Egy nap csúszással, de végül napsütéses időben és az eredetileg tervezett útvonalon, vagyis a Szajnában, illetve Párizs belvárosának legszebb részein rendezték a triatlonosok versenyét a paralimpián. A mezőnynek az olimpiai táv felét kellett teljesítenie, 750 métert úsztak, 20 kilométert kerékpároztak és zárásként 5 kilométert futottak a versenyzők.

A könyökízületi rendellenességgel született Mocsári Bence paraúszóként kezdte gyerekkorában, a Szajna azonban még őt is meglepte, szinte minden energiáját mozgósítania kellett, hogy az élbolyban maradjon. Negyedikként jött ki a vízből, kerékpáron is tartotta a tempót a legjobbakkal, sőt élre is állt, ám ekkor egy kanyart elvétett, és elesett. Szerencsére nem sérült meg, néhány másodpercen belül visszapattant a nyeregbe, és folytatta a versenyt. A bukás során azonban elveszítette a kulacsát, így a többiekkel ellentétben nem tudott frissíteni a verseny további szakaszában.

A futást a harmadik helyen kezdte, és végül szoros versenyben ötödikként ért célba, ami az eddigi legjobb magyar eredmény a paralimpiák történetében – korábban Boronkay Péter (2016) és Lévay Petra (2021) egyaránt a 9. helyen zárt.

Az első hatban szerettem volna zárni életem első paralimpiáját, és ez sikerült, büszke vagyok rá. Az bosszantó, hogy a negyedik hely nagyon közel volt, sajnos ez vélhetően a bringás bukáson ment el. Az úszás nagyon kemény volt, úgy másztam ki a Szajnából, hogy azt sem tudtam, hol vagyok. Kerékpáron sem akartam leszakadni, éppen előztem, amikor elnéztem egy kanyart. Nem is tudom, mi járt a fejemben, hiszen jól ismertem a pályát. Gyorsan visszaszálltam, nagyjából 20 másodpercet veszíthettem, kár érte. Óriási élmény volt, örökre emlékezetes, rengeteg szurkoló biztatott minket a pálya mellett. Ez volt életem első paralimpiája, de nem az utolsó, ezt merem állítani! Mindent beleadok, hogy négy év múlva megint ott legyek, és akkor már a dobogóért leszek harcban

– nyilatkozta Mocsári Bence néhány perccel a célba érkezés után.