Huszonöt halott, de a meccs ment tovább az 1902-es skót–angolon
További Alapvonal cikkek
- Új találmányával mentené meg a magyar labdarúgást ifj. Albert Flórián
- Nagy érdeklődésre számot tartó programot indított a Magyar Olimpiai Bizottság
- A műholdas nyomkövetés mentette meg az életét a vitorlásverseny egyik résztvevőjének a Balatonon
- Andrásfi Tibor, Gémesi Csanád, Siklósi Gergely és Ekler Luca az olimpia értékeit népszerűsítették
- Szabadidős sportolók foglalták el a Nemzeti Atlétikai Központot
Az európai futballtörténelem első stadionkatasztrófájaként szokás emlegetni, valójában csak a kilencedik a sorban, de tény: a korábbiak eltörpülnek az 1902. április 5-én, a glasgow-i Ibrox Parkban történt szerencsétlenség mellett.
A stadion alig volt három éves, és az az Archibald Leitch tervezte, aki negyven másik brit stadiont is, köztük a legendás Goodison Parkot, az Anfieldet vagy a Highburyt, és akinek éppen ez volt az első stadionépítő munkája.
A magyar válogatott 1902. október 12-én játszotta az első hivatalos mérkőzését. Fél évvel korábban az Ibrox-ban már a huszonhetedik skót–angol meccsre gyűlt össze a stadion befogadóképességénél jóval nagyobb, 68 ezres tömeg. Különösen a nyugati tribün volt túlterhelt, soha nem volt még rajta ilyen sok ember, ráadásul napok óta szakadt az eső, így az acélvázra szerelt fatribün jócskán megszívta magát vízzel. A szurkolói kultúra is más volt itt, mint Angliában, a nézők szorosabban voltak a lelátón, és erőszakosabban is viselkedtek, mint déli társaik.
A vezetést a skót, Tottenhamben játszó Sandy Brown szerezte meg, amire az evertonos Jimmy Settle lapos lövéssel válaszolt a félidő utolsó percében.
A lelátó a szünet után, az 51. percben adta meg magát. Egy nagy reccsenést, majd észveszejtő üvöltéseket lehetett hallani. A nyugati lelátón közel ezer ember zuhant több mint tíz métert. A meccs húsz percre megállt ugyan – már csak azért is, mert sokan a pályán találtak menedéket –, de aztán folytatódott, a hivatalos indoklás szerint azért, mert a 68 ezres tömeg stadionból való hirtelen távozása akadályozta volna a mentési munkálatokat.
A végső összegzés szerint 25 ember halt meg és 547 szenvedett sérülést, legtöbben a fejükön.
A 25 áldozatból 14-en roncsolásos, töréses sérülésbe haltak bele, nyolcan az összepréselődéssel összefüggő sérülések következtében, három emberrel pedig az átélt események miatti szívelégtelenség végzett.
A stadiont építő vállalkozó ellen vádat emeltek, de felmentették, így a szerencsétlenségnek hivatalos felelőse nincs.
A katasztrófa után az Egyesült Királyság stadionjait betonnal erősítették meg.
A skót és az angol szövetség megállapodása értelmében a meccs eredményét törölték, és május 3-án Birminghamben, a Villa Parkban mindössze 15 ezer néző előtt újrajátszották. Hiába vezettek a skótok 2:0-ra, a végeredmény 2:2 lett.
Aki gyerekként ott volt az 1902-es skót–angolon, az 1971-ben nagypapaként átélhetett még egy nagy szerencsétlenséget az Ibrox-ban. A Rangers 100 ezer ember előtt játszott odahaza a Celtic ellen, és vesztésre állt. Sok csalódott rangersös drukker elindult haza, amikor csapatuk egyenlített. Visszarohantak, miközben a lépcső vaskorlátjai kiszakadtak a helyükből, és 66 embert tapostak halálra.
Forrás: englandfootballonline.com, The Sports Historian. British Society of Sports History (pdf), BBC On This Day, wikipedia.