Éppen húsz éve, hogy Arsene Wenger bemutatkozott az Arsenal kispadján. Húsz év alatt 15 különböző trófeát nyert, van három bajnoki címe, egy BL-döntője, 647 győztes meccse, és kipróbált 162 futballistát.

Wenger jubileumot ül a hétvégén.

Senki sem gondolta, de talán a legkevésbé pont maga Arsene Wenger, hogy 1996-ban ilyen hosszú utazásra indul. Akkoriban Japánban, Nagojában élt, és a J-League-ben szereplő Grampus Eight szakvezetője volt. Wengert magával ragadta az ázsiai életmód, távol az európai futballtól elmerült a helyi kultúrában és életvitelben. Még akkor is, amikor néha magányos volt. Ahogy  ő fogalmazott, ha nem jön az Arsenal ajánlata, lehet, hogy sosem tér vissza Japánból.

Az embert két év után lassan elfelejtik Európában, de Wengerék életében komoly változás következett be, a felesége terhes lett a lányukkal, így végül visszatért. 

Nagoja, London és a külföldi edző

A világ másik felén, Londonban, David Dein, az Arsenal akkori alelnöke, Wenger jó barátja várta izgatottan a visszajelzést. Már 1995-ben felmerült Wenger neve a londoni klubnál, de akkor mindenki lehurrogta Deint, hiszen igazi szentségtörésnek számított nem brit, vagy ír edző az első osztályban. Akkor ez még tényleg nem volt divat. Wenger érkezésekor a Chelsea-nel dolgozó Ruud Gullit volt az egyetlen nem szigetországi szakember. Ő sem maradt sokáig. 

Wenger 1996. szeptember 22-én tette be lábát először a Highbury-be, és hivatalosan október 1-én kezdte meg a munkát. A  Guardian így emlékezett vissza  erre az időszakra. Egy sajtótájékoztatón kifinomult stílusában mondta el, milyen elképzelésekkel érkezett, a szakma képviselői azonban gúnyolódva fogadták az érkezését. Dr. Who-nak, Arséne Kicsodának nevezték el. Sir Alex Ferguson például így nyilatkozott: „Azt mondják ő egy intelligens ember? Öt nyelven beszél? Én ismerek egy olyan 15 éves elefántcsontparti fiút, aki öt nyelven beszél." 

Érdemes is megnézni, hogy mi lett azokkal a menedzserekkel, akik Wenger idején a Premier League-ben dolgoztak. Amióta Wenger az Arsenal edzője a Chelsea 17, a Manchester City 13 edzőt fogyasztott el.

Wengerrel érkezett a klubhoz Patrick Vieira is, aki éppen azért írta alá a megállapodását, mert megtudta, hogy az addigi menedzser Bruce Rioch távozik, és egy honfitársa irányítja majd a klubot.

Vieira érkezése létfontosságú változásokat hozott a klubnál. És Wengeré is: kitiltotta az öltözőből a csokoládét, átdolgozta, tudományos alapon megváltoztatta a táplálkozási és folyadékbeviteli szokásokat, fitnesz szakembereket vett fel. Természetesen a játékstílust is megváltoztatta és rövid passzos játékra tért át. Később leigazolta a holland Marc Overmarst és Nicolas Anelkát, akik a csapat játékába kreativitást hoztak. Hátul pedig Tony Adams és Steve Bould a nyugalmat biztosították.

Wenger első éve egy bronzot, majd 1998-ban - hét év után először - bajnoki aranyat hozott.

Az aranykorszak, 1998-2006

Óriási rivalizálás kezdődött Arséne Wenger és Sir Alex Ferguson, illetve az Arsenal és a Manchester United között. Wenger 1998 és 2005 között háromszor nyert bajnokságot, négyszer FA Kupát, a csapat története során először jutott be a Bajnokok Ligája döntőjébe (2006 májusában aztán a Barca volt a jobb). 2004-ben veretlenül lett bajnok, amilyen dominanciára a 30-as évek Herbert Chapman vezette Arsenalja volt csak képes.

A csapatban már Thierry Henry volt a vezér, mellette Robert Pires, Freddie Ljungberg, Vieira, Kanu vitték még a vállukon a csapatot. 

Arsene Wenger a 20 év alatt negyediknél rosszabb sosem volt csapatával. 3 első, 6 második, 5 harmadik, hat negyedik hely, ahogy a BBC grafikonján is látszik:

Persze az Arsenalnak abban az időben bőven akadt olyan igazolása is, ami igazi mellényúlásnak bizonyult a mester részéről, mégis az akkori korosztályra, amelyre a "Borning Arsenal" jelzőt is aggatták, jellemző volt Wenger egyik érdekes kijelentése.

„Amikor igazoltunk és külföldi edzőket kérdeztem a játékosról, akkor volt, hogy azt mondták, ő nem Arsenal-szintű futballista. Ez volt a legnagyobb bók, amit kaphattam."

Költözés és a generációváltás

2006 júliusában megnyitotta kapuit az Emirates Stadium. Bár Wenger nagyon szerette a Highbury-t, búskomoran, de átballagott az új otthonba. Leginkább azért volt szomorú, mert nehéz évek következtek. Az Emirates-be fektetett 400 millió fontot az átigazolások elől is kénytelen volt átcsoportosítani a klub. 

A London Colney-ban felépített, Wenger által szorgalmazott edzőközpontot például Nicolas Anelka Real Madridba történt átigazolási díjából fedezték. Nem véletlen fejezte ki keserűségét a francia akkortájt:

„Úgy érzed magad, mintha kövekkel mennél gépfegyverek ellen."

Nem volt más választás, a kiforrott játékosok után a fiatal tehetségekkel próbált ugyanolyan sikeres lenni. Cesc Fabregas, Robin Van Persi, Samir Nasri, Abou Diab már az új hullámot képviselte. De aztán 2011-ben Fabregas és Nasri, majd van Persie is távozott, és úgy nézett ki, Wenger projektje összedől. Személyes vereségként élte meg. "Ez nem olyan, mintha egy nagy klub lenne."

Nem nagyon termett babér, és addig sikeres Arséne Wenger már a gúnyolódás céltáblája lett. De ő szentül hitt és hisz benne azóta is, hogy a fiatalok beépítése a legfontosabb feladat.

2011 augusztusában a Manchester United elleni 2-8 egy akkora pofon volt, amely visszatérítette a földre. A két fentebb említett kupasiker ugyan valamiféle gyógyír volt a száz kilométereket, fontok ezreit költő drukkereknek, de a statisztika is bizonyítja, hogy amit az Arsenalnál eltöltött első tíz évében jól csinált, az utolsó tíz évben már nem tudta produkálni.

A pályafutása során eddig megnyert 15 sikerből 11 esett az 1996 és 2006 közötti időszakra és csak négy a másodikra. 

	Meccs	Győzelem	Döntetlen	Vereség	Trófea
Első 10 év	566	327	139	100	11
Második 10 év	563	320	124	119	4

A jövő

A húsz évet összefoglalva könyv jelent meg Wenger eddigi londoni pályafutásáról, amelyben elmesélte, hogy mit sajnál a legjobban:

Természetesen a 2006-os Bajnokok Ligája-döntő a legnagyobb szívfájdalmam.

„Százszor is megkérdeztem magamtól, mit tehettem volna másképp? Le kellett cserélnem Fabregast vagy nem? Be kellett hoznom Flaminit vagy nem? Ez életem legnagyobb bánata. Tizenhárom percnyire voltunk attól, hogy megnyerjük a legnagyobb trófeát. Talán ezzel a tudattal kell majd meghalnom – és még azután is fájni fog” 

Hiába merült fel a távozásának gondolata a legutóbbi szezon végén, a többségi tulajdonos, Stan Kroenke egy fórumon megerősítette, biztos benne, hogy marad. Ivan Gazidis igazgató pedig kijelentette, nem maradna a posztján, ha úgy gondolná, a klub nem halad jó irányba, vagy azt hinné, hogy nem képes megfelelni a szurkolók elvárásainak. 

Ezt mondta maga Wenger is egy interjúban, melyben arról beszélt, ha nem a győzelem, ha nem a siker érdekelné, és nem érezné, hogy a csapatával ezt el tudja érni, az olyan lenne, mintha az életét adná fel.

Egy biztos, 66 évesen és 343 naposan ma ő a hatodik legidősebb PL-menedzser. Ha újabb öt évig maradna az élvonalban, megdöntené Sir Bobby Robson rekordját. Wenger viszont valami mást szeretné jövőre. 2004 után megint bajnoki címet nyerni.

A cikk korábbi verziójában Bergkamp is Wenger igazolásaként volt említve, de ő már egy évvel korábban Londonba érkezett.

Menedzser	PL-meccs	Győzelmek %
Sir Alex Ferguson	810	65.2
Arsene Wenger	758	57.8
Harry Redknapp	641	36.8
Sam Allardyce	467	33.6
David Moyes	467	40.7
Steve Bruce	392	28.1
Mark Hughes	390	35.6
Martin O'Neill	359	36.2
Alan Curbishley	328	32.9
Joe Kinnear	302	32.1