Miután december végén, 100 éves korában elhunyt Jimmy Carter, az Egyesült Államok 39. elnöke, egyre-másra születnek meg a hivatali ideje alatt (1977–1981) végzett tevékenységét méltató vagy éppen bíráló írások. Az Insidethegames.biz az 1980-as moszkvai olimpia bojkottját veszi górcső alá.
December 29-én elhunyt Jimmy Carter, az Egyesült Államok 39. elnöke, aki százévesként minden idők legidősebb kort megélt amerikai elnöke volt. Az utóbbi két hétben sorra jelentek meg a tevékenységét, életpályáját méltató, netán kritizáló elemzések.
Carter 1978-ban méltán kapta meg a Nobel-békedíjat a Camp David-i szerződés, az Egyiptom és Izrael közötti békemegállapodás tető alá hozásáért. Ugyanakkor az amerikai történelem egyik legsúlyosabb kudarca, az Iránban túszul ejtett amerikaiak kimentési kísérlete 1980. április 24-én, amely nyolc amerikai állampolgár halálához vezetett, szintén az ő nevéhez köthető.
Szintén 1980-ból, a moszkvai olimpia bojkottja – amely Afganisztán szovjet megszállásának a következménye volt – is a mai napig megosztja a közvéleményt. Ráadásul ez vezetett a kommunista blokk válaszreakciójához, az 1984-es Los Angeles-i olimpia bojkottjához, amely magyar sportolók egész nemzedékét fosztotta meg az olimpiai szereplés álmától.
Végül 64 ország maradt távol a moszkvai olimpiától, 80 viszont részt vett, köztük az Egyesült Államok legfőbb szövetségesének számító Nagy-Britannia is.
Annak idején Carter azzal az indokkal kezdeményezte a távolmaradást a moszkvai olimpiától, hogy Afganisztán szovjet inváziója súlyos fenyegetést jelent a világbékére. Ez természetesen igaz volt, más kérdés, hogy nem biztos, hogy a bojkott volt erre a helyes reakció.
Afganisztán inváziója a legkomolyabb veszélyt jelenti a világbékére a második világháború óta
– jelentette ki Carter a helyzetet értékelő beszédében. A bojkottról szóló határozatot az Egyesült Államok Olimpiai Bizottsága kétharmados szavazattöbbséggel elfogadta, de hamarosan felhangzottak a kritikus hangok is, mondván, hogy a politikát nem lenne szabad belevinni a sportba.
Nem mehettünk a moszkvai olimpiára egy meglehetősen homályos indok miatt
– nyilatkozta Edwin Moses, minden idők legkiválóbb 400 gátasa, aki 1976-ban Montrealban és 1984-ben Los Angelesben is megnyerte a számot, és 1977 és 1987 között 107 versenyen maradt veretlen, tehát jó eséllyel háromszoros olimpiai aranyérmesként vonulhatott volna vissza.
A 474 amerikai sportoló közül, akik bekerültek az 1980-as csapatba, 227-en örökre lemaradtak az olimpiáról. Igaz ugyan, hogy a 474 virtuális csapattagot hivatalosan olimpikonnak nyilvánították az Egyesült Államokban, de ezt a Nemzetközi Olimpiai Bizottság nem ismerte el.
Carter 1980 nyarán fogadta a Fehér Házban az 1980-as olimpiai csapat tagjait, és kitüntette őket a Kongresszusi Aranyéremmel, az érmek azonban csak aranyozott bronzból készültek...
Jesse Vassallo úszó, aki aktuális világbajnokként utazott volna a moszkvai olimpiára, így emlékezett vissza a fehér házbeli fogadásra:
Carter megkérdezte tőlem, hogyan szerepeltem volna Moszkvában. Azt feleltem, két arany- és egy ezüstérmet nyertem volna. Erre láttam, hogy mennyire fájdalmas arckifejezéssel reagált.
Évekkel később Carter egy repülőútja során véletlenül egymás mellé került Jeff Blatnick kötöttfogású birkózóval, aki 1984-ben olimpiai bajnok lett a +100 kilós súlycsoportban. Az akkor már exelnök ezt mondta Blatnicknak:
Nagyon sajnálom, rossz döntés volt a bojkott.
Kai Bird újságíró a 2021-es Carter-életrajzában azt írta, hogy a bojkottra a legharcosabb fehér házi héja, Zbigniew Brzezinski nemzetbiztonsági tanácsadó vette rá Cartert. Cyrus Vance külügyminiszter ugyan ellenezte, de a hidegháborús légkörben Brzezinski kerekedett felül. Bird szerint a történelem Vance-t igazolta, ugyanis az olimpiai bojkottnak semmiféle hatása nem volt a szovjet politikára, leszámítva a visszavágást, Los Angeles bojkottját.
A szovjetek még további kilenc évig megszállásuk alatt tartották Afganisztánt.
(Borítókép: Jimmy Carter 2018. szeptember 30-án. Fotó: Scott Cunningham / Getty Images)