Fél évvel a budapesti atlétikai világbajnokság után a szervezőcsapat egy része Németh Balázs vezetésével Best Ever néven új projektbe vág. A Budapest 2023 Zrt. vezérigazgatójával készített interjúnkban emellett a vébé tanulságairól és tapasztalatairól, egy lehetséges budapesti olimpiáról, a sajtóban vele kapcsolatban szárnyra kapott találgatásokról, valamint sok egyéb másról beszélgettünk vele.
A Németh Balázzsal készített interjúban érintettük egyebek mellett azt,
A budapesti atlétikai világbajnokság lett az új mérce a sportágban – erről beszélt Sebastian Coe, a Nemzetközi Atlétikai Szövetség (WA) elnöke a vébé után. Több mint 400 ezer eladott belépő, 200 ezer látogató a szurkolói zónákban, 2100 sportoló, ami rekordot jelent a világbajnokságok történetében. Az is új csúcs, hogy jóval több mint egymilliárd tévénéző látta a budapesti világbajnokságot. Ön úgy fogalmazott a vébé előtt, hogy minden idők legjobb világbajnokságát szeretnék megrendezni. Így lett?
Igen, és ezt nem én mondom, erről papírunk van Sebastian Coe-tól. A világ egyik vezető sportdiplomatája kézzel írott levélben köszönte meg a munkánkat, valamint formális és informális beszélgetésekben is elhangzott a „best ever” szókapcsolat. A december végi évértékelő sajtótájékoztatóján is elmondta ezt Sebastian Coe. Maradéktalanul elégedettek vagyunk. Az eladott jegyek száma egészen pontosan 404 088 volt, erre a legmerészebb álmainkban sem gondoltunk.
Tehát még önöket is meglepte a hatalmas érdeklődés?
Azt szerettük volna elérni, hogy mindenki itt akarjon lenni, ne csak az, akit érdekel az atlétika. Hólabdaeffektusként szoktam ezt emlegetni, azt szerettem volna, ha az atlétikai világbajnokság – jó értelemben – beteríti Magyarországot 2023 augusztusában. Szerencsére a legjobb forgatókönyv valósult meg, és ebből tanulnunk kell. Az elmúlt fél év jó volt erre, hogy átgondoljuk, mit lehet hasznosítani ebből a sikerből.
A világbajnokság előtt többször hangot adtak céljuknak, miszerint az egész ország megmozduljon az atlétikai vébé hatására. A Hétköznapi hős és a Sulihős program is ezt a törekvést célozta meg. Sikerrel jártak ebben a küldetésben?
Az említett két programot színes kavicsnak neveztem, amit a világbajnokság mellé kell rakni. A Hétköznapi hős és a Sulihős is olyan küldetések voltak, amik nélkül tökéletes vb-t lehetett volna rendezni, de mi jobbat és többet akartunk a kötelezőnél. Minden ilyen színes kavics kellett ehhez. Bebizonyosodott, hogy megéri a kötelezőnél több energiát és kreativitást belefektetni, mert több társadalmi hasznot lehet húzni belőle – az egyik ilyen volt, hogy mozogjanak és sportoljanak az emberek. A munkánk még nem ért véget, azt ígértük, hogy az atlétikai vb nem kilenc napról szól, hanem lesz hosszabb távú hatása. A munka valójában a vébé lezárása után kezdődött, minél több emberrel szeretnénk elhitetni, hogy megéri sportolni, aktív programokon részt venni, mert egy jobb, minőségibb életet kap érte.
Ebben azért van hova fejlődnie a magyar társadalomnak…
Elkeserítőek a magyar adatok, utcahossznyi a lemaradásunk az Európai Unió átlagától több mutatóban. Száz magyarból több mint negyven mondja azt, hogy nem jó az egészségi állapota. Ez az a terület, amin a világbajnokság szervezőcsapatának egy része és én is szeretnénk dolgozni, mert látjuk, hogy milyen irányba kellene elmozdulni a jobb élet reményében.
A folytatásra még később visszatérünk, de egyelőre maradjunk a világbajnokság tapasztalatainál. Van rendelkezésre álló adat, kimutatás, hogy mennyi ember mozdult meg a világbajnokság és a kísérő programok hatására?
A Hétköznapi hős rendezvénysorozat 37 állomásos volt, több mint 150 ezer ember vett részt rajta, persze nem mindenki egyértelműen miattunk lendült mozgásba. Az igazán nagy eredmény, hogy a „sportolj, és jobb életed lesz” üzenetünk több millió emberhez jutott el. Ehhez kellett a világbajnokság is. Ez kiindulásnak jó, innen kell folytatni.
Több újítás is volt a budapesti világbajnokságon. Egyebek mellett a sportolók már a pályán megkapták az érmeiket, viszont volt külön éremátadó ünnepség is a Medal Plazában közvetlen a szurkolók közelségében, és még sorolhatnánk. Milyen visszajelzések érkeztek ezekre az újításokra a sportolóktól és a nézőktől, szurkolóktól?
Ahogy korábban is említettem, nem csak az elvártat szerettük volna hozni. Többek között emiatt kardoskodtam amellett, hogy a világbajnokság kabalaállata ne egy nyúl vagy egy kutya legyen, hanem egy racka juh.
Okozott némi turbulenciát Youhuu, a kabalaállat, amikor azt imitálta, hogy az egyik televíziós műsorvezető fenekére csapott. Jogos kritikának érezte, amikor a média egy része felhördült ezen, és már-már bűncselekményként kiáltotta ezt ki?
Természetesen nem illik ilyennel viccelődni, és nem is volt feladata Youhuunak, ez egy spontán poén volt, de ha már így alakult, azt azért hozzá kell tenni, hogy volt pozitív hozadéka, hiszen a kabalának részben az volt a szerepe, hogy áttörjük a médiában a kettéosztottságot. Még azok az internetes portálok és televíziós csatornák is beszámoltak róla, amelyek egyébként nem foglalkoztak volna az atlétikai világbajnoksággal.
Youhuu akcióival párhuzamosan megugrott a jegyeladások száma is, szóval az ő tevékenysége is hozzájárult a sikerhez.
Visszatérve a szakmai értékeléshez: versenyzői részről már a vébé alatt is megvoltak a pozitív visszajelzések. Elég csak Noah Lylesra gondolni, aki könnyeivel küszködve vette át aranyérmét, mert a Medal Plazának köszönhetően most először lehettek ott a közvetlen közelében a rajongói is. A sportolók és a szakemberek is elégedettek voltak mindennel, tényleg egy új mérce lett a budapesti vébé a sportág vezetői számára is. A Medal Plazát például kötelezően viszik tovább a 2025-ös, tokiói világbajnokságra. Kíváncsi vagyok, mit visz még tovább a sportág a budapesti tapasztalatokból.
Mik azok a legfőbb tanulságok és tapasztalatok, amit ön visz magával tovább? Utólag visszatekintve van-e olyan dolog, amit máshogy csinált volna?
Decemberben volt egy értékelő ülés, ahol Sebastian Coe megkérdezte tőlem, mi az, amit máshogy csinálnék. Azt feleltem, hogy semmit. Most sem mondhatok mást. A tanulság az, hogy érdemes dolgozni, energiát és időt rááldozni, a maximumot beletenni.
Az egyik célom az volt, hogy minél több emberrel elhitessük, egy ekkora sporteseményt idehozni igenis hasznos. Szerettük volna, hogy többen gondolják azt, hogy jó dolog rendezőnek lenni, mint az atlétikai vb előtt. Ez teljesült.
Voltak nem reprezentatív felmérések, pont az Indexen is, amelyek azt mutatták, hogy ebben pozitív irányú elmozdulások voltak. Becsületes, kitartó munkával meg tudtuk mutatni, hogy sokféle haszna lehet egy ekkora sporteseménynek. Ez egyben egy tanulság is, hiszen sok mindent ki lehet hozni egy világversenyből, és talán kevesebben gondolják azt, hogy felesleges pénzköltés, úri muri.
A világbajnokság után közösségi oldalán egy posztban foglalta össze, hogy mi kellett a vb sikeréhez. Azt is írta ebben a bejegyzésben, hogy „tűzön-vízen átmegyünk, ha valaki vagy valami veszélyeztetné a világbajnokság rendezését”. Volt valaki vagy valami, aki veszélyeztette?
Nem, itt főleg arra gondoltam, hogy minden megvalósuljon, amit megálmodtunk, ne ragadjunk le a kötelezőnél. Ha küzdeni kellett azért, hogy kutya vagy nyúl vagy racka, akkor küzdöttünk, mert azt gondoltuk, hogy attól jobb lesz. Az ilyen esetekre vonatkozott az a megállapítás. Vagy például a szurkolói zóna, ami nyilván pénzbe kerül, és el kellett magyarázni a döntéshozóknak, hogy azzal mennyi boldog gyereknek mutatjuk meg, milyen az atlétika. Mindenből a lehető legtöbbet akartuk kihozni, ezért küzdöttünk az ilyen extrákért.
Ha már szóba kerültek a költségek: a világbajnokság rendezése 70 milliárd forintba került a napvilágot látott adatok szerint. Korábban azt is mondta egy sajtótájékoztatón, hogy minden egyes forinttal el fognak számolni. Hogy áll az elszámolás? Mi a határideje, és mit látnak belőle jelenleg?
A plafonról a kormány döntött, ami azt jelentette, hogy a pályázat kezdetétől a világbajnokság lezárásáig nem költhetünk el többet, mint 70 milliárd forint. Változott a megvalósítási forma menet közben, 2023 elejétől működik a Nemzeti Rendezvényszervező Ügynökség, így a rendezési költség egy része nem a Budapest 2023 NZrt.-hez jött. Az elszámolás ránk eső részéről tudok beszélni, nekünk június 30-ig kell végeznünk vele. Úgy látjuk, hogy a tervezettnél több néző és magasabb bevétel miatt lesz csaknem 4 milliárd forint, amit vissza fogunk fizetni a Honvédelmi Minisztériumnak, mert nem használtuk fel a teljes állami támogatást. Összességében a rendezési költség biztosan 70 milliárd forint alatt lesz.
Elégedettek ezzel a mérleggel?
A takaró 70 milliárd forintig ért volna, eddig nyújtózkodhattunk volna. Kihoztuk a maximumot a világbajnokságból, és még maradt is pénz.
A sportközgazdászok között is konszenzus van abban, hogy a rendezésre fordított 70 milliárd forint – vagyis valamennyivel kevesebb – maximálisan megtérül. Abban viszont nincs közmegegyezés, hogy a Nemzeti Atlétikai Központra fordított 246 milliárd forint megtérülése biztosan nem következik be, hiszen még a 150 milliárd forintból épült Puskás Aréna is épphogy megtérül. Szabados Gábor sportközgazdász úgy fogalmazott egy interjúban, ha egy második Margitsziget vagy Városliget jön létre az atlétikai stadion környezetében, akkor megérte a befektetés. Ön hogy látja a hosszú távú hasznosulást?
Ebben az ügyben tavaly augusztus 27-én véget ért a szervezőbizottság mandátuma, de bízom benne, hogy egy szabadidősportpark lesz, ami mindenki számára hozzáférhető, és az ideérkezők egészségét és jóllétét szolgálja.
Augusztus 28-án mit érzett: megkönnyebbülést vagy ürességet? És azóta hogyan változott ez az érzés?
Azóta is ürességet érzek, bár a mértéke ennek csökkent és átalakult. Életre szóló élmény volt mindenkinek, aki részt vett benne, ugyanilyen élményt tudtunk adni a nézőknek is. Szerencsés dolog, hogy meglett a munkának az eredménye, nem mindig van így az életben.
Azt is mondta a világbajnokság előtt, hogy vagy ugródeszka lesz, vagy kudarc. Utóbbit a beszélgetésünk eddigi része alapján kizárhatjuk. Ön személyesen mit visz el a vb szervezéséből?
Az egész másfél évet becsomagolva viszem magammal. Jöttek közvetlen megkeresések hozzám és a kollégákhoz is, de kellett ez a fél év, hogy átgondoljuk, a világ harmadik legnagyobb sporteseménye után mivel érdemes foglalkozni.
Annyira jól működött a közös munka, hogy a vébé szervezőcsapatának egy része együtt marad, létrehozunk egy szabadidős tanácsadó központot. A nevünk Best Ever, mert ezt a szókapcsolatot vártam Sebastian Coe-tól, és nem akarunk a világbajnokság színvonalából és lelkesedéséből sem leadni. Eddig minden idők legjobb atlétikai világbajnoksága volt az álom, az új álom pedig az, hogy több millió embert mozgassunk meg, és boldogabban éljenek, mint eddig.
Mi lesz a szervezőcsapat többi tagjával? Ha jól tudom, a Budapest 2023 Zrt. hamarosan megszűnik. Hány emberrel folytatják a közös munkát?
A világbajnokság lebonyolításában önkéntesekkel és alvállalkozókkal együtt majdnem tízezren vettek részt, a szervezőbizottság kemény magja a végén 150 fő körül volt. A Best Everrel nagyjából 20-25 kollégával folytatjuk valamilyen formában a közös munkát, 10-12 munkatársunkkal napi szinten. Élményt akarunk adni országszerte: motivációs és ismeretterjesztő előadásokat tartunk, programokat szervezünk, közösséget építünk. A médiában is kialakítjuk azokat a felületeket, ahol elérhetjük azokat is, akik még nem mozognak. Elindítjuk Magyarország legnagyobb, szabadidősporttal és aktív életmóddal foglalkozó online portálját, de ott leszünk a televízióban és a rádióban is, hamarosan pedig bemutatjuk a saját fejlesztésű, élményalapú mozgásprogramunkat, amelyet cégek, önkormányzatok és civil szervezetek számára dolgozunk ki.
Az aktív életmód-szabadidősport területen érdemes hozzátenni, hogy nagyon jó programok indultak el az elmúlt években, sőt Aktív Magyarország néven államtitkárság is létrejött és dolgozik pontosan ezekért a célokért Révész Máriusz vezetésével. De itt nem lehet túltolni a dolgot, hiszen tényleg rosszak az adatok, ezeken pedig javítani kell. Ehhez szeretnénk mi is hozzájárulni a tevékenységünkkel.
Az elmúlt években több nagy sporteseményt is megrendezett Magyarország, az atlétikai világbajnokság volt a legnagyobb mind közül, és ez is kiemelkedően sikeres volt. Lehet ez az előszobája egy olimpiarendezésnek?
Fürjes Balázst idézve az a lényeg, hogy többségnek kell lennie az olimpiarendezés gondolata mögött. Ez például 2017-ben nem volt meg bizonyos mérések és sajtóhírek szerint. Az atlétikai világbajnokság abban segíthetett, hogy társadalmi konszenzus lehessen az olimpia mögött, ilyen szempontból talán még csak a lépcsőház, de közeledünk az előszobához. Van még munka, bőven 50 plusz 1 százalék fölé kell jutni a támogatók arányánál.
Az olimpia – az atlétikai világbajnoksághoz hasonlóan – olyan gigantikus rendezvény, hogy alig marad olyan nagyváros, amely a rendezésre pályázna. Éppen ezért a Nemzetközi Olimpiai Bizottság a hivatalos pályáztatási folyamat helyett háttérbeszélgetéseket folytat a potenciális házigazdákkal, és lényegében ezeken dől el, hogy hol lesz a következő olimpia. Ön hogyan látja ezt, tényleg túl nagy egy-egy ilyen sportesemény?
Ha jól értelmezem a pályáztatási rendszer változásait, az a mozgatórugója, hogy a ki nem választott pályázók túl sok pénzt költenek az előkészítésre, és végül eredmény nélkül távoznak. Az atlétikai világbajnokság is hatalmas volt. Ma biztosan nem tud Budapest olimpiát rendezni, de érdemes dolgozni érte, hogy adottak legyenek a feltételek. Ha már szóba hozta Szabados Gábort, épp ő beszélt róla korábban, hogy sok olyan fejlesztés van, ami egy-egy nagy esemény – legyen szó világkiállításról vagy sportrendezvényről – apropóján valósul meg, mert egyébként nem foglalkoznának vele. Ha nincs az atlétikai vb, a stadion helyén és környékén most is egy elzárt, szennyezett ipari terület lenne, ahonnan mérgező anyag csordogál a Dunába.
Ön személy szerint mit gondol a budapesti olimpiarendezésről? A legközelebbi lehetőség erre 2036 lehet, addig már elkeltek az ötkarikás játékok.
Engem soha senki nem fog tudni meggyőzni arról, hogy nem jó dolog nagy sportesemény házigazdájának lenni. Az viszont igaz, hogy csak akkor éri meg, ha egy ország, város, közösség kihozza belőle a maximumot. Egyébként pénzkidobás. Ha rosszul csinálják, akkor teljesen felesleges. Én viszont úgy látom, hogy noha hatalmas utat kell még addig bejárni, az atlétikai vb sikere és más hazai rendezésű világversenyek tapasztalata azt mondatja velem, hogy Magyarország képes lenne a valaha volt legjobb nyári olimpiát is megrendezni.
Térjünk át a közéletre! Többször említette, hogy szeretne egyszer Orbán Viktor mellett a Karmelita kolostorban dolgozni. Miért pont a miniszterelnök környezetében, és milyen pozícióban képzelné el magát?
Valóban mindig is kíváncsi voltam rá, hogy dolgozik az a politikus, aki egy tízmilliós ország vezetőjeként a világ egyik meghatározó politikusa lett, de ez nem azt jelenti, hogy kinéztem volna magamnak valamilyen konkrét pozíciót a miniszterelnökségen. Azzal, hogy az atlétikai vb szervezőbizottságának operatív vezetőjeként részt vehettem abban, hogy 404 ezer néző, 2100-nál is több világbajnoki résztvevő és a Nemzetközi Atlétikai Szövetség több mint elégedett legyen a vb-vel, valamint több százezren vegyenek részt az általunk szervezett szabadidős programokon, úgy érzem, megtaláltam azt a közéleti szerepet, ami igazán közel áll hozzám, és a jövőben is ezt szeretném folytatni.
A közélettől némileg elzárva most jól érzi magát, vagy ha megtalálná egy politikai feladat, elvállalná azért?
Köszönöm, jól vagyok. Valószínűleg egészségtelen volt az a hírfalás, amit 2022 előtt csináltam. Nagyon furcsán néztem azokra az emberekre, akik nem követték a világ minden rezdülését. A nap szinte 24 órájában a híreket böngésztem, ahogy megjelent egy hír, az utolsó betűig elolvastam, mert azt hittem, sokkal jobb így az ember élete. A vébé miatt átkerültem egy másik buborékba, csak az atlétikai vb érdekelt, és kiderült, hogy elég boldogan lehet élni, ha tart egy kis távolságot az ember a hírektől, a politikától.
Szóba került a neve a sajtóban mint a kormánypártok lehetséges főpolgármester-jelöltje. Kapott ilyen hivatalos vagy nem hivatalos megkeresést valaha is? Vállalná, ha megkeresnék?
A kiindulási pont egy tavalyi történet. Épp öltönyben, nyakkendőben tankoltam, amikor egy benzinkutas srác megkérdezte, hogy állnak a világbajnokság előkészületei, majd hirtelen a semmiből azt kérdezte, hogy utána én leszek-e a főpolgármester. Ezután rengeteg ismerős és ismeretlen is ugyanezt kérdezgette. A vb óta eltelt fél év, a közösségi oldalamon nem posztoltam azóta, de a mai napig kérdezik, hogy mikor lesz a nagy bejelentés. Sajtóhírek szerint a sikeres vb után magas rangú politikusok között is felvetődött a nevem, de hivatalos és informális megkeresést sem kaptam. Ilyenkor természetes, hogy eljátszik az ember a gondolattal. Az életem nagyobb részét a fővárosban töltöm, amikor kátyúba hajtok vagy szemetet látok az utcán, arra gondolok, hogy lehetne ezt jobban is csinálni. De ez csak játék a gondolatokkal, nem tervezek indulni a főpolgármester-választáson.
(Borítókép: Németh Balázs. Fotó: Tövissi Bence / Index)