Bár rövid távon javíthatja a teljesítményt, súlyos fizikai és pszichológiai károkat okozhat – hangozott el az MCC Feszten egy kerekasztal-beszélgetésen a sportban jelen lévő doppingszerekkel kapcsolatban. A szakértők szerint nem lehet rögtön doppingot kiáltani, amikor egy elképesztő sportteljesítményt látunk. Egy doppingellenőr pedig azt is elárulta, hogyan néz ki pontosan egy mintavétel. Az biztos, hogy rengeteg sportoló már az életét adta, mert különböző szereket használt, pontosan ezért került ennyire fókuszba.
Sáfár Sándor, a Magyart Testnevelési és Sporttudományi Egyetem egyetemi docense és F. Takács István doppingellenőr – Fülöp Ákos sportpszichológus moderálása mellett – a sportban a dopping jelenlétéről beszélgettek az MCC Feszten. A szteroidok viszonylag gyors karriert futottak be, hiszen kevesebb mint száz éve szintetizálták az első férfi nemi hormont. Ennek ellenére a különféle doppingszerek drasztikus módon váltak a kultúra részévé.
A szerek zömét illegális laborokban állítják elő, és a feketepiacon zajlik velük a kereskedés. Az iparág hasonlít a dizájnerdrogokéhoz, folyamatosan jelennek meg az új cuccok, amelyeknek az összetétele és tisztasága is kétséges. A dopping, különösen az anabolikus szteroidok, növekedési hormonok és stimulánsok drasztikusan befolyásolják a sportolókat.
Az ellenőr elsőként azt emelte ki, hogy Magyarországon és nemzetközi szinten a doppingellenőrzést elsősorban az egészségmegőrzés hívta életre, a sport tisztaságán túl. Betegségeket és haláleseteket is okoztak a doppingok, ezért rendszerszinten kellett figyelni. „Bár a dopping tabu, mindenkinek van róla véleménye sporton belül és azon kívül is” – összegezte, majd kiemelte, az ellenőrök nem olyanok, mint az adóellenőrök,
a sportolókkal együtt, értük és a sport tisztaságáért tevékenykednek.
Sáfár Sándor aláhúzta, amióta az élsport létezik, azóta a dopping is, az ősi népek is használtak serkentőanyagokat. A dopping az 1960-as római olimpián került először igazán fókuszba, amikor egy kerékpáros szívinfarktusban a biciklijén halt meg.
Napjainkban már különböző termékcsaládokról lehet beszélni a doppingiparban, és a docens szerint globálisan kell értelmezni, de vannak olyan terhelések, amikor életet is menthet. „Élettani szempontból nem normális, ami a kerékpárversenyeken zajlik” – így utalva arra, hogy a sportolók szervezetét elképesztő mértékben terhelik a háromhetes versenyek. Érdekes kitérő volt a beszélgetésben, hogy a szakemberek felhívták arra is figyelmet, hogy bizonyos doppingok népegészségügyi problémák is a szabadidősportokban.
F. Takács István szerint érdemes azt is megvizsgálni, hogy ha egy sportoló a doppingszer használatával garantáltan első helyen végezne, akkor sokan ezt választanák. Szerinte az ember egyre kevésbé türelmes, nincs késleltetési képességünk, és ez egyes sportolóknál is megjelenhet. Ha használhatok valamit, amiről 10-20 év múlva derül ki, hogy káros, akkor nem lát az ember akkora veszélyt – szerinte ez a szabadidős sportolóknál is kiderült, és kapnak ilyen megkereséseket is.
Sáfár Sándor rögtön tisztázta, el kell választani a szabadidős és a hivatásos sportolók által használt doppingot. Előbbi esetén sok embernek fogalma sincs, hogy mit szed be, „aki nem élsportoló, és nincs, mondjuk, egy 4 éves célja, és csak nyárra ki akarja magát pattintani. Kevés fiatal nem tesz bele energiát, és nem képes milliméterről milliméterre haladni. Ezért ami a kezébe akad, azt beszedi” – mondta az egyetemi docens, aki szerint a fiatalok, akik nem élsportolók, nem látják a következményeket.
Az ellenőr kifejtette, a doppingszereket hivatalosan listázzák, és maga a konkrét felsorolás elképesztően hosszú. A sportolóknak nem kell tudniuk az összes tiltott szerről, de „objektív felelősséggel” tartoznak. Így pedig „nem mindegy, hogy egy sportoló a nátháját hogyan kezeli”. Tíz évig tárolják a mintákat, és bármikor újra lehet vizsgálni. A doppingellenes mozgalom pedig folyamatosan a tudománnyal versenyez, így mindig lesznek új szerek.
Sáfár Sándor kiemelte, a legtöbb sportoló csak nagyjából tudja, hogy mit nem szedhet – itt emlékeztetett Benedek Tibor korábbi szerencsétlen helyzetére, amikor eltiltották. A doppinglistán van, hogy szerkezeti, molekulaképletek szerepelnek. „Erre figyelniük kell a sportolóknak, ezért bármivel kapcsolatban, amit bevisznek, fel kell tenniük azt a kérdést, hogy bevehetik-e” – húzta alá.
F. Takács István elmondta, a sportoló kérhet segítséget, akár az ellenőröktől és orvosoktól is. Majd emlékeztetett arra, hogy holléti vétség vagy a mintaadás megtagadása miatt is el lehet követni vétséget. Előbbi azért érdekes, mert vannak olyan sportolók, akiket az év 365 napjában 1 órában el kell, hogy tudjanak érni. Ezt az órát meg kell jelölniük előre a sportolóknak. Egy éven belül három holléti vétséget lehet elkövetni, ezt követően jogszabályi keretek szabják meg a továbbiakat. A szakemberek szerint ezt egy 19-20 évesnek nagyon nehéz megszoknia.
Sáfár Sándor szerint két családja van a doppingnak: a klasszikusok és az újfajták. Előbbiek egy adott időpillanatra, eseményre, versenyre készítik fel a versenyzőket, például fáradtság ellen. Az újfajta doppingokat pedig a felkészülési szakaszban használják. A docens szerint azonban vannak olyan sportolók, akik doppingolnak, de egyáltalán nem jókor, fogalmuk sincs, hogy pontosan mit csinálnak.
A doppingellenőr külön kitért arra, hogy a gyakorlatban 3-4 mintát vesznek le, a legtöbbször vizeletből. „Az atlétikai vb megmutatta, hogy a vérvételnek egyre nagyobb lesz a jelentősége” – jelentette ki. Ennek az az oka, hogy így hosszú távon és visszamenőleg is lehet vizsgálni a mintákat, például a hormonok változását.
A doppingellenőr szerint a munkájuk nagyon izgalmas, és általában az ellenőröknek van civil munkájuk. F. Takács István szerint edzésen és otthon is találkozhatnak a sportolókkal, de mindenekelőtt értesítést küldenek nekik. „Általában együttműködést látok a sportolóktól” – mondta. Az eljárás alatt leveszik a mintát, a mintaadást az ellenőrnek végig kell követni:
meg kell győződnie arról, hogy a minta a sportoló szervezetéből jön ki.
Majd a magyar mintákat jellemzően a Bécs melletti központba küldik. Amennyiben problémát találnak a mintában, úgy arról értesítik a sportolót, azonban ilyen esetben már ez egy jogi folyamattá válik. Fülöp Ákos itt kiemelte, az első mintaadások nagyon nehezen mennek a sportolóknak, de ha már kimennek az ellenőrök, az már jelent valamit, hiszen a sportoló ezzel hivatalosan is már nagyon magas szintre jutott.
Az Index kérdésére az egyéni állóképességi és az atlétikai sportágakat – ide beleértve a nehézatlétikát – emelték ki mint a doppinggal legjobban fertőzötteket. Az ellenőr szerint fontos társadalmi kérdés, hogy felmerül a sportolókkal szemben a doppinggal kapcsolatos vádaskodás: „elképesztő technika van a sportolók mögött, óvatosan kell bánni ezekkel a kijelentésekkel”. Tehát nem szabad rögtön doppingot kiáltani.
(Borítókép: F. Takács István, Fülöp Ákos és Sáfár Sándor. Fotó: Papajcsik Péter / Index)