Hogy működött a magyar sportban a lejáratás a nyolcvanas évek közepén? Itt egy nagyon jó példa a megértésére. 

„A Magyar Úszó Szövetség felfüggesztette Wladár Sándor válogatott kerettagságát, mert illetékes szervektől bejelentés érkezett, hogy a vámszabályok megsértésével gyanúsítható. A sportfegyelmi eljárást azután folytatják majd le, ha a vámügyben befejeződött a vizsgálat” - 1984. szeptember 11-én a Magyar Televízió esti híradójában mondták be ezt a két mondatot.

Peterdi Pál - Képes Sportban megjelent - írásából tudjuk, hogy úgy mutatták be a fényképét, mint a szökésben lévő bűnözőkét. Azt Peterdi teszi hozzá, hogy volt egy kis különbség, az ámokfutók nem viselnek címeres mezt.

„Ez fájt a legjobban, mert arra a címerre én sohasem hoztam szégyent”

- ezek már az akkor 21 éves, de már olimpiai bajnok Wladár szavai voltak ugyanabból az újságcikkből.

Wladár 1980-ban Verrasztó Zoltánt előzve lett olimpiai bajnok, 44 évet kellett várni, hogy Csik Ferenc után ismét férfi úszóbajnoka legyen az országnak.

Akkor még egy csatorna volt az egész országban, mindenki azt a híradót nézte, majd nem sokkal később a rádió is beszámolt az ügyéről. A találgatások természetesen azonnal megindultak, aranyat csempészett nagy tételben, műkincseket, fogamzásgátlót stb.

Ehhez képest a valóság így nézett ki.

„A keresztanyám grafikusművész. Augusztus utolsó napjaiban nyílt meg a kiállítása Kölnben. 29-én este felhívott a bonni követségről és beszámolt a kiállítás sikeréről. Közöltem vele, hogy 31-én magánemberként én is az NSZK-ba utazom, majd Bonnban találkozunk. Megkérdeztem, nincs-e valami óhaja, vigyek-e neki valamit hazulról? Megkért, hogy néhány vázlatát, tanulmánylapját vigyem magammal. A követség emberei sokat segítettek a kiállítás előkészítésében, szeretné valami csekély ajándékkal viszonozni a kedvességüket. Van kulcsunk a lakásához, felmentem, magamhoz vettem az említett néhány rajzot. A vázlatokat egy cipőskatulyába tettem, beraktam a kocsiba, és azzal meg is feledkeztem az egészről."

A határon aztán előírásszerűen megkérdezték tőle, visz-e magával valamilyen értéket, teljesít-e bármilyen megbízatást?

Nemmel válaszolt, mert azt hitte, nemzeti kincsek vagy államtitkok továbbítására gondolnak.

"Eszembe sem jutott, hogy az a néhány szerény vázlat és ez a kis rokoni szívesség ebbe a kategóriába tartozhat. Hosszas vizsgálat következett, aztán a vázlatokról jegyzőkönyvet vettek fel, a kiutazásomat pedig nem engedélyezték.

A skiccek összértékét végül is 8650 forintban jelölték meg.

Ezt természetesen bizonyítani is tudom."

Az akkori viszonyok között a havi átlagkereset 5452 forint volt, vagyis nem volt nagy összeg.

A Képes Sportban az esetről beszámoló Peterdi Pálnak azt is elárulta az úszó, hogy több kilót fogyott, ott tart, hogy a szomszédok sem fogadják a köszönését. Akkor kezdte az egyetemet, miközben besározták a nevét, de nem adta fel, és a hibájáért vállalta a felelősséget, de csak annyiért. Bűnt ugyanis nem követett el.

Erre az volt a válasza, mert tett pár kritikus nyilatkozatot a szövetség vezetésére - nem áll a feladata magaslatán -, illetve szeretett volna elfogadni egy amerikai ösztöndíjat. Szeretett volna ott tanulni, megismerni az ottani módszereket, fejlődni, amihez a szövetség nem járult hozzá.

Amikor erősködött, esetleg még érvelt is, hogy ez mindenképp hasznos lenne, ez volt a válasz.

Ha nem tetszik, hogy itthon maradsz, még mindig lehetsz a kék hatos busz vezetője."

Ezért inkább magyar egyetemre iratkozott be, és lett később állatorvos.

Az esetének olyan visszhangja volt, hogy még a kabaréban is foglalkoztak vele. A vicc úgy szólt, azért lett célpont, mert nem nyerte meg az olimpiát 1984-ben. Akkor volt ugye a bojkott, a szocialista tábor Románia kivételével távol maradt, és nem is védhette meg négy évvel korábban 200 háton szerzett aranyérmét.

1985-ben Wladár bejelentette visszavonulását, a tanulmányaira koncentrált, de még két évig az Újpesti Dózsa vízilabda csapatának tagja volt.

A most 54 éves Wladár szeptember elsejétől pedig a Magyar Úszó Szövetség elnöke, a héten éppen Orbán Viktornál volt jelenése a Parlamentben.