Felfüggesztett vezetők, ügyészségi nyomozások, gyanús körülmények között odaítélt vb-rendezések, személyi összefonódások. Ha valaki csak az utóbbi egy év cikkeit olvassa el a futballvilágot irányító FIFA-ról, akkor zömében ehhez hasonló címekkel találkozhatott. 

Azt maga Sepp Blatter elnök is megerősítette, hogy a 2018-as orosz vb-ről már nagyjából a szavazás előtt döntöttek, a 2022-es katari foci-vb miatt meg már annyi botrány volt, hogy felsorolni is hosszú lenne.

A májusi, zürichi letartóztatások óta kiderült, hogy nemcsak a következő kettő, hanem már az 1998-as, a 2002-es, a 2006-os, a 2010-es és a 2014-es világbajnokság odaítélése sem lehetett teljesen tiszta.  

A FIFA megítélése még sosem volt ilyen rossz, mint most, pedig korábban is voltak gyanús ügyletek, vagy legalábbis vitatható döntések  a nemzetközi futballszövetségnél, vagy a szövetséghez köthető cégek keveredtek vesztegetési botrányba. A FIFA-t emberjogi szervezetek is támadták a világbajnoki helyszínek miatt, olyan helyszíneken épültek és épülnek stadionok, amelyeket később sosem használnak, vagy a korrupció szimbólumává váltak. 

Ezeket a vitás eseményeket idézzük fel most induló tízrészes sorozatunkban, ami a februári FIFA-elnökválasztás előtt ér majd véget. A bevezető részben azt szeretnénk bemutatni, hogyan lett ekkora üzlet a világfutball, hogy súlyos milliós vesztegetési botrányokba kerüljenek FIFA-vezetők. 

Amikor elkezdték pumpálni a pénzt

Az elmúlt húsz év FIFA-döntéshozóiról sokat elmond, hogy a 2010-ben az orosz és a katari rendezésről határozó bizottság legtöbb tagja ma már vagy hatósági kiadatásra vár, hogy felelősségre vonják, mert korrupciós vagy csalási ügybe keveredett, vagy már le is tartóztatták.

Sepp Blatter a katari világbajnoksággal kapcsolatban politikai nyomásról beszélt, főleg a franciákéról, a német sajtó üzleti érdekeltségekről írt a gyanús pályázattal kapcsolatban. A vb-k helyszínválasztásánál már kezdetektől fogva mindig is ott volt a politikai vagy éppen a gazdasági nyomás. Az első világbajnokságot például a függetlenségének évfordulóját ünneplő Uruguay kapta, és a politika máskor is beleszólt a döntésbe, de ekkor még messze nem volt akkora üzlet a a torna, mint néhány évtizeddel később, különösen a hetvenes évektől kezdve. 

Akkor, egészen pontosan 1974-ben kezdődött a brazil João Havelange elnöksége, ő volt az első olyan elnöke a FIFA-nak, aki nem európai. Nem lehetett volna vezető, ha nincs a régi szövetséges sportszergyártó, az Adidas vezetője, Horst Dassler, aki szintén felismerte a futballban rejlő üzleti és politikai potenciált, ám Havelange-nak valamivel meg is kellett győznie a tagországokat, hogy rá szavazzanak. Taktikája az elnökválasztáson az volt, hogy olyan országokat próbált maga mögé állítani, melyek különösebben nem voltak nagyobb játékosok a futballban.

Beruházásokat, felújításokat, pályákat ígért cserébe a támogatásukért, azonban ehhez pénzre is szüksége volt, úgyhogy valamin változtatni kellett a FIFA-nál, ha vissza akarta fizetni a szívességeket. Itt jött képbe Dassler és a csapata. 

Dassler eredetileg az angol Sir Stanley Rous addigi elnök mögött állt, aztán felismerte, hogy Havelange az ígérgetéssel szerzett afrikai szavazatokkal befuthat. Tizenhat szavazattal nyerte az elnökválasztást. Ezek után Dassler és Patrick Nally győzte meg az új FIFA-elnököt arról, hogy

• a futball-vb közvetítési jogainak értékesítését radikálisan új alapokra helyezze, és exkluzív jogokat kínáljon a befektetni hajlandó cégeknek, ügyelve arra, hogy egy szektoron belül csak egy nagy világcég kapjon jogokat. A FIFA bevételeinek legnagyobb része azóta is közvetítési vb-jogokból származik. 
• A hetvenes években Nally hozta tető alá az üzletet a Coca Colával is, és így lett a cég a FIFA szponzora, és azóta is nevét adja a világranglistához. A Coca Cola 10 millió dollárral támogatta a nemzetközi futballszövetséget, ez volt akkoriban a legnagyobb szponzori szerződés, és az 1978-as világbajnokságot további 8 millió dollárral támogatta. 

Ezek után lett igazán nagy üzlet a futball-világbajnokság.

A FIFA-hoz közel álló Dassler és néhány üzleti partnere 1982-ben létrehozta International Sport and Leisure nevű céget, hogy az 1986-os mexikói világbajnokság közvetítési jogait értékesíteni tudják, de üzleteltek a Nemzetközi Olimpiai Bizottsággal és a Nemzetközi Atlétikai Szövetséggel is, és a későbbiekben is több előnyös megbízást is kaptak.

Az üzlet általában úgy ment, hogy Dasslerék cége a megszerezte a tévés jogokat a FIFA-tól, és aztán jóval magasabb áron továbbadta azokat. 

Dassler 1987-ben halt meg,  az ISL 2001-ben jelentett csődöt, miután 

köztük azt a brazil Ricardo Teixeirát, aki Havelange veje volt, és közös cégük az évek során több millió dollár körüli kenőpénzt kaphatott. Teixeira is szavazott egyébként a 2018-as és 2022-es világbajnokság helyszínéről, azóta őt is vizsgálta a FIFA etikai bizottsága a kenőpénzek miatt, és adócsalás miatt is folyt ellene vizsgálat. 

Dinasztiák épültek a csalásra 

És ezzel visszaérkeztünk az idén májusban kirobbant FIFA-botrányhoz, amikor a nemzetközi futballszövetség több tisztségviselőjét vitték el bilincsben az éves kongresszus előtt.

A letartóztatásokat a FIFA-nál az elmúlt két évtizedben tapasztalt korrupció miatt kezdeményezték, ami vb-rendezésekre, illetve a marketing és közvetítési jogokra is kiterjedt. A vád a letartóztatott vezetők ellen többek között csalás és pénzmosás volt. 

A letartóztatott FIFA-sok több üzletemberrel összejátszottak , hogy a jogokat csak bizonyos marketingcégek kapják meg, és a többieknek esélyük se legyen versenyezni. Cserébe a FIFA-vezetők zsebébe komoly pénzek vándoroltak amerikai bankokon keresztül. 

Ez akkora vihart kavart, hogy a májusban újraválasztott Sepp Blatter néhány nappal később kénytelen volt lemondani, és új választást kiírni. Októberben felfüggesztették, nem sokkal azután, hogy a szervezet egyik legrégebbi és legtöbb pénzt adó szponzora, a Coca Cola is felszólította, jobb lenne ha távozna, mert káros a jelenléte.

A 79 éves svájci a napokban arról beszélt, hogy a szponzorok nyomása politikai nyomásra történt, ugyanis kizárólag az amerikai cégek támadták őt, és mert az amerikai igazságszolgáltatás is vadászik rá. 

Ugyanígy felfüggesztették az UEFA-elnök Michel Platinit, akinek állítólag 2 millió svájci franknyi kenőpénzt adott Blatter. Blatter helyét a februári elnökségig egy olyan vezető, a kameruni Issou Hayatou vette át, aki már szintén keveredett korrupciós botrányba.

Az elnökválasztásra pályázó elnökjelöltek közül egy embert már hat évre eltiltottak, de hasonló okokból még tovább csökkenhet a lista. 

A 111 éves FIFA történetéből az elmúlt 41-et beárnyalja, hogy olyan emberek vezették, akik korrupciós botrányokba keveredtek. És ahogy Sepp Blatter fogalmazott nemrég, bárki is lesz a FIFA-elnöke, egyedül képtelen lesz megtisztítani a szövetséget. 

A sorozat következő részében az 1930-as uruguayi futball-világbajnokságról, és a helyszínválasztás furcsaságairól lesz szó.