1993. április 30-án az elegáns, még mindig szinte arisztokratikus sportnak számító teniszben valami olyan történt, ami kevésbé finom műfajokban is elképzelhetetlen: mérkőzés közben megszúrták a világelsőt.

A hamburgi torna negyeddöntőjében a bolgár Magdalena Malejeva ellen 6:4, 4:3-ra vezető Szeles Mónika éppen pihenni készült a pálya szélén, amikor egy férfi mögé lopakodott és a hatezer néző szeme láttára késével a lapockája alatt megszúrta. A jugoszláviai magyar teniszezőnőt azonnal ellátták és elszállították, a tettest pedig lefogták.

"Éppen leültem és előre dőltem, amikor hirtelen éles fájdalmat éreztem a hátamban. Hátranéztem és egy embert láttam, a kezét, meg egy kést. A következő pillanatban pedig arra gondoltam: 'Úristen, ez a férfi kést szúrt a hátamba'" - vallotta később az ABC Newsnak adott interjújában.

Az eset kapcsán rögtön felmerült a poltikai indíték esélye, Szelest ugyanis már korábban is megfenyegették a jugoszláviai háború alatt. Azonban hamarosan kiderült, a szurkáló az akkor 28 éves munkanélküli esztergályos, Günther Parche volt. A férfin első pillanatban látszott, hogy zavart, majd később kiderült, azért támadott, mert Szeles nagy riválisának, Steffi Grafnak volt rajongója. Parche azt mondta a támadás után, a vajdasági magyar lánynak nem volt joga elfoglalni a német helyét a világranglista élén.

Parche egy húszcentis késsel támadott, Szelesnek azonban nem esett nagyobb baja. Másfél centi mély sebett ejtett a szúrás a hátán, de nem ért fontosabb testrészt.

A támadót emberölési kísérlettel vádolták meg, azonban az első, majd a merénylet után két évvel hozott másodfokú eljárás is megdöbbentőnek nevezhető ítélettel végződött. Parchét ugyanis mentálisan sérültnek nyilvánították, aki az ügyben eljáró nyomozó szerint inkább kórházba, mint börtönbe való. A másodfokon is jóváhagyott ítélet szerint Parche felfüggesztett kétéves börtönbüntetést kapott. A bírónő, Gertarut Gring azt mondta, a német jogrendszer nem a szemet szemért elven alapul, így a kiszabott büntetésnél súlyosabb ítélet egyszerűen nem lett volna indokolt. Pedig Gring korábban Parchéhoz intézett kérdései azt sugallták, szigorúbb lesz.

"Parche úr, ami engem aggaszt, az ez a hosszú kés. Nagyon hosszú. Én borzasztóan féltem volna megszúrni vele bárkit is. Nem félt? Nem gondolta: 'Akár meg is ölhetem ezt az embert?' Nem gondolt erre?" - idézte a bírónő szavait a brit Independent beszámolója. Parche azzal védekezett, hogy nem akarta megölni Szelest, mindössze néhány hétre szerette volna harcképtelenné tenni őt, hogy ezalatt Graf visszavehesse a világelsőséget.

Az 1995. áprilisi ítéletkor aztán elhangzott, enyhítő körülmény volt Parche bűntetlen előélete, valamint azt is pozitívumként értékelték, hogy teljes beismerő vallomást tett. A fanyalgók megjegyezték, nem is tehetett mást, hiszen csak a helyszínen több ezren láthatták az esetet, amelyet kamerák is rögzítettek.

Az ítéletet értetetlenül fogadta az ekkor még mindig kényszerpihenőjét töltő Szeles Mónika, aki azon háborodott fel a legjobban, hogy Parche tehet bármit, amihez kedve van, míg ő még mindig nem teniszezhetett. "Úgy tűnik, az emberek elfelejtik, hogy ez a férfi szándékosan megkéselt engem és ezért nem érdemelt semmilyen büntetést. Nem érezném magam biztonságban, ha vissza kellene mennem oda. Nem gondolom, hogy ez meg fog történni" - mondta évekkel később is annak kapcsán, hogy elhatározta, a Parchéra kiszabott szerinte enyhe ítélet miatt nem pályára a jövőben Németországban.

Ebből is érzékelhető, Szeles hiába heverte ki néhány hét alatt fizikailag a támadást, lelkileg teljesen szétesett. Hónapokkal, sőt évekkel később is számtalanszor ugrott be neki a támadás, zokogásban tört ki. Két évig interjút sem adott, édesapja, Szeles Károly mesélt arról a sajtónak, hogy az egykori világelső képtelen volt akár a tévében is teniszt nézni. A még mindig alig húszéves teniszezőnő súlyos depresszióba süllyedt és kényszeresen evett. Saját tragédiája mellett súlyosbította helyzetét, hogy édesapjánál daganatot fedeztek fel.

Végül 1995. augusztusában visszatért, de karrierje már nem volt ugyanaz, mint előtte. "Miközben nem játszottam, felnőtt egy új generáció, amelynek tagjai sokkal magasabbak és erősebbek lettek, ráadásul jóval csinosabbak is" - emlékszik vissza az újrakezdésre, amit közel húsz kiló felesleggel vállalt be. Ezért folyamatosan kapta a bántó megjegyzéseket, ráadásul már korábban is sokan fanyalogtak az ütéseit állandóan kísérő hangos nyögéseiért, amit szintén rosszul viselt.

Néhány héttel visszatérése után döntőt játszott a US Openen, amit Steffi Graf ellen elveszített. 96 elején azonban megnyerte az Austral Open döntőjét a német Anke Huber ellen. Ez volt az ekkor már amerikai állampolgár Szeles utolsó Grand Slam-győzelme. 95 végén még vezette a világranglistát, egy évvel később második volt, utoljára pedig 98-ban a Roland Garroson játszott GS-döntőt. 2003-ban szintén Párizsban összszedett egy lábsérülést, ami végleg véget vetett pályafutásának. A befejezést sokáig nem jelentette be, sőt 2007 végén a visszatérés lehetőségét is sejttette, hogy 2008 februárjában egyértelművé tegye: vége.

Szeles 93-as megkéselése feltehetően ketté tört egy így is egyedülálló karriert. Szeles az ABC-nek azt is elárulta, őt ez nem igazán foglalkoztatja. "A 'mi lett volna, ha' mindig ott van. De ezek a nehéz évek tettek azzá, ami vagyok. És azt gondolom, most sokkal boldogabbb vagyok, mint korábban."