Bár bő másfél évtizeddel ezelőtt még az egész világ a csodájára járt, hogy Peking mekkora dolgokat vitt véghez, és milyen fényűző nyári olimpiai játékokat sikerült lebonyolítania, az idő vasfoga mégsem kímélte a súlyos dollármilliárdokból épített helyszíneket. 16 év alatt a rozsda, a penész, a kosz és a természet visszavette azt, ami az övé volt. Mindössze egyetlen stadion maradt, amit ma is használnak.
A világ csodálattal figyelte 2008-ban, amikor Peking adott otthont az olimpiának. Akkoriban Kína világszerte dicséreteket gyűjtött mindenkitől, mert hihetetlen show-t rendezett az építészeti bravúrok és a kiváló szervezés kombinációjával.
A The Sun ellátogatott a legdrágább nyári olimpia helyszínére 2024-ben, és azt tapasztalták, hogy az olimpiai stadionok és helyszínek állapota az évek múltán egészen más képet mutat, mint csillogó fénykorában. Kína hivatalosan 44 milliárd dollárt költött a játékokra (bár egyes források szerint volt az 51 milliárd is) – és mostanra néhány helyen katasztrofális örökséget hagyott maga után:
Ez alól kivétel a Madárfészek stadion, amely a mai napig használatban van, és úgy tűnik, hogy ez az egyetlen olyan létesítmény, amely még mindig működik, 16 évvel a fényűzés és a pompa után.
Nem Peking az egyetlen olyan nyári olimpiai játékokat rendező város, amely „másnaposságtól szenved”, és rá sem lehet ismerni az olykor ikonikusnak gondolt helyszínekre.
Rio de Janeiro hasonló sorsra jutott a 2016-os játékok után, és ugyanez vonatkozik Athénra is, miután 2004-ben ők rendezték az olimpiát.
Brazíliában számos helyszín teljesen leromlott állapotban van, és a 13 milliárd dollárnál is többe kerülő helyszínek egy része romokban hever.
Ugyanez vonatkozik Görögországra is, ahol az Olimpiai Stadiont, amely nagyobb befogadóképességű, mint az Old Trafford és a Wembley kivételével az összes angol stadion, nemrégiben be kellett zárni a rossz karbantartás miatt.
Nagy kérdés, hogy Párizsban mi lesz a helyzet az olimpiai játékokra felépített és létrehozott helyszínekkel. Viszont talán a francia főváros annyi fórral indul, hogy megpróbálták a költségeket leszorítani („mindössze” 8 milliárd dollár körüli a költségvetés, amely a legutóbbi két évtized költéseit elnézve messze a legalacsonyabb), illetve amit csak lehet, természetesen, civil helyszíneken lebonyolítani.