Észrevette, hogy amint megnyerte a 101. Indy 500-at Szato Takuma és kiszállt az autójából, nem egy üveg pezsgőt kapott az ünnepléshez, hanem

Nem a 40 éves japán pilóta személyes hóbortjáról van szó, régi Indy 500-as szokás ez, olyannyira, hogy a versenynek külön tejesemberei vannak, akik külön ezért felelnek, hogy a leintés után minden rendben legyen az itallal.

1933-ban tejeztek először

A hagyomány az 1933-as versenyig nyúlik vissza. A háromszoros Indy 500-győztes Louis Meyer előszeretettel frissítette magát a nagy melegben egy pohár hideg íróval, így tett az 1933-as győzelme után a Victory Lane-en is – ez az a hely, ahol a győztes megáll a leintéskor a kocsijával.

Meyer a csaknem ötórás futam után a jól megszokott itókával frissített, az erről készült kép pedig annyira megtetszett a tejtermékek népszerűsítésével foglalkozó szervezet egyik munkatársának, hogy ráugrott a marketinglehetőségre, és 1938-41 között minden futamgyőztes tejet kapott a kezébe. A hagyomány megmaradt a II. világháború utáni első, az 1946-os versenyre is, utána viszont tíz évre megszakadt a sor, víz lett inkább az ünnepi ital.

1956-ban visszatértek a tejesek, 400 dollárt ajánlottak a futamgyőztesnek, hogy tejet igyon leintés után – mára ez az összeg 10 ezer dollárnál jár egyébként (2,7 millió forint). Az ünneplés után megkapják az üveget is, amibe belevésik a nevüket.

Oké, tej, de milyen?

Mostanra komplett procedúrája lett a tejezésnek, külön tejesemberek gondoskodnak arról, hogy minden rendben legyen, ők készítik be a jéghideg hűtőbe az italt a 175. kör környékén, ők is viszik ki azt aztán a győztesnek.

De nem mindegy, hogy milyet. A futam előtt mindenki választhat, hogy zsírmentes, félzsíros vagy zsíros tejet kér. A szervezők azt mondják, szükség esetén laktózmentes tejet is tudnának biztosítani, de eddig nem érkezett ilyen kérés egyetlen indulótól sem. 

Szato 2 százalékos tejet kért, Alonso ugyanilyet ivott volna, ha nyer, de itt a teljes lista a 33 indulóhoz.

Két tejes van, mindkettő egy környékbeli tehenészetről érkezik, úgy választják őket két évre, átfedésben. Az újonc adja át a tejet a csapattulajdonosnak és a versenymérnöknek, a rangidős pedig a győztes pilótának.

A tejet a verseny napján szállítják a helyszínre, 2016-ig rendőri felvezetéssel érkezett, idén már páncélozott autóra váltottak.

Egy kivétel volt

Emerson Fittipaldi az 1993-as második Indy 500-győzelme után köszönettel, de nemet mondott a tejre, inkább egy pohár hideg narancslére vágyott, hogy ezzel népszerűsítse hazája, Brazília narancskultúráját, emiatt egyébként némileg ellenszenvessé is vált Fittipaldi a közönségnek.

via FTW