Az esemény az impozáns Laurus étterem rendezvénytermében kapott helyet, és barátokon, szakmabelieken túl több olimpiai bajnok is tiszteletét tette szerda délután – mint például Wladár Sándor, a Magyar Úszó Szövetség elnöke. A sajtótájékoztatón elsőként a honi szövetség első embere, Kovacsics Imre ragadta magához a szót, akinek jobbján Jónyer, balján pedig Gergely foglalt helyet. Kovacsics hangsúlyozta, öröm számára, hogy újra együtt lehet, beszélgethet a sportág legendás alakjaival – mindössze négyéves volt, amikor Jónyerék vb-aranyakat hoztak haza Indiából.

Elsőként Jónyer kezdte beszámolóját, aki a mai napig emlékszik az egyéni finálé minden egyes pontjára, mozzanatára. Mint azt elmondta, 2:0-ra vezetett ellene jugoszláv riválisa, sőt a harmadik szettben is előnyben volt, de ekkor Jónyer rájött, hogy inkább lassan kell pörgetnie a labdákat, ez pedig a kulcsot jelentette a győzelem felé.

Nagyon elhúzott a jugoszláv ellenfelem, és bizony nagyon jól is játszott, éreztem, taktikázni, változtatnom kell, ha én akarok nyerni. Mert bizony minden egyéni meccsem alatt mondtam magamban, hogy én fogok győzni, én vagyok a jobb. És végül így is lett. Már úgy utaztam ki a világbajnokságra, hogy én akarok lenni a világbajnok, az összes meccsemre így álltam ki. A döntőben nagyon nehéz dolgom volt, két szettel elhúzott Sztipancsics, de aztán változtattam a taktikámon, lassabban pörgettem a labdákat, és ennek meglett az eredménye

– kezdte Jónyer, aki emlékeztetett arra, sokáig bizonytalan volt, hogy egyáltalán ki tud-e a utazni a világbajnokságra, de végül úgy alakult, hogy ő mehetett.

A harmadik klasszis, Klampár Tibor viszont lemaradt a tornáról. A 74 éves Jónyer szerint amennyiben Klampár is velük tarthatott volna, úgy csapatban is megnyerik a világbajnokságot – de élsportban nincs feltételes mód.

Jónyer partnere, Gergely Gábor azzal kezdte, hogy az ő emlékezetében is még élénken élnek a kalkuttai események, pontosan tudja, hogyan zajlott például az a pont, amely számukra a világbajnoki aranyérmet jelentette.

Először is köszönettel tartozom Klampár Tibinek, hogy én párosozhattam Jónyerrel, mert ha nem így történik, akkor sosem vagyok világbajnoki aranyérmes párosban. Azt pedig csak meg tudom erősíteni, hogy Klampárral a csapatot is megnyertük volna, de ketten Jónyerrel kevesek voltunk a jugoszlávok ellen, így csak másodikak lettünk

– folytatta Gergely, aki szintén egyetértett abban Jónyerrel, hogy a második hely a legrosszabb, leggyilkosabb eredmény. „Második senki sem akar lenni, mert az azt jelenti, hogy vesztettél. A bronzéremért megküzdöttél, megharcoltál, nyertél, de az ezüstérem nagyon gyilkos” – tette hozzá.

Jónyer és Gergely emlékezetes, ötven évvel ezelőtti győzelme máig meghatározó a magyar asztaliteniszsport számára, és mindkettejük reméli, hogy sikerük motivációként hat a fiatalok, az utánpótlás számára. A magyar sportnak mindig is az volt az egyik legnagyobb erőssége, hogy minden szakágban voltak példaképeink. Mindig volt kire, kikre felnéznie az utánpótlásnak, sikereikből erőt, motivációt merítenie, „remélem, a mi sikerükben is hasonló motivációt találnak a fiatalok. Mert nagyon szeretnénk, hogy ne kelljen még 50 évet várni az újabb magyar világbajnoki címre asztaliteniszben”.

Sokkal többet kell tréningeznie a magyar fiataloknak

Ehhez mindkettejük szerint az elsődleges a sokkal több tréningezés lenne, mert például Kínában az utánpótlás napi 8-10 órát tréningezik, ez pedig a sportágban jelentős különbség. 

Nem arról van szó, hogy más országokban tehetségesebbek a fiatal asztaliteniszezők, csupán annyi, hogy sokkal többet tréningeznek, ebben nekünk fejlődni kéne ahhoz, hogy újra legyenek eredményei a magyar asztalitenisznek. Persze a körülményekben bőven van lemaradásunk, akár az európai élmezőnyhöz képest, de bízom benne, hogy a jövőben újra lesznek nemzetközi sikereink a sportágban

– tette hozzá Jónyer, aki reméli, maradandót hagytak hátuk mögött a honi asztalitenisz új generációjának.

Az esemény végén a MOATSZ elnöke emlékplaketett nyújtott át mindkettőjük részére a jeles jubileum alkalmából.