A hétvégén a Marseille-ben amolyan hobbiultrákként zúzó pocakos angolokat sokkolták a fogvédővel és símaszkokkal felszerelt, profi falkataktikával készülő orosz brigádok. Az angol lapokhoz még mindig özönlenek a tényleg ijesztő történetek, melyekben megütötte a szememet egy kifejezés:

Hogy mi ez?

Magyarul símaszknak szokás nevezni, azonban az angol nyelvben teljesen más módon ragadt meg a szemnél-szájnál kivágott csuklya (ami egyébként Magyarországon minden tömegrendezvényen be van tiltva). A britek ugyanis nem a síeléshez, hanem az orosz tél túléléséhez fejlesztették ki a nyakat és az arcot szorosan fedő ruhadarabot. 

Méghozzá a brit katonák, akikre a krími háborúban a Szevasztopol melletti Balaklava nevű városkánál köszöntött rá 1854 tele. A brit hadvezetés nem számolt azzal, hogy az I. Miklós cár al-dunai terjeszkedése miatt indított megtorló hadjárat ilyen döcögősen zajlik majd, ezért nem készült fel a hidegre: nem biztosítottak fűtőanyagot, kályhákat, meleg sátrakat és meleg ruhákat; az enyhe angol telekhez szokott katonák ezért kénytelenek voltak kreatív megoldásokkal élni, ha nem akartak megfagyni.

Hát így terjedt el a símaszk a hadseregben, melyet ennek ellenére nemcsak a hideg, hanem a tífusz is megtizedelt. Az expedíciós erő ezért 1855-re lényegében teljesen elveszítette harcképességét, I. Miklós cár már azzal gúnyolódott, hogy

Január tábornok és Február tábornok a mi oldalunkon harcolnak, és hazaküldik a briteket

De végül a cári Oroszország tört meg, és Miklós halála után fegyverszünetet kért. Balaklava azonban – az Alfred Tennyson által megverselt októberi csata révén – bevonult a brit hadtörténelembe, a kisbetűs balaklava pedig az inkognitóra vágyó focihuligánok kelléktárába.

Most a francia hatóságok szerint 150 fős szervezett csapat generálta a marseille-i összecsapásokat.