Pupp Noémi a célba érkezés utáni percekről is beszélt, amikor még nem lehetett tudni, mi a hivatalos végeredmény.

„Nehéz volt megélni, én fixen harmadiknak láttam magunkat – mondta Pupp, aki Fojt Sárával az oldalán bronzérmet szerzett a női kajak kettesek 500-as versenyén. „Mutattam is, hogy szerintem két érem, és amikor kiírták, hogy negyedikek lettünk, nagyon rossz érzés volt. De korábban is azt mondtam, hogy ha egy érem és egy pontszerzés összejön ezen a olimpián, akkor előre aláírtam volna. Így azért jobb, hogy végül harmadikak lettünk.”

Fojt Sára ezúttal nem álmodott, elmondása szerint bárcsak megálmodta volna ezt a bronzérmet is, hiszen akkor nem kellett volna ennyit izgulni a végén.

És hogy mi a titok?

„Mindenkinél jobban akartuk” – mondta.

Gazsó Alida Dóra nyugtatta a rutinos, utolsó olimpiáján szereplő Csipes Tamarát.

„Taminak egy hisztije van, ez a jobbos oldalszél. Beálltunk a rajthoz, mondtam neki, hogy ne félj, megtartalak. Bólintott kettőt, és láttam rajta, hogy megnyugodott. Arra, hogy mi történt a döntőben, egyáltalán nem emlékszem, csak annyi van meg, hogy egy fekete foltot és Tami hátát látom. Amikor a többiek bejöttek a harmadik helyre, jobban örültem nekik, mint a saját ezüstünknek” – fogalmazott Gazsó, aki a csütörtöki bronz után most egy ezüstöt is bezsebelt Csipessel.

Így, négyen, nagybetűs csapat vagyunk, egymásért csináljuk. Meglett az eredmény, akárki akármit mond, ez rendben volt.

Csipesre szombaton még vár az 500 egyes, az utolsó tánc.

„Nem mondom, hogy nem vagyok fáradt, ez az időrend eléggé kicsinál, most két nap alatt ledaráltunk minden előfutamot. Nagyon hosszúak a döntős napok, hiába csak kettőt szállunk vízre. Ma valamiért pesszimista voltam, de vagyok annyira profi, hogy ezt nem hangoztatom, de már magamat is nyugtatnom kellett...” – értékelt már felszabadultan az immár öt olimpiai érem birtokosa.

Elárulta, a rajt előtt eszébe jutott, hogy ez az utolsó kettese az olimpiákon, holnap pedig jön az utolsó tánc.

„Megteszek mindent. Lekopogom, elvileg nem lesz ekkora szél.”

Kobe Bryant öröksége

„Leírhatatlan érzés volt. Amikor beértünk, láttam, hogy másodikak vagyunk, de alig vártam, hogy feljöjjön a HUN felirat. Mécsestörés volt. Tényleg leírhatatlan, a közös munka gyümölcse beérett, most már elmondhatom magamról, hogy olimpiai érmes vagyok, ráadásul ezt az egyik legjobb barátommal értem el. Óriási élmény” – mondta Nádas Bence.

Tótka Sándor elárulta, nagyon nehezen élték meg, hogy a négyes egység csütörtökön a hetedik helyen zárt, de végül aztán Kobe Bryant adott neki erőt.

„Visszamentünk a szállásra, elkezdtem tiktokozni, és Kobe Bryantről jött egy videó velem szembe. Amikor 2–0-ra vezetett a Lakers az NBA döntőjében, egy újságíró megkérdezte tőle, hogy nem örülsz? Kobe azt válaszolta, miért örülnék, a munka még nincs elvégezve. Megnéztem egyszer, kétszer, húszszor, harmincszor. Hihetetlen, hogy már nincs köztünk, de még mindig tanít. Kirázott a hideg, abban a pillanatban ledobtam magamról a rosszkedvet, áthívtam a többieket, és átbeszéltük a dolgokat” – engedett betekintést a kulisszák mögé az immár olimpiai arany- és ezüstérmes kajakozó.

Fantasztikus ez az ezüstérem. Ebben minden benne volt, elképesztően jó érzés éremmel hazatérni.

Nádas még hozzátette, a mai középfutamban az egót kellett helyrerakniuk, hogy a döntőbe úgy tudjanak odaállni, hogy „igen, megmutatjuk, hogy mi vagyunk azok a bizonyos magyar fiúk”.

(Borítókép: Az ezüstérmes Nádas Bence és Tótka Sándor. Fotó: Charles McQuillan / Getty Images)