Fa Nándor kemény kritikával illette mentoráltját, Weöres Szabolcsot, a 2024–2025-ös Vendée Globe magyar résztvevőjét. A honi vitorlázás legendája, a sportág nemzetközi mezőnyének egyik ismert alakja több évtizedes földkerülő tapasztalatát és kapcsolatrendszerét kihasználva állt a projekt mögé, segítette Weöres projektjét úgy szakmailag, mint anyagilag. Fa Nándor keserű csalódottságának hangot adva fogalmazott úgy: a versenyt korán feladó Weöres a szűkös anyagiakra hivatkozva szakmailag erősen megkérdőjelezhető döntések sorát hozta, miközben rendelkezésére álltak volna a források. Így viszont „visszaélt az őt támogatók bizalmával”, a projektre pedig „sok pénz elment, viszont alig kaptunk cserébe valamit, közben megkopott a több évtized alatt felépített hitelesség is”.
A szolovitorlazas.hu sportági oldalon megjelent írásban Fa Nándor azzal kezdte gondolatát, hogy: neki a szólóvitorlázás és a Vendée Globe határozta meg és töltötte ki aktív élete közel negyven évét. Emlékeztetett, hogy a 2016-os versenyen, mint versenyző vett még részt, azóta, ahol tud és érdemes, segít. Segített tanácsokkal és tettekkel Denis Van Weynberghnek, aki a volt hajóját vitorlázza, és segített Conrad Colmannek szakmai és filozófiai részletekben, és segített Weöres Szabolcsnak mindenben, úgynevezett „mentor” szerepben. Hozzátette: mindezt cége működtetése, munka mellett, „minden ellenszolgáltatás nélkül”.
Fa Nándor emlékeztetett: Weöres Szabolcs mintegy négy éve kereste meg azzal az ambíciójával, hogy részt szeretne venni a 2024-es Vendée Globe-on. Hozzátette: az első perctől kezdve megbeszéltek szinte mindent, ajtaja állandóan nyitva volt Szabolcs előtt, és amíg utóbbi a hajó ügyében tanulmányozta a lehetőségeket, addig ő egy segíteni tudó és akaró barátjával járta a lehetséges támogatókat, hogy összerakják a szükséges anyagiakat.
„Teljes hitelességemet, kapcsolatrendszeremet bevetve haladtunk előre, és mire elérkezett a tettek ideje, pénzben és vállalásban megvolt a mi szintünknek megfelelő fedezet.”
Fa Nándor kiemelte: Weöres Szabolcs szinte mindenben kikérte a véleményét, de a biztonsági részletek kivételével meghagyta neki a döntések szabadságát.
Végül kevés olyan részletet tudnék most felsorolni, amiben meg is fogadta a tanácsokat.
A folytatásban beszámolt a „sűrű” felkészülési, majd a kvalifikációs időszakról, amely során nem sajnált semmit: „nekem a Vendée Globe szent ügy”, majd kitért egy fontos részletre. Bár korábbról ismerte Weöres Szabolcsot, aki tagja volt egy transzatlanti versenycsapatának, mégsem őt támogatta, hanem az ügyet. Eljuttatni valakit a Vendée Globe-ra Magyarországról, és megmutatni az utánuk jövők nemzedéknek, hogy ez így is lehetséges.
Fa Nándor szerint ez a verseny volt az utolsó, ahol még szerényebb anyagi körülmények közül oda lehetett érni, mert nyílik az olló, mindig több modern szárnyas hajó lesz a világban, míg a korábbi, relatív olcsóbb hajókkal már nem lehet mellettük labdába rúgni, kvalifikációs szinten sem: a következő versenyre már kitelik a limit az új, szárnyaló fejlesztésekkel. Ami magyarként elérhető árban van, azzal már nem lehet odaérni. Kitért a közvetlen rajt előtti hangolás feladataira és viszontagságaira, amely során
folyamatos volt a visszajelzés Weöres Szabolcstól, hogy semmire sincs már pénz,
kifogyott, nem jut már a szükséges új vitorlákra sem. Az jutott, amit ingyen tudtak megszerezni, a B opció a nincs volt.
„A szegénylegény annyit és úgy tesz, amire a szűk költségvetése engedi. Szabi környezetében mindenki, én is, ennek tudatában tettük a dolgunkat, vállaltunk mindent, amivel méltó módon jelenhettünk meg ebben az amúgy nagyon módos, igényes közegben.”
Fa Nándor kiemelte: először a rajt előtti napokban érezte, hogy valami nem stimmel Weöres Szabolccsal, aki nem úgy kommunikált, nem azt látta a tekintetében, mint aki „el akarja harapni a kötelet, és alig várja, hogy kimenjen és megmutassa”. Szerinte Weöres „nem teljesen volt ott”.
Elrajtolt a verseny, amelynek rögtön az elején meghibásodott Weöres hajója, de ő, aki részben felelős volt a krízis kommunikációjáért, is alig rendelkezett információkkal. A javasolt madeirai javítás helyett Weöres Szabolcs Gran Canariára ment, hátránya már akkor több száz mérföld a mezőny hátsó hajóihoz képest is, és mire az újraindulást követően Brazíliával egy magasságban hajózott, a vezető hajókhoz képest már 3000 mérföld hátránya volt. Ezen a ponton Fa Nándor szakmailag nem értette honfitársa taktikáját.
Azt hallottuk, olvastuk tőle, hogy kitartóan megy, sok van még hátra, igyekszik felzárkózni a többiekhez, miközben tisztán látszott, hogy kerüli a folytatáshoz jó szeleket, és Fokváros irányába halad. Aztán jött a hír, hogy leszakadt az egyik árboctartó segédkötél, ami miatt sajnos ki kell kötnie Fokvárosban és ezzel föladni a versenyt.
Weöres Szabolcs hazarepült Fokvárosból, megkereste Fa Nándort, és elmondta a maga történetét az eseményekről, valamint megosztotta terveit a jövővel kapcsolatban. Weöres úgy fogalmazott: a történtek ellenére folytatni akarja a kört, menni egy Fokváros–Fokváros-távot egyedül az Antarktisz körül, hogy megtapasztalja és bizonyítsa a saját, valamint hajójának képességeit. Közben megfelelő kommunikációval kárpótolja a támogatókat, lelkes követőket. Fa Nándor egyetértett ezzel a tervvel. Ami aztán már nem valósult meg.
„Rá két hétre – a társa, Irina Facebook-oldaláról tudtam meg – elindultak kettesben haza, ellenkező irányba, az Atlanti-óceánon föl, vissza Európába, azzal a magyarázattal, hogy együtt szeretnének érkezni Sables d'Olonne-ba a mezőny végével. Azokkal, akik végigküzdötték a versenyt, a déli óceánokat, a szabályoknak megfelelően.”
Fa Nándor a folytatásban egy olyan információról számolt be, ami számára teljesen új megvilágításba helyezte Weöres egész projektjét.
Közvetlenül a novemberi rajt után, amikor hazajöttem, tudomásomra jutott egy információ, miszerint a Szabolcs-projekt számláján, amin csak a versennyel kapcsolatos támogatói pénzek voltak, ott van a költségvetés jelentős része felhasználatlanul. Nehéz el- és kimagyarázni, hogy miközben semmire sem jutott pénz – rendre olcsó, alkalmatlan megoldások mellett döntött és folyamatosan a szegénylegény szerepét vette föl úgy a hazai, mint a nemzetközi médiában –, hogy és miért maradt ennyi pénz mégis a számlán. Bár nem volt, és nem is akartam beleszólást a költésekbe, utólag mégis morális felelősséget érzek. A Szabolcs melletti kiállásom és szakmai hitelességem volt az, ami kinyitotta az ajtókat és meggyőzte a döntéshozókat. Most megkövetem mindazokat, akik miattam döntöttek pozitívan. Ugyanakkor megértem azon viselkedésüket is – ha úgy lesz –, hogy a maguk méltósága, jó híre miatt nem kérik számon, nem vesznek elégtételt.
Fa Nándor a Vendée Globe-ról elmondta: azon bárkinek, bármikor lehet baja, történhet vele bármi, ahogyan az most is előfordult. A hajók zömével súlyos balesetek, technikai sérülések történtek, most is álltak ki versenyzők megoldhatatlan sérülésekkel, pótolhatatlan veszteségekkel, illetve, aki tehette, gyors javítás után a szabályok betartásával folytatta és befejezte az utat, befutott versenyen kívül. Kiemelte: jó példákat láthattunk a végsőkig való helytállásra, de az alibizésre is. Weöres Szabolcs kapcsán kiemelte: a magyar vitorlázó nem azt vállalta, hogy biztosan teljesíti a távot, legfőképpen nem azt, hogy győztesként tér haza.
„Vállalta azonban azt, hogy a jóhiszeműség jegyében minden tőle telhetőt és elvárhatót megtesz a siker érdekében. Vállalta, hogy tudása és szorgalma legjavát beleadva örömet és büszkeséget szerez önmaga és az őt támogatók számára. Végül vállalta – konkrétan felém –, hogy a megszerzett támogatásokat kizárólag a felkészülésre költi. Ezeknek az alapvető elvárásoknak a teljesítéséhez megfelelő anyagi háttér és az általa összeválogatott csapat állt rendelkezésére, beleértve magamat is. Ugyanakkor az anyagiak jelentős részét valamiért nem használta fel, ami hiányzott a felkészülésből, és így visszaélt az őt támogatók bizalmával. Így azt is kimondhatjuk, hogy a fel nem használt támogatást a végső elszámolást követően illene visszaadni.”
Az elkeseredett Fa Nándor az írásának végén úgy fogalmazott: Weöres Szabolcs mégis Vendée Globe-rekorder, mert eddig „még senki nem volt a verseny történetében, aki az arra való felkészülést üzletnek tekintette volna, pénzt akart volna csinálni rajta”.
Szeretném hinni, hogy nem ez volt az eredendő cél, de jelek utalnak arra, hogy esetleg igen. Végtelenül sajnálom, hogy az eredeti céllal ellentétben most szinte lehetetlenné vált, hogy a közeljövőben bárki is hasonló támogatást találjon, hogy higgyenek neki. Elment sok pénz, alig kaptunk cserébe valamit, viszont megkopott a több évtized alatt felépített hitelesség is. Együtt tudok élni ezzel a veszteséggel, bár nagyon szomorúan, de ti, akiknek még volnának ambícióitok, nagyon beszűkültek a lehetőségeitek. Sajnálom a vitorlázószakmát, sajnálom azokat, akik hinni akartak, lelkesedtek. Kicsit sajnálom azokat is, akik kritika nélkül odaálltak mögé, illetve állnak még most is. »Nem baj Szabi, majd később megmutatod nekik, fogsz te még nyerni is...« Sajnállak benneteket, mert igazán kiábrándító lehet ez a bukás nektek is. Szép dolog a kincstári optimizmus, csak a jövő nem azon épül, hanem a realitásokon.
Fa Nándor azzal zárta az írását, hogy az optimizmusa romjain már csak olyan valakit segít a jövőben, aki „Mini 6,5-ben kezd, majd Figaróban folytatva szerzi meg tudását, és a saját hitelességét a továbblépéshez”. Hozzátette: nekik majd ismét lehet és érdemes lesz segíteni.
(Borítókép: Fa Nándor 2024. január 23-án. Fotó: Szollár Zsófi / Index)