Többet alszanak és kevesebbet isznak az NBA-játékosok, az egészet pedig az alkalmi szexpartnerkereső alkalmazásnak, a Tindernek köszönheti a liga, állítja az egyik csapat általános igazgatója.

Elsőre nehéz összerakni a puzzle-t, pedig valójában tök egyszerű a dolog: amíg az 1990-es és 2000-es évek csúcskorszakában egy idegenbeli meccs előtt (vagy után) hajnalig buliztak az adott város legmenőbb night clubjában, addig az alkalmi ismertségre vágyó NBA-játékosok csak felütik a Tindert, vagy küldenek pár üzenetet Instagramon, és máris megvan a randijuk aznap estére.

Vagy legalábbis ágyban van. Nagyjából ennyiről van szó, na meg arról, hogy már nem a hajnali járatokkal utaznak az NBA-sek, mint az 1990-es években, hanem különjáratokkal mennek haza, úgyhogy nem fordulhat elő az, hogy mondjuk meccs után, alvás nélkül, egyből buliból menjenek reggel 5-re a reptérre.

Érdekes egyébként, hogy amikor az ESPN 2015 januárjában felfigyelt arra, hogy drasztikusan esik a hazai győzelmi mutató az NBA-ben, három okot jelölt meg lehetséges indokként:

• a hárompontosok számának növekedését, és így a bírók jelentőségének csökkenését,
• a technológiai fejlődés jelentette segítséget, aminek köszönhetően jobban viselik a játékosok a hosszabb utakat, és így jobban is játszanak idegenben,
• illetve, hogy a hazai közönség már nem segít annyira, nem olyan lelkesek.

A Tinder nem szerepelt az okok között, ráadásul a január közepén kijött cikk után elképesztőt ugrott a hazai győzelmek száma, kicsit alávágva az ESPN felvetésének.

De hogy valóban a Tindernek vagy másnak tudható-e be az idegenbeli győzelmek arányának javulása, az megmarad a játékosok titka.

LeBron megremeg a haverok ellen

Az viszont már számokkal bizonyított tény, hogy a háromszoros bajnok és négyszeres MVP LeBron Jamesnek nem annyira megy, amikor a legjobb barátai, nevezetesen Carmelo Anthony, Chris Paul és Dwyane Wade ellen játszik.

Erre a meglátásra a FiveThirtyEight jutott még tavaly decemberben, ők az elmúlt 5 szezont vizsgálták: az derült ki, hogy a pusztán statisztikailag nézett dobómutatói elmaradtak saját sokéves átlagához képest, vagyis tényleg nem annyira megy neki.

Persze ebben benne van az is, hogy Anthony és a New York Knicks ellen többnyire közvetlenül az idény elején játszott először a szezonban, amikor még kicsit nehezen megy mindenkinek, és új csapattársakhoz is hozzá kell szoknia. Talán ez is magyarázza, hogy az évek óta a liga egyik legrosszabb védelmével felálló Knicks ellen 11 százalékkal több eladott labdája van LeBronnak.

Hozzájön azért az is, hogy Paul és Anthony is jelentős médiapiac városának csapatában játszik, a New York-i és a Los Angeles-i csapatok meccsei iránt ezért az érdeklődés is nagyobb, amivel a nyomás is nő. Ebbe szállt be Wade is, amikor Miamiból átment a Chicago Bullshoz, és lám, a Wade+Chicago kettős elég ahhoz, hogy már ellene is a karrierátlaghoz képest gyengébben dobja például a büntetőket Lebron.

Persze LeBron nem egy átlagos vagy annál rosszabb játékos lesz, ha meglátja a pályán Wade-et, Pault vagy Anthonyt, hanem önmagához képest romlik, vagyis még így is jó eséllyel a legjobb marad a pályán.

A celebbarátnővel csak a baj van

Ezt már a Harcard Sports Analysis Collective (HSAC) tagjai nyomozták ki 2016 tavaszán hosszas kutatás után, el is nevezték Kate Upton-hatásnak a modell és a baseballjátékos Justin Verlander kapcsolatára utalva – ne kérdezzék, honnan jött az ötlet, vagy miért van ilyenre idejük.

Végül annál maradtak, hogy csak a négy amerikai major liga (NHL, NFL, NBA, MLB) játékosait vizsgálják, esetükben van ugyanis kellő mennyiségű statisztikai mutató, ami alapján össze lehet vetni, ki mikor milyen formában játszott. Összesen 75 játékost találtak 2000-től kezdve, akik ellenőrizhető ideig voltak együtt celebbel – pl. Tony Romo és Jessica Simpson, Tony Parker és Eva Longoria.

A módszerhez két vizsgálatot is végeztek, az egyikben pusztán a statisztikai mutatókat vetették össze a randizás előtti, a randizástól a házasságig (tehát még barátnő és nem feleség), a randizástól a szakításig, illetve a randizás előtti és utáni állapotokat összevetve.

A másikban nem önmagukhoz, hanem a ligaátlaghoz képesti elmozdulást vizsgálták, felismerve, hogy adott esetben egy karrierje elején levő játékos később jobb teljesítményre lehet képes, és ha egybeesik egy szakítással, az torzíthatja az eredményeket.

Az elsőben arra jutottak, hogy a szakítás után 23,9 százalékkal javul a játékosok teljesítménye, míg a közvetlen házasság előtti időszakban 25,6 százalékkal romlik. Megvizsgálták sportáganként is az eredményeket, az amerikaifociban csak pozitív elmozdulást találtak, a többi közül a kosárlabdában volt a legkisebb változás (+4 százalék) a randizás előtti és a szakítás utáni időszakokat nézve, igaz, itt volt a házasság előtti szakaszban a legnagyobb esés is – 47 százalék.

A második módszer már pontosabb képet adott, hiszen itt a globális átlaghoz képesti elmozdulást nézték az egyes játékosokra vonatkoztatva – itt az jött ki (elég bonyolult matematikai és statisztikai kimutatás végén), hogy

Vagyis a Kate Upton-hatás valós, bár azt a HSAC kutatói is elismerték (közvetve), hogy inkább Kardashian-hatásnak kellene nevezni, hiszen a Kardashian család lányai előszeretettel randiztak/randiznak sportolókkal, akik a szakítás után sokkal jobb formába lendültek. Elég csak megnézni a Houston Rockets kosarasát, James Hardent: amióta szétment 2016 februárjában Khloe Kardashiannel, döbbenetes formában játszik, idén szinte biztos, hogy ő lesz az NBA legértékesebb játékosa.