A jelenlegi Ukrajna területén lévő Zsitomirban született 1882-ben, a németországi Heidelbergben szerzett jogi diplomát. Amikor 1918-ban a bolsevik titkosrendőrség Odesszában elfogta, golyó általi halálra ítélték. A bűne csupán annyi volt, hogy bankároknak a tanácsadója volt.

A kivégzőtiszt felismerte, felrémlett neki, hogy ő a híres sakkmester.

Az akkor 36 éves Bernstein a tiszttől és az élettől kapott egy esélyt. Ha nyer a sakktáblán, életben marad, ha döntetlen vagy kikap, akkor nem menekülhet meg.

Mivel korának az egyik remek sakkozója volt, természetesen megnyerte a játszmát, és a tiszt tartotta a szavát, egy angol hajóval Párizsba menekülhetett.

A vagyonát ugyan elveszítette, Franciaországban ismét sikeres üzletember lett. Igaz 1929-ben a nagy gazdasági világválság megint a padlóra küldte, de onnan is felállt. A németek franciaországi bevonulásakor, 1940-ben nullázódott le ismét, bár egy szívrohammal, de túlélte a háborút a hegyekbe húzódva.

1946-tól újra a sakkozás felé fordult, négy év múlva, amikor a Nemzetközi Sakk Szövetség (FIDE) bevezette a nemzetközi nagymesteri címet, az elsők között kapta meg.

Világbajnok nem lett soha, de az egykori világbajnok Emmanuel Laskerttel többször is játszott és legyőzte.

Egyik halhatatlan partiját pedig Miguel Najdorffal vívta, amiért a montevideói torna szépségdíját kapta.

Ha szeretné újrajátszani, itt megteheti. A d-vonalon lévő gyalogja megállíthatatlanul iramodott meg - de előtte is akadtak szép lépések, mint például a 34.  -, Najdorf pedig feladta.

Bernstein életét Kállai Gábor nagymester, korábbi kapitány dolgozta fel a Sakksztorik című könyvben.