A Józsa Márton kormányozta Fifty-Fifty 12 óra 24 perces 47 másodperces idővel nyerte meg az 56. Kékszalag Raiffeisen Nagydíjat, azt a tradicionális tókerülő vitorlásversenyét, amely 90 éves múltra tekint vissza immár. A tavalyi időrekordhoz (5 óra 3 perc 56 másodperc) képest több mint kétszer annyi kellett a győztesnek a táv megtételéhez, tekintve, hogy a nap folyamán szinte végig nagyon gyenge vagy éppen csak közepes szélerő mellett megküzdenie a résztvevőknek az elemekkel és egymással. A hajrá azonban így is óriási izgalmat tartogatott, a címvédő nagy lemadarást ledolgozva mintegy 50 méterrel a cél előtt tudott az élre állni.

A győztes MLS Raiffeisen Fifty-Fitfy kormányosa, Józsa Márton önkritikusan közelített a verseny

„Az első szakaszon, a kenesei jelig a taktikai szél csak nem jött össze nekünk, és miután utána sem voltunk a csúcson, leginkább arra koncentráltunk, hogy a távolságot tartsuk az élen haladók mögött. Voltak nehéz pillanatai ennek a Kékszalagnak, és ilyen hosszú versenyen természetesen ez feszültségekkel jár a hajón. De nincs mese, ilyenkor is tenni kell a dolgunkat, máshogy nem lehet, persze ez cseppet sem könnyű, amikor tíz-húsz kilométerrel járnak előttünk a riválisok.”

Goszleth Marcell, a Fifty-Fifty – nem mellékesen olimpián is indult – taktikusa elismeréssel illette a Kékszalag második, harmadik és negyedik helyezettjét, azokat a riválisokat, amelyeket csupán visszafelé, Tihanyt követően tudtak megelőzni.

„Minden elismerésünk a három nagy ellenfelünkké, annyit láttunk belőlük a verseny során – no, nem olyan sokat, mert többnyire jó távolban haladtak előttünk –, hogy kizárólag jó döntéseket hoztak és szépen taktikáztak, a saját vitorlázásukat tudták nyújtani. Egy ilyen hosszú versenyen bármi megtörténhet, az idei tökéletes péda volt erre.”

Kaiser Kristóf, a második Prospex Delta kormányosa – akinek ez már a sokadik dobogós helyezése volt a Kékszalagon, de nyernie még nem sikerült – érthetően csalódottan lépett a pódiumra.

„Lehet jó érzéssel másodiknak lenni és lehet összeroskadva. Nekünk most utóbbi érzés adatott meg erre a Kékszalagra. Ötven méter... Ennyin múlt, a majdnem 160 kilométeres távon. Büszke vagyok a csapatunkra, amit lehet, azt megtettük és megléptük. Persze, nekünk is adódtak nehézségeink, de ez ilyen szélerősségben természetes.”

Kaiser Kristóf hozzátette: taktikusuk a múlt heti Fehér Szalagra betegség miatt kiesett, és a Kékszalagon sem állt rendelkezésre, így az a Rauschenberger Miklós ugrott be helyette, aki korábban hajózott velük. Kaiser Kristóf a versenyt elemző utolsó gondolatával a szoros hajára kanyarodott vissza.

Amikor a cél előtt méterekkel a Fifty-Fifty lehajrázott minket, az nem esett jól. Éreztük, hogy jönnek, hogy nagyon jó tempóban jönnek, próbáltunk úgy okoskodni, ha kifogjuk elölük a szelet, akkor talán jók lehetünk, kitart a célig az előnyünk, de a következő fordulónál sikerült kibújniuk, és elrobogtak mellettünk. Itt a végén ez már nagyon a Fifty szele volt.

Vándor Róbert, a tavaly második, ezúttal harmadik RSM kormányosa az időjárás jellemzésével kezdte mondandóját.

„Tréfás verseny volt, tréfás időjárásban. Sokszor voltunk az élen és sokszor olvadt el az előnyünk. Gratulálok a győzteseknek, nagyot hajráztak.”

Litkey Farkas, a Process Solutions kormányosa, a Kékszalagon tizenháromszoros győztes vitorlázó azt emelte ki: a rajthoz hasonlóan az egész versenyük jól sikerült, megvolt a taktikájuk, amit megvalósítottak, a hajón mindenki tudása legjavát adta, így igazából annak ellenére sincs keserűség bennük, hogy lemaradtak a dobogóról. Ettől függetlenül azért némi hiányérzet így is maradt persze benne.

„Közvetlen riválisaink, az AC45-ös katamaránok már a második, illetve a harmadik generációs vitorlákkal mennek, mi még az elsővel, viszont megmutatja, hogy már jövőre milyen irányban kell lépnünk. Tudtuk persze eddig is, hogy ez némi hátrányt jelent számunkra, de egy saját tervezésű vitorlát legyártani, majd azt begyakorolni hosszadalmas folyamat. Tovább viszont nem halogatjuk, jövőre mi is meglépjük.”

Litkey Farkas hangsúlyozta: vitorla ide vagy oda, ez a verseny alatt nem okozott különösebb problémát, mert olyan változékony volt a szélerősség, hogy  nem csak felzárkózni voltak képesek, hanem előzni is. A hármas csata résztvevői azonban nagy árat fizettek azért, hogy Keszthelyről visszafelé jövet kétszer is sokat álltak.

Számítottunk rá, hogy lesz mögöttünk felzárkózás, de azért sokkoló volt számunkra a vízen, amikor megjelent és közelített a Fifty-Fifty. A keszthelyi 1 óra 40 perces előnynek elégnek kellett volna lennie, mert ennyivel nem gyorsabb az AC45-ösöknél, csak amíg mi kétszer megálltunk, ők az esti, számukra kedvezőbb széllel már tudtak jönni, és Tihany után elrobogtak mindhármunk mellett. Nagyszerű csatát vívtuk mi hárman az egész verseny alatt, picit azt sajnálom, hogy a címvédő váratlan felzárkózása a végén ezt egy picit elrontotta.

A katamaránokhoz hasonlóan az egy testűeknél is nagyot csatázott egymással a két favorit, a lépés ezúttal az abszolút rangsorban 14:42:55 órás eredménnyel a 11. helyezett Principessának (kormányos: Oroszlán Péter) jött ki jobban, amelyet közvetlenül legnagyobb riválisa, a Raffica (k: Király Zsolt) követett 14:54:44 órával, több katamaránt megelőzve.

A csütörtök reggel 9 órakor elrajtolt versenyben a leggyorsabb katamaránok után folyamatosan érkeznek be az egy testűek, a limitidő 48 óra. A legjobbakat 38 különböző hajóosztályban díjazzák a szervezők, az ünnepélyes díjátadóra szokás szerint szombaton délután kerül majd sor Balatonfüreden.

(Borítókép: Kék szalag 2024. július 18-án. Fotó: Tövissi Bence / Index)