Mint beszámoltunk róla, Michelisz Norbert tizenegy pontos előnnyel megnyerte a túraautós világkupa-sorozat (TCR World Tour) 2024-es szezonját, ezzel megvédte címét, összességében pedig – a WTCR világbajnoki éráját is tekintve – harmadszor bizonyult a mezőny bajnokának. 

A 40 éves autóversenyző a makaói szezonzárót követően két nappal, Budapesten mutatta be a bajnoki trófeát, és beszélt a rendkívül kiélezett idény tapasztalatairól az OMV és Hyundai közös rendezvényén. 

Michelisz 323 pontot gyűjtött a hét versenyhétvégéből és tizennégy futamból álló idény során, s így előzte meg 11 ponttal a második helyen záró svéd Thed Björköt.

„Van egy olyan gondolatom, ha valaki olyan eredményt ért el, mint szeretett volna, és van lehetősége kicsit lazítani, de nem teszi meg, az balszerencsét hoz. Nagyon fáradt voltam a második verseny után, de úgy voltam vele, jó a hangulat a csapaton belül, ezért az eredményért küzdöttünk egész évben, így vasárnap estéről hétfőre nem aludtam. Legalábbis nem valami sokat” – idézte fel a hétvége lezárását a magyar versenyző, aki hozzátette, szinte a reptérről érkezett a sajtótájékoztatóra, a hazaút pedig egy tájfun és több járattörlés miatt legalább olyan kalandos volt, mint a versenyhétvége.

Felidézte, hogy kifejezetten feszült hétvégén van túl, amelyre tízpontos előnnyel érkezett, ám az időmérőn megszerzett negyedik helye és a futamon szerzett második helye ellenére is megfeleződött a fórja a vasárnapi záróversenyre.

„Mindez azt jelentette, ha esetleg kiesek, ő pedig legalább tizenharmadik, akkor is megnyeri a bajnoki címet” – idézte fel. Hozzátette, a helyzetet kifejezetten nehezítette, hogy bár egyetlen előrejelzés sem szólt esőről, hajnalban arra ébredt, kopognak az esőcseppek a szobaablakon... „Száraz körülmények között jóval magabiztosabban álltam volna oda, így viszont ott volt a levegőben, ha egy apró hibát elkövetek, csak megcsípem a falat, Björk pedig bejön a top 10 környékén, akkor elveszett minden.”

Elismerte, hogy miközben az eső miatt csúszott a rajt, azon morfondírozott, jobb is lenne, ha elmaradna a futam, ami azt jelentette volna, a többi eredmény alapján bajnoknak hirdetik ki. A GT-futamokat eközben a bokszutcából figyelte, a száradó pályán futó versenyt látva pedig komoly dilemmával találta szembe magát: Milyen gumiabroncsokat tegyenek az autóra, ha mégis lesz futam? Végül úgy döntöttek, csapattársával, Mikel Azconával együtt lekövetik Björkék taktikáját: 

Elhelyeztük a kémeinket, hogy milyen gumit választanak, s mikor láttuk, hogy mind a négy kék, azaz esős, lekövettük. Úgy voltunk vele, ha jó döntés, legyen jó mindannyiunknak, ha rossz, együtt bukjunk velük

– fogalmazott. 

Hozzátette, a korábban megnyert két bajnoki címe sokat segített abban, hogy a kritikus pillanatokban is higgadtabb tudjon maradni. 

„Mindkét alkalommal volt valami, amit igazi istencsapásként éltem meg, 2019-ben hatalmas káosz, ide-oda változó esélyek mellett, szintén száraznak ígérkező, aztán óriási felfordulást hozó futammal ért véget az idény. Utólag viszont úgy vagyok vele, jó, hogy ennyire kiélezett volt, hiszen sikerült extra tapasztalatokat gyűjteni. Amikor most is jött az eső, kényelmetlenül éreztem magamat, de az is bennem volt, négy-öt éve is megoldottuk, ez a tapasztalat pedig most is segíteni fog.”

Az elmúlt két évre visszatekintve úgy fogalmazott, a kulcspillanatokban érzése szerint mindig jó döntést hozott: ez nem feltétlenül jelentett nagy győzelmeket versenyről versenyre, de annál kiegyensúlyozottabb teljesítményt jelentett mindkét TCR World Tour-szezonban. Ez pedig mindkétszer bajnoki címet ért... 

Visszatérve a bajnoki idényhez, felidézte, nem volt igazi mélypontja, nehéz pillanatai annál inkább. 

„Azcona a 2022-es bajnoki címével picit át is vette a gyeplőt csapaton belül. Éreztem, hogy mindenképpen nyernem kell. Azzal, hogy tavaly győztem, sikerült kicsit visszafordítanom a folyamatot, hasonló feltételeket teremteni. A mostani szezon elején a legfontosabb cél az volt, hogy három-négy futam után jó helyzetben legyek. Nálunk simán előfordulhat – főleg, hogy rövid a szezon –, hogy egy-két rosszabb versennyel lépéshátrányba kerül az ember csapaton belül, és onnantól be kell álljon a másik mögé. Ez volt a siker egyik kulcsa: hogy három-négy versenyhétvége után olyan előnnyel vezettem házon belül, hogy nem volt más opció, mint kicsit engem előtérbe tolni a márkánál. Ez segített. Nehézség is akadt viszont: a szezon második felétől azt éreztem, hogy nem a mi autónk a legjobb, sőt Brazíliától kezdve, azt gondolom, a harmadik erő voltunk csupán. Ha végignézek a karrieremen, ez volt az első szezon, amikor gyengébb autóval sikerült bajnoki címet nyernem, mint a riválisoké. Ez nem a Hyundai ellen szól, félre ne értse senki, inkább a TCR teljesítménykiegyenlítő-rendszerének. Azt gondolom, a szezon felétől kicsit túl is lettünk büntetve, ami főleg az egyenesbeli tempónkon látszott meg. Nem volt könnyű így védekezni.”

Felidézte azt is, mikor 20 éve elkezdett versenyezni, minden csatát élet-halál harcként élt meg. Ha harmadik lett, mikor győzelmi esélye volt, hetekig nem lehetett hozzászólni. Mai fejjel vicces szituációként jellemezte, micsoda baleseteket okozott, például a Hungaroringen rendezett versenyek alatt megélt nyomás hatására. „Emlékszem, azt gondoltam akkoriban, 25–30 évesen az ember már milyen érett. Aztán 30 évesen rájöttem, ez velem nagyon nincs így. Az elmúlt öt-hat év volt az, amikor elkezdtem talán lehiggadni. Hogy nem éltem meg minden rosszul sikerült versenypillanatot tragédiaként. Ez a folyamat még most is tart. Az első vb-cím sokat segített, azt igazolta, hogy a saját taktikámmal is tudok győzni. Mindegy, ki mit mond, bíznom kell magamban. Azt gondolom, nem én vagyok a leglátványosabb versenyző a mezőnyben, de ez nem is hajt. Az érdekel, hogy a szezon végén én legyek az első” – osztotta meg versenyfilozófiájáról, kibontva a válaszát arra a kérdésre, mennyit változott a 2008-as túraautós bemutatkozása óta.

Hangsúlyozta, hogy a Hyundainál tapasztalt hozzáállás is sokat számított. Eleinte persze izgult, mikor gyári versenyző lett: képes lesz-e megugrani a szintet, vagy kiderül, nem elég jó ahhoz, hogy gyári pilóta legyen. 

„Arra is rá kellett jönnöm, hogy néha jó a váltás. Az is lehet jelzés, ha minden nagyon jó, hogy érdemes a fejlődés érdekében még egy szintlépési lehetőséget keresni” – mondta a motivációjáról.

A jövőjével kapcsolatban elárulta: „Mindig az a típus voltam, aki kicsit kételkedik magában, aki bizonyítani akar a külvilág felé. Emlékszem, mielőtt megnyertem az első bajnoki címem, azt gondoltam, ha összejön a siker, azzal életem minden kirakósa a helyére kerül. Én leszek a világ legboldogabb embere. Így is volt – körülbelül három hétig. Aztán apránként elkezdett fakulni az élmény és az érzés, és további néhány hét után már olyan volt, mintha nem is nyertem volna semmit. Aztán így volt ez a második címnél is. Úgy vagyok vele, igyekszem élvezni, míg tart ez a mostani kis idézőjeles részegség, de azt is érzem, hogy el fog múlni. Amíg pedig ez megmarad, addig menni akarok tovább előre. Ugyanakkor van két kislányom, valahogy negyven év környékén már nem akarok olyan messze tervezni. Lehet, hogy két év múlva itt ülünk majd, lesz négy, öt bajnoki címem, vagy marad a három, és azt érzem, ideje valami mást csinálni. Szeretnék még versenyezni, jónak érzem magam, éhesnek érzem magam a sikerekre, de hogy ez meddig marad így, nem tudom megmondani” – tette hozzá.

(Borítókép: Michelisz Norbert az évértékelő sajtótájékoztatóján a FIA TCR World Tour bajnokaként. Fotó: Hegedüs Róbert / MTI)