Idén ünnepli tizedik évfordulóját a Teqball, a magyar fejlesztésű sportág és márka, amely mára hungarikummá vált. A koronavírus-járvány okozta nehézségek ellenére a sportág egyre népszerűbb, különösen a távol-keleti régióban. A Nemzetközi Teqball-szövetség (FITEQ) már 156 tagot számlál, a versenyek pedig évről évre nívósabbak. Borsányi Gáborral, az egyik alapítóval és a FITEQ jelenlegi elnökével beszélgettünk múltról, jelenről, jövőről, tervekről és kihívásokról.
A Teqball három alapítója – Borsányi Gábor, Gattyán György és Huszár Viktor – már a kezdetektől azt tűzte ki célul, hogy a sportág szerepeljen az olimpián. Bár egy esetleges 2024-es budapesti olimpián erre lehetett volna esély, az alapítók most a 2036-os nyári játékokat tűzték ki célként.
„Hogyha nem lettek volna már akkor hatalmas álmaink és terveink, akkor sehova nem jutottunk volna” – mondta Borsányi Gábor az Indexnek. „A legutóbbi kínai versenyünk is megmutatta, hogy álomszerű történet a miénk. Tényleg meg szoktam kérdezni magamtól, hogy valóság-e, mert csoda, amit elértünk. Persze tudjuk, hogy nagyon hosszú út áll még előttünk.”
Bár egy évtized soknak tűnhet egy ember életében, de a sportok történelmében tíz esztendő alatt általában csak egy-két versenyről beszélhetünk, valamint pár sportolóról, nem világszintű ismertségről, ahogy azt a szisztematikus építkezésnek köszönhetően elérte a teqball.
Borsányi felidézte a kezdeti nehézségeket is: „Az első két évben asztalunk sem volt, csak ötleteink, és éjt nappallá téve dolgoztunk. Aztán megint volt két év, amikor a Covid nehezítette meg az életünket. Máris ott tartunk, hogy a bruttó tíz évből gyakorlatilag majdnem a fele volt az, amikor igazán a fejlődésre tudtunk koncentrálni.”
Az olimpiai álom továbbra is él, bár a 2024-es budapesti lehetőség már elúszott. „Fájó pont, mert reménykedtünk. Már sosem tudjuk meg, mi lett volna, ha Budapesten rendezik idén az olimpiát” – mondta Borsányi.
„Ugyanakkor nekünk már az is nagy megtiszteltetés és öröm, hogy hungarikum a teqball, amely sport kategóriában Puskás Ferenc hagyatéka, valamint a klasszikus magyar szablyavívás hagyománya mellett az egyetlen.”
Borsányi hangsúlyozza, hogy a Teqball-projektet két részre kell bontani: a sportágépítésre és a gazdasági aspektusra. „Lehetünk álszentek, de felesleges. Aki a mai világban nem ismeri be, hogy a sport és az üzlet kéz a kézben jár, az nem mond igazat” – vallja az alapító.
A Teqball márka világszerte ismert, talán csak a Rubik-kocka vetekedhet vele a magyar brandek közül. Olyan futballsztárok,
mint Lionel Messi és Neymar is rendeltek már saját asztalt, Ronaldinho pedig aktívan népszerűsítette a sportot.
„Ma már kilencven százalékban tudok videót mutatni valakinek a kedvenc játékosáról vagy csapatáról, miközben teqballoznak” – büszkélkedett Borsányi. „Így ilyen szempontból sztárokra, exfutballistákra projektszinten már nincs szükségünk, hiszen egyébként is rengetegen játsszák.”
Borsányi szerint a teqball mint sportág annyira speciálissá vált, hogy a labdarúgóknak csupán tíz százaléka állná meg a helyét egy-egy összecsapáson. „Más logikát, más gondolkodást igényel, de ez fordítva ugyanúgy igaz, hiába technikás valaki az asztal mellett, ez sem jelenti azt, hogy egy futballpályán biztosan képes lenne jó teljesítményt nyújtani” – magyarázta.
A sportág új stílusokkal és elemekkel bővült, különösen az ázsiai térségben való terjedésének köszönhetően. Borsányi szerint a sepak takraw nevű, Távol-Keleten nagyon népszerű sportág jó alapja lehet a Teqball további fejlődésének.
A FITEQ nemrég Pekingben alapította meg az első Nemzetközi Teqball Kutatóközpontot, amely a sportág további fejlesztését célozza. „Régi álmunk vált valóra, hogy a szeretett sportágunkat kutatók segítségével tudjuk továbbfejleszteni. A már meglévő kutatási módszereket alkalmazva fogunk kapni egy általános képet, akár a táplálkozásról, élettani hatásokról, a felkészülést segítő sportfelszerelésekről, mentális képességekről és így tovább” – mondja Borsányi.
Úgy gondolom, nagy meglepetéseket tudunk majd okozni.
Az elnök hozzátette, hogy nem szólnak bele a kutatásokba, teljes mértékben a szakemberekre bízzák, hogy mit csinálnak. Ez a nyitottság jellemzi amúgy a sportág szabályrendszerének fejlődését is. „Ebben a rohanó, felgyorsult világban folyamatosan nyitottan kell gondolkoznunk, és amennyiben úgy gondoljuk, hogy érdemes szabályokat módosítani, a fejlődés érdekében meg kell tenni” – véli Borsányi.
A teqball versenynaptára egyre strukturáltabbá válik. Évente rendeznek világbajnokságot, emellett a World Series-állomások és a Teqball Tour-események is szerves részét képezik a versenyszezonnak. De tudják, hogy a tömegsportaspektus nélkül nem lehet építkezni, így idén a Challenger Teqball League nevű sorozatot is elindították, kifejezetten az amatőrök számára.
„A versenysturktúrát figyelembe véve az utóbbi években kialakult az eseménynaptárunk gerince” – magyarázza Borsányi. „Évente tartunk világbajnokságot, tavaly – a sportág történetében először Európán kívül – Thaiföldön, idén pedig Vietnámban. Öt kategóriában versenyeznek a játékosok: férfi egyéni, női egyéni, férfi páros, női páros, illetve vegyes páros. A teqball növekedését jól mutatja, hogy tavaly, a hatodik vb-n már 61 ország képviselte magát, és 211 játékos állt asztalhoz.”
Borsányi szerint egyre több profi, főállású teqballjátékos lesz a következő években, akik komoly pénzeket kereshetnek a versenyeken. „Az üzleti modellek eltérőek, a székelyudvarhelyi Góbék Teqball Team például a teqball Real Madridja szeretne lenni” – említi példaként, hiszen a legnagyobb potenciállal rendelkező fiatalokat igazolják le, már a karrierjük legelején.
Két héttel ezelőtt Pekingben éppen a határon túli klub két játékosa, a világbajnok és Európa-bajnok Györgydeák Apor, valamint a 18 éves lengyel tehetség, Marek Pokwap, aki már kétszeres Eb-bronzérmes, mérkőztek meg egymással a férfi egyes döntőjében. Nem mellékesen, ezeken az eseményeken az elnök továbbra is nagy kedvvel száll be a játékba, és folyamatosan beszélget a játékosokkal, edzőkkel.
A Teqball célja, hogy saját sztárokat neveljen ki, és tovább növelje népszerűségét világszerte. „Ami hiányzik, azok a saját teqballsztárok” – ismeri el Borsányi.
Sokkal több energiát kell fektetnünk abba, hogy saját sztárjaink legyenek, és a gyerekek idővel ne azt mondják, hogy Ronaldinho szeretnék lenni, hanem Bányik, Fontes, vagy éppen Suphawadi szeretnék lenni mint teqballjátékos.
Borsányi reméli, hogy hamarosan olyan nagynevű futballklubok, mint a Bayern München vagy a Barcelona is részt vesznek majd teqballversenyeken. „Nagy és híres nemzetközi csapatoknak külön teqballbajnokságot szervezni olyan irányvonal, amely sok szempontból jövedelmező lehet” – fejti ki elképzeléseit és nem véka alá rejtve törekvéseit, miszerint dolgoznak már a megvalósításon.
A sportvezető kitért az alapítók jelenlegi kapcsolatára is. „Az élet úgy hozta, hogy jelenleg mindhárman általában más országban vagyunk és máshol élünk, hiszen megannyi tárgyalás a sportágunk érdekében ezt kívánja tőlünk, ugyanakkor ez a mindennapos munkánkat, a kommunikációt nem befolyásolja. Hetente többször is egyeztetünk, próbálunk a leghatékonyabbak lenni a sportág jövőjét illetően.”
Külön kiemelte Gattyán György szerepét a Teqball sikerében. „Huszár Viktorral közösen nagyon hálásak vagyunk neki azért, hogy a saját vagyonából, idejéből és energiájából már ennyit áldozott, és továbbra is rengeteget áldoz a Teqball-projektre. Nélküle nem tartanánk ott, ahol ma tartunk” – hangsúlyozta Borsányi.
„Sokat beszélgetünk vele, és mindig elmondja, hogy a sport által vissza szeretne adni az embereknek. Az első pillanattól kezdve hitt a koncepcióban, és a mai napig szerelemprojektként gondol rá.”
A Teqball mint márka és a teqball mint sportág első tíz éve kétségtelenül sikertörténet, de az alapítók tisztában vannak vele, hogy még hosszú út áll előttük. A sportág folyamatos fejlődése, a növekvő nemzetközi érdeklődés és a professzionális versenyzők megjelenése mind azt jelzik, hogy a teqballnak helye van a jövő sportvilágában. Ne felejtsük el, a teqball már hivatalos éremátadó sportág volt a legutóbbi Európa Játékokon, amely az öreg kontinens olimpiájának tekinthető.
Borsányi, aki jelenleg Los Angelesben él, így összegezte érzéseit:
Amikor nemzetközi partnerekkel, üzletemberekkel tárgyalok, mindig rájövök, hogy egyszerűen csoda, amit Magyarországról végig tudtunk vinni.
Az olimpiai álom megvalósulása pedig végleg bebetonozná a magyar találmány helyét a globális sportélet élvonalában. Borsányi bizakodva, de közben azért reálisan látja a lehetőségeket. „Hiszek benne, hogy kemény munkával elérjük ezt a célunkat, viszont csalódottak lennénk, ha nem sikerülne, de bízzunk benne, hogy nem így lesz. Azt vallom, hogy a sors meg van írva, és vallom, hogy az idő minket igazol. Viszont az olimpia inkább egy mérföldkő számunkra, mint végállomás, hiszen a munka soha nem állhat meg, ha a saját gyermek neveléséről van szó.”
A Teqball története tehát folytatódik, és ki tudja, talán 12 év múlva már olimpiai sportág lesz ez a magyar innováció.
Az olimpiához vezető út pedig Budapesten folytatódik október 3. és 6. között, hiszen a Teqball World Series világkupa-sorozat utolsó állomását a Sterbinszky Amália Kézilabdacsarnokban rendezik. A döntőket az utolsó versenynapon játsszák, a belépés ingyenes, de regisztrációhoz kötött.
(Borítókép: A Brazília–Magyarország férfi páros aranymérkőzésen a 2023-as teqball-világbajnokság 5. napján a Bangkok Arénában. Fotó: Albert Perez / Getty Images)