Csütörtökön a Kozma utcai temetőben rokonok, ismerősök, tisztelők és sportbarátok vettek végső búcsút Keleti Ágnestől. A Nemzet Sportolója, Budapest díszpolgára, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság érdeméremének tulajdonosa – aki 2019. április 13. óta haláláig a világ legidősebb élő olimpiai bajnoka volt – egy hete, 103 évesen hunyt el. Az összesen tíz olimpiai érmet, öt aranyat, három ezüstöt és két bronzot szerző, világbajnok, negyvenhatszoros magyar bajnok tornászra többek között Verő Tamás főrabbi és Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter emlékezett.
Keleti Ágnes, a hazai és a nemzetközi sportvilág legendás alakja karácsony első napján lett rosszul. A budapesti Honvédkórházba szívelégtelenséggel és tüdőgyulladásból adódó légzési nehézségekkel került, múlt csütörtökön aztán – pont egy héttel 104. születésnapja előtt – meghalt. Halálhírére több közéleti személy és politikus megható sorokkal emlékezett, valamint fejezte ki tiszteletét Keleti Ágnes nehézségekkel teli életútja, páratlan sportkarrierje előtt. A Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) és a Magyar Tornaszövetség (MTSZ) pedig jelezte, hogy saját halottjának tekinti a bajnoknőt.
A Kozma utcai temető ravatalozójánál Bíró Rafael, Keleti Ágnes fiatalabb gyermeke fogadta a részvétnyilvánításokat. A gyászkoszorúk közül – mint a legközelebbi hozzátartozóé – az övé került a főhelyre, és az övé is volt a legnagyobb, rajta a felirat: „Rafael örök szeretettel”.
Már egy órával a szertartás előtt mintegy tucatnyi koszorút helyeztek el a ravatalozónál. Köztük Orbán Viktorét, aki Magyarország miniszterelnökeként kívánt őszinte részvétet. A távollévő miniszterelnök nevében a kormányt Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter képviselte. Az Országgyűlés elnökének, Kövér Lászlónak a koszorújára a következő felirat került: „Köszönettel a nemzet nevében”. Angol felirattal – fordításban: „Elment, de nem felejtjük” – küldött koszorút Thomas Bach, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) elnöke, és a folyamatosan érkező koszorúk között ott volt az Izraeli Olimpiai Bizottságé is.
A Magyar Olimpiai Bizottság képviseletében 11.30-kor érkezett meg Gyulay Zsolt elnök és Fábián László főtitkár – versenyzőként nem mellékesen előbbi kétszeres olimpiai bajnok kajakozó, utóbbi szintén olimpiai aranyérmes öttusázó –, valamint Fürjes Balázs, a NOB magyar tagja.
Yael Arad, az Izraeli Olimpiai Bizottság elnöke – olimpiai ezüstérmes cselgáncsozó és ugyancsak NOB-tag – lapunknak annyit mondott: 17 éves kora óta ismerte Keleti Ágnest, és annak a bizottságnak is a tagja volt, amely 2017-ben odaítélte a legendának az izraeli állam legmagasabb kitüntetését, az Izrael Érdemrendet. „Mielőtt Ágnes Izraelbe érkezett, az országunkban nem is létezett a tornasport. Ő volt a megalapítója.”
A búcsúzásra érkezettek között volt Schmitt Pál korábbi köztársasági és MOB-elnök, Magyar Zoltán, az MTSZ elnöke – előbbi párbajtőrvívóként, utóbbi tornászként lett kétszeres olimpiai bajnok –, Schmidt Ádám a HM sportért felelős államtitkára, valamint Sterbenz Tamás, a Testnevelési Egyetem rektora, továbbá Mocsai Lajos, a TE egykori rektora, az egyetemet fenntartó alapítvány kuratóriumi elnöke.
A szertartás 12 órás kezdetére a ravatalozó teljesen megtelt, mintegy háromszázan érkeztek a végső búcsúra.
A csütörtöki temetés elején Nógrádi Gergely főkántor vezetésével elhangzott a magyar és izraeli himnusz, majd Verő Tamás főrabbi mondott imát.
Utóbbi Keleti Ágnesről felidézte, hogy a keménység és a humor egyszerre jellemezte. A főrabbi elmesélte, amikor egy évvel ezelőtt, 103. születésnapján meglátogatta Keleti Ágnest, és meg akarta simogatni a fejét, az ünnepelt azt mondta: „Csak óvatosan, nehogy a frizurám összekócolódjon.”
Szerette ő az életet, és az élet is szerette őt.
A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége nevében Grósz Andor elnök úgy fogalmazott: ma nemcsak Magyarország gyászolja a Nemzet Sportolóját, hanem Izrael is nagy szülöttjét.
„Nagy családunk híres anyja távozott, az igazi »yiddishe mame«. Keleti Ágnes a megtörhetetlenség jelképévé vált, és életútjával bizonyította, hogy nincs olyan nagy csapás, ami után nem lehet talpra állni.”
Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter úgy fogalmazott: „Ma attól a hölgytől búcsúzunk, aki a huszadik század magyar történelmének élő példája volt.”
„Minden nehézségen felülkerekedett, és megvalósította céljait. Világméretű tragédiák árnyékában volt képes a legmagasabbra emelkedni, még úgy is, hogy az üldöztetés időszakában a legszebb sportolói éveit vették el tőle. Halála óriási veszteség nemcsak a magyar sportolók családjának, hanem az egész világnak.”
Szalay-Bobrovniczky Kristóf hozzátette, hogy a Honvédelmi Minisztérium saját halottjának tekinti Keleti Ágnest.
Gyulay Zsolt MOB-elnök beszédének elején azt mondta: ezen a napon születésnapot terveztek ünnepelni, de sajnos úgy alakult, hogy búcsúzniuk kell a legendától, akinek nevéhez a magyar tornasport negyven olimpiai érme közül annak egynegyede, tíz az ő nevéhez kötődik.
„A Magyar Olimpiai Bizottság nevében köszönjük, Ági néni. Isten vele, nyugodj békében!”
Yael Arad, az Izraeli Olimpiai Bizottság elnöke héberül mondta el búcsúbeszédét. Yael Arad beszédében felidézte, hogy Keleti Ágnes személyében „minden idők legnagyobb és legeredményesebb zsidó sportolónője távozott közülünk”. Hozzátette: 17 évesen éppen a futóedzéseit végezte a herzlijai tengerparton, amikor először találkozott a legendával.
Ágnes akkor már legalább hatvanéves volt, de a hideg téli Földközi-tengerben is úszott még, aztán pedig a parton futott, majd tornagyakorlatokat végzett. A mai napig példaképként tiszteltem. Gazdag és teljes életet élt, inspirációt jelentett és jelent mindannyiunk számára mind a mai napig.
Thomas Bach NOB-elnök levele következett, amelyet Fürjes Balázs olvasott fel.
Altorjai Sándor, a Magyar Tornaszövetség főtitkára arra tért ki búcsúbeszédében, hogy Keleti Ágnes pályafutását a párját ritkító eredményeken túl a küldetéstudat jellemezte, és élete során az vezérelte, hogy minél többet átadjon a tudásából az őt követő nemzedékeknek.
A család nevében Bíró Rafael búcsúzott, aki beszédét azzal kezdte: „Szeretett és minden gyémántnál drágább édesanyám.” Bíró Rafael felidézte, hogy édesanyja nemcsak olimpiai bajnok, hanem az élet bajnoka is volt. Amikor Keleti Ágnes már 99 éves volt, együtt kirándultak Barcelonában, és egy bárban álló helyzetből csinálta meg a spárgát, miközben a rá jellemző mosollyal szelfizett a pincérekkel.
„Anya, te egy szimbólum vagy, és a szimbólumoktól nem búcsúzunk, mert azok velünk maradnak örökké!”
A ravatalnál Nógrádi Gergely mondta el a Halleluját, majd a menet a sírhoz tartott, ahol a szertartás zárórészeként Verő Tamás mondott Kádist. Ezt követően végső nyugalomra helyezték Keleti Ágnest, a sírhelyre a tradícióknak megfelelően kavicsok, valamint virágok kerültek.
Thomas Bach NOB-elnök levelének magyar fordítását az nso.hu közölte.
„Tisztelt Gyászoló család, kedves sportbarátok! Keleti Ágnessel egyetemes olimpiai közösségünk egy ragyogó teremtést és egy sokakat lelkesítő bajnokot veszített el. Sportolóként Ágnes művészi előadásmódjával, kitartásával és derűjével nyűgözte le a világot, aratott történelmi győzelmeket.
Személyiségéből leginkább a melegsége, alázata és csendesen áradó ereje érintett meg mindenkit, aki találkozhatott vele.
Ágnes a tornának szentelte az életét. Hivatása lett, hogy minél többen tapasztalják meg a sport életet formáló erejét. Egy ízben ezt mondta: »Ne a győzelemre koncentrálj, hanem arra, hogy szeretetből csináld.« Ez a megközelítés vezette egész emlékezetes életútján – a magyarországi kezdetektől és győzelmektől az Izraelben töltött évtizedeken át a budapesti hazatérésig.
Ágnes megmutatta nekünk, hogy az élet – csakúgy, mint az olimpiai játékok – nem a bennünket elválasztó határokról szól, hanem azokról az összekapcsolódásokról, amelyek minden különbözőségünkben is egyesítenek bennünket, az emberiség teljes közösségét. E kapcsolatok pedig a szeretetben gyökereznek, ahogy ezt Ágnes gyönyörűen megfogalmazta. Életében rettentő kihívásokkal szembesült, de ő győzelmet kovácsolt a nyomorúságból. Túlélvén a holokauszt borzalmait, újrakezdte tornászpályafutását, és minden idők egyik legeredményesebb olimpikonjává vált. Miután 1956-ban a Szovjetunió lerohanta Magyarországot, Izraelbe vándorolt, ahol nemzedékek sorát lelkesítette a sport iránti szeretetével. Ágnes megtestesítette mindazt, ami igazi bajnokká tesz valakit: a kiválóság, az állhatatosság, a barátság és a szeretet olimpiai értékei szerint élte egész életét. A sportban és a sporton túl. Az olimpiai játékokkal az életet ünnepeljük – Ágnesre való közös emlékezésünkkel most ünnepeljük az ő életét, az ő sport iránti szeretetét, az ő életszeretetét. Ha így teszünk, Keleti Ágnes örökre tovább él a mi szívünkben!
Lausanne, 2025. január 6., Thomas Bach”
(Borítókép: Papajcsik Péter / Index)