Vasárnap hetvenöt éves a négyszeres olimpiai bajnok Kulcsár Győző, a magyar párbajtőrvívás legeredményesebb alakja, a Nemzet Sportolója. Az MTVA Sajtó- és Fotóarchívumának portréja:

A második világháború idején szüleivel Németországban, majd Svédországban éltek, és 1946-ban tértek haza Budapestre. Tizenöt évesen, 1955-ben kezdett el vívni, 1957-ben lett az Újpesti Dózsa versenyzője. 1958-ban felvették a Miskolci Egyetemre, és két évig az ottani MEAFC-ban és a Vasasnál is vívott. Tehetsége az OSC-ben bontakozott ki igazán, az itteni vívószakosztálynak 1961-től volt tagja.

Tőr- és párbajtőrvívásban egyaránt versenyzett. 1962-től 1979-ig mindkét fegyvernem magyar válogatottjában szerepelt, de kiemelkedő eredményeit a párbajtőrvívásban érte el. 1964-ben Tokióban szerezte meg első olimpiai aranyérmét csapattagként. Négy évre rá Mexikóvárosban is a győztes csapat tagja volt, ráadásul megnyerte az egyéni számot. 1972-ben Münchenben is hozta a már szinte kötelező aranyat csapatban majd az 1976-os montreali játékokon egyéniben bronzérmes lett.

A világbajnokságokon csapatban három arany- (Ankara, 1970; Bécs, 1971; Hamburg, 1978), két ezüst- (Havanna, 1969; Göteborg, 1973) és négy bronzérmet (Gdansk, 1963; Montreal, 1967; Grenoble, 1974; Budapest, 1975) nyert. Tízszer lett magyar bajnok, egyszer egyéniben, kilencszer csapatban.

A párbajtőr Paganinije

Csaknem két évtizeden át volt az akkori idők világelső magyar párbajtőr-válogatottjának kiemelkedő egyénisége, a sportújságírók a párbajtőr Paganinijeként emlegették. Közismert bohémsága sohasem ment a vívás rovására, a páston mindig lehetett számítani rá.

1968-ban hőerőgépészi diplomát szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen, és tizenöt évig a Villamosenergia-ipari Kutató Intézet tudományos munkatársaként dolgozott. 1976-ban a Testnevelési Főiskolán vívó szakedzői, majd 1985-ben vívó mesteredzői oklevelet szerzett. Visszavonulását követően, 1979-ben egy évig főtitkárként irányította a Magyar Vívó Szövetséget, majd nyolc éven keresztül a válogatott szövetségi kapitányaként tevékenykedett.

1988-ban Olaszországba költözött, az AC Pro Vercelli egyesület vívóedzője lett, tanítványai közül olimpiai és világbajnok is kikerült. 2001-ben tért haza. Bekapcsolódott a Honvéd-Human Rent vívószakosztályának munkájába, majd 2008-ban a Vasashoz került. A Honvéd edzőjeként fontos szerepe volt Nagy Tímea második olimpiai bajnoki címének megszerzésében. 2006 és 2012 között a párbajtőr-válogatott szövetségi kapitányaként tevékenykedett. Irányítása alatt a férfi csapat Európa-bajnok lett, a világbajnokságon harmadik helyen végzett, unokaöccse, Kulcsár Krisztián 2007-ben megnyerte a világbajnokságot. A szövetségi kapitányi posztról 2012-ben lemondott, mert méltánytalannak találta, hogy a Magyar Vívó Szövetség nem jelölte MOB-tagnak.

Háromszor választották meg az év vívójának (1968, 1971, 1974). 2000-ben tagja lett a Minden Idők Legjobb Magyar Sportolói Egyesületnek, a halhatatlanok klubjának. 2004-ben a Nemzet Sportolójává választották. 2010-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével, 2012-ben Prima Primissima Díjjal tüntették ki. 2006-ban ő indította útjára az Olimpici Grand Prix versenysorozatot, amely a magyar vívóutánpótlás-nevelés legnépszerűbb rendezvényévé vált.