Korábban a hideg vizes fürdőzések során a témával kapcsolatosan már kellő rutint szerzett Zimányi András fő szervező a reszkess.hu oldalon kiemelte: bő egy évvel az első fürdőruhás téli sárkányrepülés kipróbálása után érett meg benne a gondolat, hogy érdemes lehet az élményt programszerűen biztosítani másoknak is.

Bár a hidegrepülős sportoló nem maga vezeti a repülő eszközét, szellemi koncentrációja, valamint fizikai felkészülése együttesen bőven sportértékű. A hideggel ma még nagyon kevesen mernek szembeszállni, mert kellemetlen, és a róla szóló téves dogmák félelmetessé teszik.

Hozzátette: az utóbbi években egyre bővebb szakirodalom foglalkozik a témával, így egyre többen szakadnak el a beidegződéseiktől, ennek eredményeként „ők boldogan tapasztalják a komfortzónájuk kitágításának eredményeit”.

Kiemelte: utcáról beesve akárki mégsem vehetett részt a programon, aki ilyen módon szeretett volna a magasba emelkedni, „igazolt hidegtűréssel, például téliúszás-referenciával kellett rendelkeznie ahhoz, hogy a hideg határán, még 10 Celsius-fok alatt szárnyalhasson”.

Az esemény meghívott szakértő vendége Paksi András Wim Hof-instruktor volt, aki készséggel beszélgetett a jelenlévőkkel a hidegadaptációs kutatások eredményeiről, valamint edzéstechnikákról.

A beszámolóban hangsúlyozták: a körülbelül 60 kilométer per órával száguldó sárkányrepülőre még normál körülmények között, nyáron is kevesen mernek felülni, nemhogy hidegben, lengén öltözötten.

A levegőbe végül nyolcan emelkedtek, heten fürdőruhában, utóbbiak táborát erősítette a két női résztvevő egyike.

A kihívást teljesítők elmondásuk alapján életre szóló élménnyel gazdagodtak, valamint arról számoltak be, hogy fizikai tűrőképességük határairól gyűjthettek újabb tapasztalatot.

(Borítókép: reszkess.hu)