Huszonkét évvel ezelőtt, a legutóbbi budapesti vívó világbajnokságon három magyar arany volt. Most egy ilyen szereplés nagyobb csoda lenne, mint amit a múlt héten a vizes világbajnokságon láttunk.

Igaz, huszonkét éve a három aranyból kettő nem olimpiai számban született, a női párbajtőr akkor ugyanis még volt az ötkarikás program része. A férfi kardcsapat győzelme viszont mindenkit kárpótolt az esetlegesen kihagyott korábbi esélyekért.

Maguk a vívók mondják, Szilágyi Áron a londoni remeklésévél életben tartotta a sportágat. Hogy kardozó nyert, annak azért egész különleges értéke van, egyetlen másik fegyvernemmel, mi több egyetlen másik sportággal nem összehasonlítható. Magay professzor, az 1956-os olimpia Amerikában élő bajnoka azt mondta egyszer, az internet legalább akkora csoda, mint a magyar kardvívás, nem véletlen, hogy Szabó István is merítkezett belőle a filmvásznon.

Mivel a múlt elmúlt, pillanatnyilag Szilágyi a legfőbb éremesélyes egyéniben, de a vívás sajátossága, hogy egy jó napja mindenkinek lehet. Ahogy Londonban is emlékeztetett rá, külön öröm, hogy azt épp az olimpiai napján, nem pedig egy szürke szerda délután a tatai edzőtáborban mutatja meg.

Szilágyi fejben iszonyatosan erős, képes minden zavaró körülményt kizárni – bár az Eb-b váratlanul gyorsan kiesett –, amire szüksége is lesz, hiszen nagy valószínűséggel a harmadik körben az olasz Aldo Montanóval, 2004 olimpiai bajnokával találkozik (hacsak ki nem zuhan addig az olasz). Előtte a spanyol Escudero, valamint a Skrodzki-Galatanu mérkőzés győztese vár a magyar vívóra.

Hogy az ágát megnyerje, és biztosan érmes legyen, a fehérorosz világbajnok Bujkevicset vagy az amerikai Daryl Homert is le kell győznie. Szép feladat, de a Vasas 23 éves vívója ennél már sokkal nehezebbeket is megoldott. Nemcsak a filmvásznon, Londonban is, ahol a két utolsó meccsén összesen nem kapott 15 tust, ami egy meccs megnyeréséhez kell.

Szilágyi is beletartozik abba a nyolcba, akik Világkupa-versenyt nyertek idén, és a szakág kiegyenlítődését jól érzékelteti, épp nyolc verseny volt. A világranglista második helyén áll, tehát ha egy teniszben megszokott főtáblát képzelünk maguk elé, akkor az övé az alsó ág, ahová az imént említett klasszisokat sorolták be, de a felső is kegyetlen.

A rangsort Ochiuzzi vezeti, aki Londonban épp Szilágyitól kapott ki a fináléban, a pesti Vk-t viszont nagyszerű vívással nyerte.

Szatmári András és Gémesi Csanád vív még szerdán – Iliász elköszönt a selejtezőben –, nekik fontos tapasztalatszerzés lehet a hazai verseny, aminek talán a legfőbb veszélye, hogy mindenkinek lesz egy-két jó szava a pástra sétáló versenyzőhöz, ami összekuszálhatja a gondolatait. Ezt kompenzálhatja a szurkolás, mert ebben az ország épp a tradíciók miatt értik a vívást, bár a fejcseles kontratámadásnak már egyre inkább kisebb szerepe van, majdnem mindent a fizikum kezd uralni, ezért is fordult elő, hogy nyolc különböző Vk-győztest avattak.

Női tőrben óriási bravúr lenne, ha sikerülne az éremszerzés. Mindenkinek az ágán van egy olasz, akik a sportág krémjét képviselik. Varga Gabriella rögtön az olasz Vezzalival kezd, aki szinte már több mint élő legendája a sportágnak. Hat olimpiai győzelme van. A selejtezőben Varga Katalin legyőzte, de abból nem érdemes messzemenő következtetéseket levonni.

Varga Katalin amúgy, ha nyer egy meccset, és Knapek Edina is megteszi ugyanezt, akkor egymással vívnak. Ha a 18. kiemelt Mohamed Aida nyer kettőt, a világranglistavezető olasz di Francescába fut bele.

Nem könnyű, de az úszásban sikerült megmutatni, hogy az elképesztő konkurenciát le lehet győzni. A vívás akár fel is zárkózhat mellé.