Friss példa mindkettő: a 35 éves Hosszú Katinka és a még nála is két évvel idősebb Kozák Danuta harcba indult hatodik, illetve ötödik olimpiájáért, miközben emberi számítás szerint vajmi kevés esélyük volt arra, hogy próbálkozásukat siker koronázza. (Nem is koronázta.) Ne legyünk álszentek: a magyar sportra az utóbbi évtized(ek)ben zúduló pénzeső is motiválja ezeket a legendákat és kortársaikat, hogy még a negyven felé közeledve, vagy azon túl is kajaklapátot, kardot ragadjanak vagy úszódresszt húzzanak magukra.
Nem is kell nagyon öregnek lenni ahhoz, hogy fel tudjuk idézni az atlantai olimpiát, amikor Egerszegi Krisztina ötödik aranyérmét szerezte, ezen belül is a harmadikat a 200 méteres hátúszásban. Minden idők egyik legnagyszerűbb úszója már a rövidebbik hátúszószámban sem volt hajlandó elindulni, mert egyszerűen nem volt hozzá kedve, nem szerette a 100 hátat. Ezzel biztos aranyérmet dobott ki az ablakon, és ez bizonyítható is, hiszen a 4 × 100 méteres magyar vegyes váltó első embereként „Egér” fél másodperccel (1:00.69 perc) jobb időt úszott, mint az amerikai Beth Botsford, az egyéniben győztes amerikai úszónő (1:01.19).
Ugyancsak Atlanta után, Egerszegihez hasonlóan 22 évesen vonult vissza Barcelona tornász olimpiai bajnoka (ugrás), Ónodi Henrietta, de például Egerszegi példaképe, Darnyi Tamás, a nemzet Pucija is viszonylag fiatalon, 1993-ban, 26 évesen fejezte be az úszást. Volt erejük a csúcson visszavonulni, nem várták meg, amikor már a vert mezőnyben kullognak. Pedig még bőven fiatalok voltak, legalább egy olimpia még simán belefért volna nekik.
Ez volt, nem is olyan régen, durván harminc évvel ezelőtt. Korszakos világklasszisok erejük teljében visszavonulnak, befejezik sportolói pályafutásukat, családot alapítanak, vagy egyszerűen csak valamiféle civil foglalkozás után néznek.
Ma pedig? Friss példák: a hatszoros olimpiai bajnok Kozák Danuta 37 évesen, a háromszoros ötkarikás aranyérmes Hosszú Katinka 35 évesen még elkeseredetten próbálkozott, miközben akarva-akaratlanul részben lebontották saját márványszobrukat. Kozák a 2021-re halasztott tokiói olimpián már anyukaként vett részt, párosban bronzérmes, a négyesben aranyérmes lett. Azt követően szülte meg második gyermekét, és próbálkozott meg a visszatéréssel az újabb kihagyás után.
Cseh László is 36 éves koráig úszott, három éve, Tokió után búcsúzott el az aktív versenyzéstől. Az 1978-ban született Kammerer Zoltán háromszoros olimpiai bajnok kajakos – ma már Göd város polgármestere – két évvel ezelőttig, 2022-ig versenyzett. Varga Dénes, Peking olimpiai bajnok vízilabdázója 37 évesen szintén ötödik ötkarikás eseményére készül, bár ő annyiban kilóg a sorból, hogy tudása nem kopott meg, még mindig világklasszis. Ráadásul csapatjátékban fiatal társaik lendületükkel sok feladatot vehetnek le a válláról, amiért cserébe vezért, kulcspasszokat, zseniális megvillanásokat kapnak. A friss példákat hosszan sorolhatnánk még.
A kérdés persze adja magát: mégis mi változott az eltelt három évtizedben a sportvilágban, a magyar sport világában?
Egyvalami biztosan. Sokkal, de sokkal több pénz jut a magyar költségvetésből a sportra, mint azelőtt. Ha, mondjuk, 1976-ig, a montreali olimpiáig visszamegyünk, akkor hadd idézzük Faragó Tamást, az olimpiai vízilabdatorna MVP-jét, aki három és fél éve ezt nyilatkozta az Indexnek:
Akkoriban a legolcsóbb lakótelepi lakásban 40 000 forint volt egy négyzetméter, és én a jutalmamból, a 60 000 forintból egy klozetet tudtam volna venni egy ilyen lakásban.
De az 1972-es müncheni olimpia legendás birkózóbajnoka, Hegedüs Csaba is a minap mondta a lapunknak adott interjúban, hogy az ő jutalma 28 000 forint volt a századik magyar olimpiai aranyéremért.
Nyilván figyelembe kell venni, az elmúlt öt évtized inflációja mellett, hogy közben történt egy rendszerváltás is, de mindezektől függetlenül egy lakótelepi klozetnél jóval többet lehet vásárolni manapság az 55 millió forintért, amennyit a párizsi olimpia magyar aranyérmesei kapnak az államtól. (A legfrissebb adatok szerint hazánkban most éppen a panellakás átlagos négyzetméterára 600 ezer forint.)
És akkor még ott van az olimpiai járadék, amit a 35. életévüket betöltő olimpiai dobogósok kapnak, és ami jelen pillanatban egy aranyéremért havi nettó 571 ezer forint. Hat aranyéremért pedig annak a hatszorosa: 3 426 000 forint.
Nem állítjuk, hogy kizárólag ez az oka egynémely magyar sportoló abnormálisan hosszúra nyúló pályafutásának, de álszentek lennénk, ha csupán a sport olthatatlan szeretetét említenénk motiváló tényezőként.
Dénes Ferenc sportközgazdász is jórészt anyagi okokat lát a negyedik iksz környékéig, vagy azon is túl nyúló élsportolói pályafutások hátterében, ugyanakkor figyelmeztet:
Vigyázzunk, mert nem speciálisan magyar jelenségről van szó! Nézzünk szét a nagyvilágban: Cristiano Ronaldo 39 éves, Lionel Messi 37, Karim Benzema 37, Pepe egyenesen 41, és még mindig ott vannak az élvonalban, sőt... De ne csak a futballistáknál ragadjunk le. Novak Djokovics 37, Rafael Nadal 38, Serena Williams is 40 múlt már, amikor két évvel ezelőtt elköszönt. Csakhogy lényegi különbség van a mi veteránjaink és a nyugatiak között: előbbiek az állam emlőin lógva, közpénzből biztosítanak maguknak magas életszínvonalat, sok esetben olyan sportágban, amiből az Egyesült Államokban vagy Németországban egy árva dollár- vagy eurocentet sem tudnának kisajtolni, míg Messiék a negyvenhez közel is a brandjüket építik, a piac tartja el őket fejedelmi színvonalon.
Persze az élsportolói pályafutások drasztikus meghosszabbodásának nem csak anyagi természetű okai vannak. A hetvenes, de még a kilencvenes évekhez képest is rengeteget fejlődött az orvos- és táplálkozástudomány, és most még véletlenül sem a doppingra gondolunk. Ma már a sztároknak saját séfjük, dietetikusuk, személyi edzőjük van, adott esetben otthoni jégkád, magasnyomású kamra, amiben hegyvidéki környezetet biztosítanak maguknak. Ezek mind-mind a pályafutás hosszát befolyásoló tényezők.
De vissza a magyar veteránokhoz. Egyik sportági szakszövetségünk elnöke inkognitója megőrzését kérve arról beszélt az Indexnek, hogy nem feltétlenül vagy nem kizárólag az anyagiak motiválják azokat a sportolókat, akik negyven felé közeledve is folytatják a versenyzést.
Ne legyünk szemérmesek, mondjuk ki bátran: élsportolónak lenni az egyik legkellemesebb foglalkozás, én már csak tudom, magam is az voltam, nem is sikertelen. Tökéletesen érthető, hogy nehéz szakítani ezzel az életformával. Mindenről gondoskodnak a klubodban vagy a válogatottban, most egy edzőtábor Thaiföldön, aztán a török riviérán, esetleg Dél-Afrikában. Persze, edzeni kell, de ettől függetlenül rengeteg a szabadidőd. Ha van menedzsered, az kitölti helyetted a sárga csekket, befizeti az adódat, megveszi a repülőjegyedet. Buborékban élsz, fogalmad sincs arról, milyen küzdelmeket kell megvívnia egy átlagembernek kint, a való világban.
De ez még nem minden. Néhány tapasztalt világsztárunkból – nem szégyelljük a szót – celeb lett, vagy inkább influenszer. Például aki sportos felépítése mellett egyéniséggel is bírt, azt nemcsak megtalálta, hanem meg is tartotta a remek anyagi kondíciókkal operáló tévés közeg. És akkor a direkt kommunikációban rejlő anyagi lehetőségekről, a közösségi média erejéről még nem is beszéltünk. Pedig kellene... Jakabos Zsuzsannának 133 ezer követője van az Instagramon, Hosszú Katinkának egyenesen 391 ezer, de még a kimondottan visszavonult, zárkózott életet élő Kozák Danutának is van 23 ezer követője a Facebookon, merthogy ő nincs is jelen az Instán.
Számukra az jelenti a bázist, influenszeri pályafutásuk alapját, hogy élsportolók. Ha ugyanis egyszer véget ér a karrierjük, akkor mindjárt kevésbé lesznek érdekesek a rajongók számára. Futószalagon rakják ki a fotókat az edzőtáborból, az aktuális világversenyről, az egész életük a sport körül forog, ezért követik őket a szurkolók
– mutatott rá a szövetségi elnök.
Szóval, tökéletesen érthető, hogy nehéz abbahagyni. De egyszer ennek is eljön az ideje, és ilyenkor lenne szüksége az illető sportolónak efféle tulajdonságokra, mint arányérzék, jó ízlés, tempóérzék. Hogy lehetőség szerint még a csúcson, nem pedig lejtmenetben...
(Borítókép: Kozák Danuta a női kajak egyesek 500 méteres versenyének előfutamában a világméretű koronavírus-járvány miatt 2021-re halasztott 2020-as tokiói nyári olimpián a Sea Forest Kajak-kenu Pályán 2021. augusztus 4-én. Fotó: Kovács Tamás / MTI)