Szombaton ünnepli 50. születésnapját Martinek János, aki az 1988-as szöuli olimpián az öttusázók egyéni versenyében, illetve Mizsér Attilával és Fábián Lászlóval csapatban is aranyérmes lett.

A jelenleg a Magyar Öttusa Szövetség megbízott főtitkáraként tevékenykedő Martinek az egyetlen, aki az ötnapos és az egynapos öttusában is olimpiai érmet tudott nyerni egyéniben, mert 1996-ban Atlantában bronzérmes lett.

„A válogatottságot 1998-ban mondtam le, mert már nem bírtam a sorozatversenyeket, nem tudtam tartani a lépést a fiatalokkal. Az öttusázást azonban nem hagytam abba, 1999-ben és 2000-ben is elindultam a katonai világbajnokságon, igaz, edzés nélkül" – emlékezett vissza az egykori Honvéd-sportoló, aki nyolcévesen a Budapesti Spartacusban kezdett tornázni, majd 1975-ben egy úszótanfolyamon fedezte fel Malaczkó István, aki elirányította a Csepelbe, ahol ifjabb Benedek Ferenc irányítása alatt háromtusázott.

A Budapesti Honvédba 1982-ben igazolt át, első jelentősebb nemzetközi öttusasikerére pedig 1984-ig kellett várnia: akkor a bukaresti junior világbajnokságon a második helyen végzett csapat tagja volt. A felnőtteknél 1986-ban volt először magyar bajnok csapatban, ezt követően pedig pályafutása során még nyolc ob-aranyérmet gyűjtött, köztük az 1987-es egyéni bajnoki címet.

Mínusz 600 pont után világbajnokok

Martinek 1987-ben Fábián Lászlóval és Mizsér Attilával egy egészen különleges bravúrral lett világbajnok: a trió az első szám, a lovaglás után 600 pont hátrányba került, de a 19. helyről mégis a dobogó legfelső fokáig jutott. Martinek a legnehezebb számnak a lovaglást tartja, elmondása szerint a legendás Tóth Béla bácsi és Ajtony Ákos segítségével gyűrte le félelmét, és a fortélyokra is ők tanították meg.

Csapatban (1987, 1989) és váltóban (1989, 1994) két-két világbajnoki aranyat és egy egyéni (1994) bronzérmet is begyűjtött. Az Európa-bajnokságokon 1991-ben váltóban aranyat, 1987-ben és 1997-ben pedig a csapatversenyek során ezüstérmet szerzett, 1993-ban megnyerte a világkupát. Vívótudását jól mutatja, hogy a BSE csapatával 1990-ben bronzérmet, három évvel később pedig aranyérmet szerzett párbajtőrvívásban az országos bajnokságon.

Martinek 1999-től 2005-ig hivatásos katonaként, testnevelőként dolgozott a Magyar Honvédségnél, illetve a Honvédelmi Minisztériumban. Leszerelése után a Zuglói Sportközponthoz került, ahol három évig sportszervező volt, majd miután nyert az igazgatói pályázaton, három évig igazgatóként, aztán újabb egy évig ismét sportszervezőként tevékenykedett.

„A kiemelt sportágfejlesztés révén 2013 októberében visszakerültem a gyökerekhez, az öttusához, igaz, sosem szakadtam el onnan, hiszen versenybíróként mindig ott voltam a versenyeken, és egyéb rendezvényeken is részt vettem" – mondta az MTI-nek.

A főtitkári posztról úgy vélekedett, az öttusa az élete, és ha az ember azzal foglalkozhat, amit szeret, nem lehet panasza. Szeret a sportágában dolgozni, még akkor is, ha a jelenlegi munkája irodai jellegű, székhez kötött, szemben azzal, amelyet korábban programigazgatóként látott el. Akkor a sportág utánpótlásának felkutatása volt a feladata, ám másfél hónap után a főtitkári székbe ült át.

Mint mondta, figyel arra, hogy a sportág korábbi nagyságait ne felejtsék el a fiatalok, így például a versenyek eredményhirdetéseire egykori csapattársait is meghívja éremátadónak.

Martinek bevallotta, hogy ő, akinek egykor csak sportolásból állt egy napja, ma már kevésbé aktív: heti egy alkalommal focizik, akkor is a kapuban áll, hogy ne kelljen sokat futni. Ha akad egy szabad hétvégéje, ami ritkaság, a családdal kerékpártúrát tesz.

Az eddigi pályáját összegezve azt mondta: nincs oka panaszra. „A sport sok területét kipróbáltam, emellett tanultam, még masszőrdiplomát is szereztem, úgyhogy sokoldalúan képzettnek mondhatom magam"  – tette hozzá.

Teljesítményének elismeréseként 1988-ban a Magyar Népköztársaság Csillagrendjével tüntették ki, 1996-ban megkapta a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet is. Háromszor volt a Magyar Sportújságírók Szövetsége szavazásán az Év csapatának tagja (1987, 1988, 1989), háromszor választották az év férfi öttusázójává (1988, 1994, 1996), 2004-ben elhelyezhette kézlenyomatát a Magyar Sportcsillagok Falán.