Pénteken hat órakor megkezdi a sugárzást Budapest vételkörzetében, illetve az interneten az egész világon a Nemzeti Sportrádió. Ballai Attila főszerkesztővel az Indexnek adott exkluzív interjúban a kulisszatitkokról beszélgettünk, az olvasó elé tárva néhány szenzációt.
A labdarúgó-Európa-bajnokság nyitónapjától, péntek reggel hat órától napi 24 órában hallgathatják az érdeklődők Budapest vételkörzetében a 105,9 MHz-es frekvencián, országosan pedig online felületeken a Nemzeti Sportrádió adását. Ezzel egységessé és teljessé válik a közmédia sportportfóliója: az M4 Sport tévécsatorna és a Nemzeti Sport napilap, illetve annak online kiadása, az nso.hu mellé csatlakozik a fenti rádióadó.
A szerkesztők szándéka szerint a Nemzeti Sportrádió a Nemzeti Sport kezdeményezéseként 2022 januárjában elindult Sportrádió hagyományai előtt tiszteleg, azonban közszolgálati sportadóként a kiemelten támogatott sportágak mellett további versenysportok, a para- és szabadidősportok is megjelennek a rádió kínálatában.
Minden izgalmas kérdésre kiterjedő cikkünkben
Ballai Attila, a Nemzeti Sportrádiót szeptember elsejétől irányító főszerkesztő exkluzív interjút adott az Indexnek, ismertetve az új csatorna adminisztratív és tartalmi jellemzőit. (A június 14-től szeptember 1-ig terjedő időszakban helyettese, Virányi Zsolt vezeti az új rádiót.)
Tisztelgünk a Sportrádió előtt, és a két és fél évig működő előd hagyományait továbbvisszük, de a Nemzeti Sportrádió egy új projekt, nem jogutódja a Sportrádiónak, nincs jogfolytonosság. A közmédiának már évekkel ezelőtt volt egy ilyen elképzelése, hogy jó lenne, ha a sportportfólió kiegészülhetne egy rádióval – kezdte a főszerkesztő.
Szerencsés egybeesésnek tartják a közmédiánál, hogy egyrészt a Nemzeti Sport, a Sportrádió úgymond anyalapja hozzájuk került, másrészt pedig a 105,9 megaherzes frekvencia szabaddá vált, és tudott erre pályázni az MTVA.
„Amikor 2016-ban beléptünk ahhoz a céghez, ami a Nemzeti Sportot kiadta, én sportigazgatóként kerültem oda – mondta a főszerkesztő. – Már akkor felvetettem, hogy szükség lenne egy sportrádióra. Hat évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy az elképzelés testet öltsön a Sportrádió formájában, csak azt nem értettem, hogy miért csak ennyire későn alakult meg. A minap az első értekezletünkön elmondtam a kollégáknak, hogy annak idején fegyverek nélkül indultunk a csatába. De jure nem volt közöm a Sportrádióhoz, hiszen annak Szöllősi György, a Nemzeti Sport főszerkesztője volt a tulajdonosa, valójában azonban sok műsorban szerepeltem. Azzal tisztában voltunk, hogy élő közvetítések, az ehhez szükséges jogok megléte, továbbá hangarchívum nélkül nagyon nehéz napoknak nézünk elébe. Hogy ezek nélkül mégis sikerült túlélnünk két és fél évig, az annak volt köszönhető, hogy a szereplők meglátták a Sportrádióban az óriási lehetőséget. Az ott dolgozó újságírók, de a vendégek is.”
Jellemző volt, hogy aki csak vonakodva állt kötélnek egy hagyományos interjúhoz, az a sportember a Sportrádió első kérésére ugrott, sőt volt, hogy valaki magától jelentkezett. Ugyanakkor az is nyilvánvaló volt, hogy ez a gyermekbetegségekkel terhelt boldog gyermekkor egyszer véget ér, már csak azért is, mert a történet harmadik szereplője (az újságíró és az interjúalany mellett), a hallgató is ott volt. És a Sportrádió hallgatottsága várakozásaink alatt teljesített.
„A közmédiához csatlakozással hatalmas mértékben kiszélesedtek a lehetőségeink – folytatta a főszerkesztő. – Először is tág tere van a keresztpromóciónak, úgy az M4 Sport csatornán, mint a közmédia internetes felületein hirdethetjük és hirdetjük is már a Nemzeti Sportrádiót. Másrészt kezdődik a labdarúgó-Európa-bajnokság a magyar válogatottal, a Nemzeti Sportrádió beindulásával egyszerre, és itt van a küszöbön a párizsi olimpia; mindkét helyszínről lesznek közvetítéseink. Ott lesznek a riportereink, élőben közvetítjük ezeket az óriási érdeklődésre számot tartó eseményeket. Ha mondjuk Vámos Mártonék bejutnak a férfi vízilabdatorna döntőjébe, akkor felidézhetjük a hangarchívumunk segítségével a tragikus módon elveszített 1972-es, vagy a dicsőségesen megnyert 2004-es olimpiai döntőt, majd odakapcsolunk élőben a párizsi helyszínre. Egészen egyedi módon fogjuk tudni összekötni a régmúltat a jelennel.”
Miközben azzal Ballai is egyetért, hogy rádióriporternek, illetve sportújságírónak lenni két külön szakma, azért nem mulaszt el rámutatni: a Nemzeti Sportnak hetven munkatársa van, akik minden létező sporteseményen jelen vannak. És ezt a hálózatot vétek lenne parlagon heverni hagyni. Egy-két percben bármelyik újságíró be tud jelentkezni élőben, beszámolni teljesen exkluzív módon a szóban forgó eseményről, ahol esetleg világot rengető sikerek születnek vagy drámák zajlanak. Másrészt az a kapcsolatrendszer, amit a Nemzeti Sport újságírói az évek során kialakítottak, egyedülálló. Ha egy sportember csak egyetlen újságíróval áll szóba Magyarországon, akkor az az újságíró nagy valószínűséggel az NS munkatársa lesz.
Az olvasót nyilvánvalóan érdeklik a Nemzeti Sportrádió tulajdonviszonyai. Az előd, a Sportrádió Szöllősi György tulajdona volt, az utód birtokosa gyakorlatilag a magyar állam, azaz az MTVA. A kérdés jogos: lesz-e bármilyen köze Szöllősinek a június 14-én, pénteken a sugárzást hat órakor elkezdő új rádióhoz?
Nos, annyiban feltétlenül, hogy létrejön az MTVA-n belül egy, a kiterjedt sportportfólió felületeinek működését koordináló testület, amelynek tagja lesz minden önállóan működő felület, így a Nemzeti Sport, a Nemzeti Sportrádió, az nso.hu, az M4 Sport, az MTI és az M1 sportszerkesztőségének vezetője. E testület heti és napi rendszerességgel fog konzultálni, hogy elkerüljük a felesleges párhuzamosságokat és megosszuk az információinkat. E testületben ott lesz Szöllősi György is, és mivel a Nemzeti Sport mindenkori főszerkesztője elnökli e testület működését, így Szöllősi György vezeti majd. Távollétében pedig az M4 Sport vezetője helyettesíti az elnököt, így Székely Dávid a másik vezető. De ez már a belső működés szerkezete, amely nyilván kevéssé érdekli a szurkolókat. A lényeg, hogy mindenütt a megfelelő információhoz és élményekhez juttassuk a sportkedvelőket. Remélem azonban, hogy a későbbiekben akár saját műsora is lesz a rádióban Gyurinak – árulta el Ballai.
A továbbiakban szót ejtettünk arról, hogy elterjedt az a nézet, miszerint a rádió mint hírközlési forma, nem az internet korának, napjainknak az eszköze. Csakhogy Ballai szerint ez koránt sincs így.
„Elképesztő lehetőségek rejlenek a projektünkben, ha valamikor lehetett létjogosultsága egy sportrádiónak, akkor az most van – taglalta Ballai egészen fellelkesülve. – Az emberek információéhsége sohasem volt akkora, mint manapság. Ez már jobbára csak másodlagos tevékenységgel kielégíthető, miközben csinálnak valami mást, hiszen adott esetben dolgozniuk is kell a megélhetésük biztosításához. Mármost, az embernek a legtöbb tevékenységéhez szüksége van a szemére, tehát tévénézés vagy újságolvasás közben nem lehet dolgozni vagy sportolni. Ellenben a füledre nincs feltétlenül szükséged munka közben, hacsak nem az Állami Operaház vadászkürtöse vagy. Magyarán: rádiót hallgatni mindig tud az ember. Leginkább autóvezetés közben, vagyis a rádióhallgatás a sofőrök műfaja. Van is egy ilyen felmérésünk, miszerint az emberek 58 százaléka autóvezetés közben hallgat rádiót, 31 százaléka munkában. Vagy beszéljünk mindkettőnk szenvedélyéről, a futásról. Kinézel a Margit-szigetre vagy a Duna-partra, és mindegyik kocogó fülében ott a fülhallgató. De ha ennek az ellenkezőjét nézzük, és mondjuk a kórházi ágyon fekszel, és halálra unod magad, ott mit tudsz csinálni? Rádiót hallgatsz. Mi több, a sport egyike azon nagyon kevés témának, ami szinte mindenkit érdekel.”
Persze bármennyire is népszerű téma a sport, ahogy az már kiderült az előd, a Sportrádió működésének harminc hónapja alatt, napi 24 órát nem lesz könnyű megtölteni izgalmas anyagokkal. Nem utolsósorban azért, mert ugyan kétségkívül gazdag a magyar sport, de annyira nem, hogy 0–24-ben lekösse a hallgatót. Merthogy a Nemzeti Sportrádió pillanatnyi szünet nélkül fog sugározni.
„A Sportrádió nem rendelkezett közvetítési jogokkal, ezért nem tehetett mást, mint hogy élt a pillanatnak – próbálta eloszlatni kétségeinket a főszerkesztő. – Tehát behívta az éppen aktuális esemény hősét vagy annak az edzőjét egy beszélgetésre, amit a Nemzeti Sport sportági felelőse folytatott le az illetővel. Ehhez képest most összehasonlíthatatlanul kitágulnak a lehetőségeink. A régi Sportrádiónak volt két nagyon értékes műsora, a reggel 6-tól 10-ig hallható reggeli sáv, majd 16 órától a Hazafutás. A kettő közötti időszakot akár nevezhetnénk üresjáratnak is, bár nem volt az, szóval ezt az időszakot nem sportos blokkokkal töltöttük ki. Ide most belép a Visszajátszás című műsorunk, amely a magyar sportlegendárium elképesztően gazdag múltjából táplálkozik, azt dolgozza fel az MTVA hangarchívumának felhasználásával. Meg is van már a műsortervünk. Este pedig beindul a Nemzeti Sportkör.”
Az idősebb generációból, amikor meghallja ezt a szót, hogy körkapcsolás, szentimentális élmények tolulnak fel. Csodálatos találmány volt ez annak idején. Amikor felhangzott a szlogen: „Körkapcsolás következik bajnoki labdarúgó-mérkőzésekről!” Hát ilyenkor görcsbe rándult az ember gyomra, hogy is áll a kedvenc csapatunk félidőben? És amikor meghallottuk Takács Árpád hangját Győrből, hogy „Tíz-tizenötezer szurkoló sütkérezik itt a Rába partján, már csak a játék sava-borsa, a gól hiányzik”, akkor felgyorsult a pulzusunk. És alig vártuk már, hogy Ózdra kapcsoljanak, hogy megtudjuk, miként is áll az Ózd–Fradi.
„Lesz egy délutáni magazinműsorunk is, teletűzdelve podcastekkel, interjúkkal, portrékkal, amelyek nem pillanatnyi aktualitásokkal foglalkoznak, hanem színekkel, mélyebb sporttartalmakkal, elemzésekkel. Ezt követi majd a Hazafutás, illetve négy és öt óra között a Sportkör, amelyben három sportújságíró veséz ki egy nagy érdeklődésre számot tartó témát. Ez volt a régi Sportrádió egyik leghallgatottabb műsora, ezt természetesen megtartjuk.”
A reggeli-délelőtti magazinműsort Risztov Éva és Harsányi Levente vezette, rájuk ezután is számít a Nemzeti Sportrádió, beszáll melléjük Csisztu Zsuzsa és Németh Kornél. Lantos Gábor, aki a régi Sportrádió egyik oszlopa volt, hosszas mérlegelés után úgy döntött, hogy június 14. után nem folytatja a munkát a Nemzeti Sportrádiónál.
Hadd szolgáljak egy – remélem, nem csak kettőnk számára – örömteli hírrel: sikerült megnyernünk a magyar rádiózás, és ezen belül a sportrádiózás legendáját, Vass István Zoltánt, hogy reaktiválja magát – mondta Ballai. – Személyesen meglátogattam Csolnokon, és miután felvázoltam neki a Nemzeti Sportrádió műsorstruktúráját, nagy örömömre igent mondott a felkérésre. És még egy szívet melengető bejelentés: a Nemzeti Sportrádió hangja a legszebben beszélő magyar rádiós, a Kazinczy-díjas Novotny Zoltán lesz!
Mindezekből az is kitűnik, hogy a nevezett legendás rádiósok foglalkoztatása egyszersmind nyelvművelő céllal is történik, hiszen napjainkra annyira elsekélyesedett, annyira felesleges angol tükörfordításokkal megterhelt lett a rádiós nyelvezet – visszajött a meccsbe, a nap végén stb. –, hogy talán sikerül ezeket a lingvisztikai és grammatikai gyomnövényeket kiirtani a közbeszédből, vagy ha nem is sikerül, de talán valamelyest háttérbe lehet szorítani.
Summa summarum: manapság divatos szóval efféle vízióval indul útjára pénteken hat órakor a Nemzeti Sportrádió, a megszüntetve megőrzés hegeli szlogenjével.
(Borítókép: Ballai Attila. Fotó: Tövissi Bence / Index)