„Szuper jó volt, tényleg – kezdte értékelését lapunknak a 26 éves versenyző, aki azért nem az időfutamokra specializálódott. – Amikor beértem a célba, nem is néztem, hányadik voltam, mert nem is ez számít. Legyőztem magamat, magamhoz képest jó időt futottam. Persze, vannak itt űridők, de elég jó wattokat mentem, régen sikerült ilyen teljesítményt nyújtanom.”

Valter elmondta, óvatos volt a kanyarokban, tudta, hogy nem az éremért harcolt, és nem is vállalt nagyobb kockázatot a kelleténél. Ennek ellenére egy perc sem volt, amikor szusszant volna, magához képest jó tempót ment, és végig jó erőben bírta, bizakodó a formáját illetően.

„Egyszer megúszott az én bringám hátulja is, óvatos voltam. Néztem a női versenyt, láttam, melyik kanyarokban csúszkálnak, ott nagyon-nagyon óvatosan mentem. Összesen 27 kanyar volt, ha mindegyikben veszít az ember egy másodpercet, akkor is csak fél percet számít ez a végén. Nekem nem ezen múlt semmi, viszont ha kicsúszok, és elesek, megütöm magam, az nem hiányzott volna” – fogalmazott.

A Visma Lease a Bike versenyzője az útviszonyokról annyit tett hozzá, hogy helyenként gödrös volt, de nem annyira rossz, mint sokan mondják.

„Ez nem a pályaszakág. Aki szidja, nem tudom, hol időfutamozott eddig. Ez egy városi időfutam, itt ilyenek az utak.”

Valter úgy nyilatkozott, ha egy éve készült volna erre az időfutamra, akkor 20-30 másodperccel jobb időt tudott volna menni, de ahhoz képest, hogy nem az ilyen versenyek specialistája, és az utóbbi időben nem igazán tudta például a pozíciókat sem gyakorolni, örül az eredménynek.

Egyszerűen élveztem a versenyzést, kiabáltam, mosolyogtam a magyarokra, jól éreztem magam. Nagyon tetszett, amit Késely Ajna mondott, ma reggel olvastam, hogy most jött rá, hogy belőle nem lesz Katie Ledecky. Talán tudat alatt én is így vagyok vele, tudom, hogy nem én leszek Tadej Pogacar vagy Jonas Vingegaard. Erre nagyon sokszor rádöbben az ember, amikor részt vesz egy ilyen versenyen, és a 15., 20. vagy 25. lesz. Nem akarom, hogy nekem is a kedvemet vegye az eredmény. Élvezni akarom, egy olimpián vagyok, egy olimpikon vagyok, és tudom, hogy sok sportoló küszködik, fejben sokan lebecsülik magukat, és ahogy beszélgetek velük, sokukon azt látom, hogy kevésbé boldogok, mint az átlagember, mert akkora a nyomás. Kevesen lesznek olimpiai bajnokok, nézzük meg azt a sok hajót a Szajnán, rengeteg sportolót láttunk, de sokan közülük nem lesznek aranyérmesek vagy dobogósok. Valószínűleg én sem, de nem így kell hozzáállni. Örülni kell, hogy egyáltalán itt lehetünk, hogy elindulhatunk, én nagyon élveztem, hogy itt vagyok, jó egészségben.

Valter azt is elmondta, bár rengetegen voltak az utak mellett, hangulatában elmaradt a budapesti Giro-időfutamtól. Igaz, a párizsi táv jóval hosszabb is volt. Az országúti országos bajnok kerékpárosnak vasárnap már egy hatórás endurance edzése lesz.

„Jót fog tenni a tréning, hogy kiizzadjam a sok vizet, amit lehoztam a magaslatról. Nagyon érdekesen viselkedik a testem, amikor felmegyek és lejövök, nagyon nagy a súlyingadozás.

Valter elárulta, vasárnap az edzése után megnézni Vas Blanka terepversenyét, majd az azt követő napokban elkezd készülni a mezőnyversenyre. Mint mondta, jó megérzései vannak a kisebb mezőnyt illetően.

„Ma is éreztem, hogy megvan bennem az erő, jóval jobb eredményre számítok a jövő héten, mint Tokióban.”

(Borítókép: Valter Attila a férfi egyéni időfutamversenyen. Fotó: Alex Broadway / Getty Images)