Remekül sikerült a költözés férfi vízilabdázóinknak az olimpiai pólótorna csoportkörének végén. Zalánki Gergőék végig meggyőző teljesítményt nyújtva, a kulcspillanatokban jó védekezéssel és a második negyedtől kezdődően igazán sziporkázó támadójátékkal kiütötték a kétszeres címvédő szerbeket.
Hát átköltöztünk!
Elkezdődött az olimpia második és egyben utolsó teljes hete. A férfi vízilabda-válogatottunk számára pedig elérkezett a csoportkör utolsó mérkőzése. Ám az eddig megszokott párizsi Vizes Központból áthelyezve az egyenes kieséses szakasznak is otthont adó, eddig az úszók versenyhelyszínéül szolgáló Paris La Défense Arénába.
Az eredeti helyszín legfeljebb 4000 néző befogadására volt alkalmas, az új ennek négy és félszeresét is elbírja, és – bár előzetesen kissé féltünk attól, hogy a deles időpont miatt esetleg kevesebben lesznek – 80-85 százalékban meg is teltek a széksorok a magyar–szerb presztízscsata kezdetére.
Persze a párosítás jóval több, mint egyszerű presztízscsata férfi pólóban, elvégre az elmúlt 25 év talán leginkább meghatározó két csapatáról van szó. Nem mellékesen Szerbia kétszeres címvédőként vághatott neki a párizsi játékoknak. Más kérdés, hogy a csoportkör alapján úgy tűnt, balkáni riválisunk koránt sincs abban a kirobbanó formában, mint három éve. Mindazonáltal Jansik Szilárd is megmondta, a mai világban nem elvárható, hogy nyolcból nyolc győzelemmel nyerjen egy csapat bajnoki címet: a hibáknak ki kell jönniük, és sokkal jobb, ha ezek a hibák a csoportkörben nyilvánulnak meg.
Ilyen szempontból pedig a Varga Zsolt vezette szakmai stábnak is bőven akadt feladata az elmúlt napokban, kiköszörülendő a kisebb-nagyobb csorbákat: elvégre az utolsó körnek már biztos továbbjutóként, ám négy mérkőzésen két győzelemmel és két vereséggel, időnként látványosan dadogó támadógépezet mellett vágott neki a magyar együttes is.
Az első percek a várt fizikálisan kemény csatát és több nem várt hibát hoztak támadásban. No meg legalább egy-egy kapusbravúrt Vogel Somától és Radoslav Filipovicstól. A 4. percben Fekete Gergő törte meg a jeget, és bombázott Filipovics szeme közé, megszerezve a vezetést (1–0). A szerbek azonban nemcsak gyorsan egyenlítettek, de másfél perc elteltével fordítottak is, Milos Csuk duplázott (1–2). Bő két perccel a negyed vége előtt Vámos Márton fórból egalizált, a hajrá azonban messze nem a mi szájízünk szerint alakult, Dusan Mandics, majd 18 másodperccel a szünet előtt Nemanja Vico is mattolta Vogelt, így kétgólos hátrányban szusszanhattak a mieink.
A második játékrésznél Vígvári Vince megnyerte a ráúszást, Fekete pedig rögvest az első akciónkból 3–4-re módosította az állást. Most mi dobtunk egy perc alatt két gólt is, miután Nikola Jaksicsról kaptunk egy kontrát, Zalánki Gergő pedig a szélről a hálóba lőtt (4–4). Összeállni látszott a magyar védekezés, olyannyira, hogy a szerbek három és fél perc alatt valódi lövésig sem jutottak. Eközben Jansik Szilárd bombájánál pusztán a jobb oldali kapufa segítette ki a riválist.
Vogelnek négy perc elteltével kellett bemutatnia az első védését, megtette, nem úgy néhány pillanattal később Filipovics, aki a harmadik kaput eltaláló magyar próbálkozásból a harmadik találatát kapta a negyedben – Nagy Ádám távoli bombáját még néhány szerb újságíró is megtapsolta a lelátón (4–5). Elképesztő pillanatokat éltünk át a kétszeres címvédő ellen, Vámos Márton emelkedett ki a vízből a kapunk előterében ellopva a labdát, Manhercz Krisztián bal szélről a léc alá vágott kontragóljával pedig már 4–0-s sorozatnál, összesítésben pedig 6–4-es fórban jártunk.
De a szerbek nem lettek volna szerbek, ha ennyi elég a megroppantásukhoz…
Dusan Mandics, majd Sztrahinja Rasovics talált a kapunkba alig 40 másodperc alatt, így kezdhettünk aggódni, hogy az olimpiai címvédő ebből a gödörből is gyorsan kimászik, összességében mit sem ér majd az imént látott eszelős négy és fél-öt percnyi pólózás a magyar csapattól. De 7–7 után megint jött két extra villanás a mieinktől, előbb a Zalánki által higgadtan értékesített fór, majd Varga Dénes mélyen a saját térfelünkről eleresztett, kapuba hulló ejtésének képében (9–7).
Hét gólt szereztünk nyolc perc alatt az olimpiai címvédő ellen – emésztgessük!
A harmadik ráúszást is elhoztuk, és a második negyed sikerreceptjét követve rögvest ebből az akcióból növeltük az előnyt, ezúttal 26 másodperc kellett a játékrészből Feketének, hogy betaláljon, már a harmadik gólját lőve a mérkőzésen (10–7). Ezúttal mintha tényleg halványodni látszott volna a tűz a szerbek szemében, akik a 19. percben már négygólos hátrányból kezdhettek neki, Jansik húzta négy méterről a hosszú felsőbe a balról érkezett centerbejátszást (11–7). Szerencsére nem volt megállás, újabb kivédekezett szerb akció után Vámos pattintott jobbról a rövidbe, 67 százalékra nőtt helyzetkihasználás mellett már öt góllal vezettünk. Filipovics védés híján csak a fejét csóválhatta, újabb, az Aréna óriáskivetítőjére is kitett csücsörítős grimaszában minden benne volt. Amikor épp elcsúszott volna a védekezésünk, a szerbek akkor is megtették azt a szívességet, hogy pontatlanok legyenek centerezésnél.
Uros Sztevanovics időt kért, a szerbek pedig szépítettek, de a következő két gólt ismét mi szereztük. Tényleg minden ült, picit csak azt kezdhettük bánni, hogy ez egy csoportkörzáró meccs, nem pedig – mondjuk – a negyeddöntő vagy elődöntő. A negyedet Fekete negyedik gólja foglalta keretbe, így 15–9 állt az eredményjelzőn az utolsó szünetben. Ezúttal is érdemes megjegyezni, Nagy révén akár hét góllal is elhúzhattunk volna, ha nem sípolnak a jobbról eleresztett lövése közben.
A hajrára a szerbek után mi is kapust cseréltünk, Varga Zsoltnak váratlanul sok lehetősége maradt arra, hogy forgassa a csapatot, a kulcsjátékosokat picit kivegye a vízből, és kellő bizonyítási időt adjon a keret minden tagjának. Az utolsó negyed már inkább emlékeztetett valami gálamérkőzésre, mint olimpiai tétmeccsre. A szerbek próbálkoztak ugyan felzárkózni, de hiába lőttek három perc alatt pont annyi gólt, mint az azt megelőző tízben (kettő), a mieinknek szinte mindenre akadt válaszuk. Három perccel a vége előtt Molnár Erik is feliratkozott a gólszerzők közé, így már csak Hárai Balázs és Angyal Dániel volt adós egy találattal, hogy minden mezőnyjátékosunknak legyen (17–12).
Ez végül nem jött össze, a több mint tekintélyt parancsoló 17–13-as diadal a kétszeres címvédő ellen viszont igen. A 2022-es Eb-meccshez hasonló simasággal (16–7)…
A férfi pólótorna szerdán már a negyeddöntővel folytatódik, a mieink a horvát, görög, amerikai trióból kaphatnak ellenfelet, attól függően, hogy az A csoport utolsó három mérkőzése, köztük a görög–olasz és a horvát–amerikai miként alakul.
A költözés remekül sikerült!
OLIMPIA, PÁRIZS 2024
FÉRFI VÍZILABDA, B CSOPORT, 5. FORDULÓ
A csoport állása: Spanyolország 12 pont (4 meccs), Ausztrália 9, Magyarország 9, Szerbia 6, Franciaország 3 (4), Japán 3.
A csoport
(Borítókép: Varga Dénes a 2024-es párizsi nyári olimpia férfi vízilabdatornáján a B csoportban játszott Magyarország–Szerbia-mérkőzésen a Párizs melletti Nanterre-ben lévő Paris La Défense Arénában 2024. augusztus 5-én. Fotó: Kovács Tamás / MTI)