A húsevő közönség nem biztos, hogy boldog lesz a mostani olimpián, de a környezetvédő szervezetek talán üdvözlik majd a kevés infrastrukturális beruházást, a helyi vállalkozások részvételét és a regionális termékek fogyasztását. A zöldtörekvések minden eddiginél hangsúlyosabban jelennek meg a játékokon, kérdés, hogy tényleg lesz-e hasznuk.
A 2024-es párizsi olimpia célja, hogy az eddigi legzöldebb verseny legyen, és az első, amely összeegyeztethető a párizsi klímaegyezménnyel. A 2016. november 4-én hatályba lépett megállapodás lényege, hogy a világ üvegházhatásúgáz-kibocsátásának minimum 55 százalékáért felelős legalább 55 ország megállapodjon a csökkentésben.
Három éve deklarálta az Olimpiai Játékok Szervező Bizottsága (OCOG) a szén-dioxid-semlegességet, és hogy a mostani játékok során több üvegházhatású gázt távolítanak majd el a légkörből, mint amennyit a viadalok és a hozzájuk kapcsolódó építkezések, fejlesztések okoznak. Szép célkitűzés volt a nettó nulla kibocsátásra való törekvés, de ez később teljesen feledésbe merült.
A párizsi olimpia nem titkolt célja, hogy felére csökkentse a 2016-os riói vagy a 2012-es londoni játékok által kibocsátott üvegházhatású gázok mennyiségét, ezek a legszennyezőbb olimpiákként vonultak be a sporttörténelembe. Párizsra maximum 1,58 millió tonna szén-dioxid-kibocsátás a terv, és ez azért is nagy kihívás, mert a 2020-as, tokiói játékokat nézők nélkül (a koronavírus-járvány idején) csaknem 2 millió tonna szén-dioxid-kibocsátással zárták.
A 2024-es olimpia várható karbonlábnyoma 1,6 millió tonna szén-dioxiddal ekvivalens 13-16 millió látogatóval számolva, ami körülbelül 100-125 kilogrammnak felel meg személyenként. Csak a miheztartás végett: egy hamburgernek 3 kilogramm a karbonlábnyoma, egy adag salátának csupán 160 gramm.
A 2024-es olimpia pontos szénlábnyoma majd csak ősszel, az ötkarikás játékok után derül ki az Olimpiai Bizottság ígérete szerint. De miért is olyan aggasztóan környezetszennyezőek az ilyen nagyszabású rendezvények? A fő komponensek:
Egyelőre nem tudjuk, mennyi építőanyaggal dolgoztak, és ezek milyen típusúak voltak. De ugyanígy bizonytalan a résztvevők száma is, a legtöbb kérdést azonban a közlekedés veti fel. A potenciális légi káosz, az esetleges vasúti sztrájkok és a párizsi régiót összekötő négy új metróvonal késleltetett elindítása mind a károsanyag-kibocsátás növekedését eredményezheti. És akkor még nem szóltunk az új autópályáról, ami miatt megnövekedhet az autóforgalom.
Először az építkezések károsanyag-kibocsátását tűzték ki célul. A kevesebb beruházást úgy sikerült (nem) tető alá hozni, hogy a 26 versenyhelyszín infrastruktúrájának nagy része már vagy megvolt, vagy ideiglenesen jött létre. Minden új épületet úgy terveztek, hogy az átlagosnál kisebb legyen a szén-dioxid-kibocsátása. Ennek jó példája az a vízi komplexum, ami faszerkezetű, napelemes, és újrahasznosított helyi anyagokból készült ülőkékkel várja a látogatókat.
A Párizs északi külvárosában található olimpiai falu 14 500 sportolót vár a játékok ideje alatt, és kilencezer atlétát a paralimpia idején, befogadásukra 30 százalékkal kisebb szénlábnyomú épületeket emeltek, mint egy hagyományos építési projektnél. De a választott referenciaérték, ami négyzetméterenként egy tonna szén-dioxidnak megfelelő, magasnak tűnik. Az sem ad optimizmusra okot, hogy az Olimpiai Bizottság nem részletezte, a cél csak az építésre vonatkozik, vagy a későbbi életciklusra is.
A játékokat teljes mértékben megújuló energiaforrások segítik: napenergia, geotermikus rendszerek, bioüzemanyaggal működő generátorok.
Fontosak a kulináris előkészületek is, a szurkolóknak szánt ételek kétharmada vegetáriánus lesz, ahogy a személyzetnek és az önkénteseknek kínált rágcsálnivalók is. Ez felére csökkenti a szén-dioxid-kibocsátást, amihez az is hozzájárul, hogy a fogyasztható élelmiszerek negyede helyi lesz.
A szén-dioxid-kiegyenlítéssel kapcsolatban a Bizottság terve, hogy újraerdősítési, erdőmegőrzési és megújulóenergia-fejlesztési projekteket finanszíroz Franciaországban és külföldön, hogy az esemény által kibocsátott üvegházhatású gázok 100 százalékát ellensúlyozza.
A kutatói közösség azonban minden törekvés ellenére is szkeptikus az ilyen nagyszabású események fenntarthatóságát illetően. Sokan úgy vélik, ekkora méretnél nem lehet fenntartani a fenntarthatóságot, és a fő cél nem is ez, hanem az elit érdekeinek kiszolgálása és szórakoztatása. De az optimistábbak épp az ilyen eseményekben látják a globális szemlélet megváltoztatását, mert egy ekkora rendezvény óriási reklámot csinálhat a forradalmi zöldinnovációknak.
A kutatók több módszert is felvázoltak a megarendezvények fenntarthatóbbá tételére, ilyen például a program méretének csökkentése, az infrastrukturális fejlesztések csökkentése, független fenntarthatósági szabványok felállítása. De az olimpiákra készülő fejlesztések között lehetnek városrehabilitációs projektek is, például az épületek szigetelése vagy megújuló energiával való ellátása, jobb közlekedési hálózatok létrehozása vagy zöldebb városi szabadidős területek kialakítása.
.