1917. november 26-án írták alá azt a dokumentumot, amely kimondta az NHL, a National Hockey League alakulását. De az sem volt rövid idő, amíg idáig eljutott a sportág. Már az 1800-as évek közepétől félig-meddig rögzített szabályok szerint űzték Kanadában a hokit. Aztán az 1880-as évektől sorra alakultak a különböző ligák, komolyak és komolytalanok egyaránt. Az Amateur Hockey Association of Canada, az AHAC volt az első 1886-ban, majd az 1909-ben létrejött NHA adta a legnagyobb lökést. Végül egy furcsa vita vezetett az NHL megalakulásához. 

Az alakulás

1909-ben az ECHA (Eastern Canadian Hockey Association) egy jól menő liga volt, de anyagi viták miatt kizárták soraiból a Montreal Wandererst. Az ezüstbánya tulajdonos, Ambrose O'Brien pedig hiába protestált az Ontario állambeli csapata, a Renfrew Creamery Kings felvételéért.

O'Brien és a Wanderers tulajdonosa, Jimmy Gardner szomorúan üldögéltek a montreali Windsor Hotel halljában a hírek hallatán, majd elkeseredésükben úgy döntöttek, ha nem kellenek, akkor maguk alapítanak új ligát. Egy nappal később, 1909. november 26-án így alakult meg az NHA.

Ugyanakkor a két ötletgazda úgy érezte, hogy érdemes idejekorán kialakítani az éles versengést a csapatok között, így alapítottak a frankofón közösségnek is egy csapatot, a Les Canadienst. Ez lett később az egyik Original Sixes, a Montreal Canadiens. 1910-ben hét klubbal indult útjára a nagy kaland.

Eddie Livingstone az 1914–1915-ös szezonban lépett be az NHA életébe. A fiatal korában remek hokis hírében álló Toronto Shamrocks tulajdonosaként kapcsolódott be a ligába. Az első világháború aztán közbeszólt. Sokan vonultak be önként a Shamrocks csapatából, így aztán Livingstone megalapította a Toronto 228th Battaliont, azaz a 228. zászlóaljat, amely a katonai ruhákhoz hasonlóan, keki színű ruhában vívta bajnoki meccseit, és a katonák megkapták a Shamrocks franchise jogát. Ez a csapat sem élt sokáig, sokan indultak innen is a frontra. Livingstone gyakorlatilag a teljes csapatát elveszítette, így kizárták a Torontót, a liga ellen a tulajdonos pert indított, de sok eredményt nem ért el.

A háború miatti érdektelenség a többi tulajdonosnak is jelentős veszteséget hozott. Három klub - a Montreal Canadiens, a Montreal Wanderers és az Ottawa Senators - tulajdonosa viszont egy új ligát hozott létre a NHA romjain. Ők alapították meg 1917. november 26-án az NHL-t. Ez pedig végképp ellehetetlenítette az NHA-t, amely 1919. novemberében kimondta működésképtelenségét. 

A másik szál Lord Stanley of Preston, Kanada kormányzójától indult el, még 1889-ben két montreali hokiklub meccse után próbálta meg egységessé tenni a jégkorong szabályait, illetve felajánlott egy kupát, amelyért mindig az egyes – leginkább a leggazdagabb – ligák győztesei harcoltak. Az első ilyet 1893-ban az AHAC bajnoka, a Montreal Hockey Club szerezte meg. 

Már javában zajlott az NHL, de még mindig ilyen rájátszásos rendszerben küzdöttek a csapatok a hatalmas trófeáért, egészen 1926-ig tartott ez az állapot. Eddig bírta az utolsó kalandor liga, a WCHL.

1917-ben, az első idényben négy csapat indult, de a Montreal Wanderers szinte azonnal becsődölt, így hárman fejezték be a szezont. A Toronto Hockey Club lett az első NHL-bajnok, amely gyakorlatilag kibérelte a Toronto Blueshirts játékosait. Következő évben viszont elmaradt a döntő, a Montreal Canadiens és a Seattle Metropolitans között, mert súlyos spanyolnáthajárvány tört ki, amelyben sokak mellett a Canadiens védője, Joe Hall is az életét vesztette.

A mély depresszió

A különböző ligák megszűnésével 1926-ben tízfősre duzzadt az NHL létszáma, de ez a második világháború kirobbanásáig hatra csökkent. Majdnem minden csapat súlyos anyagi gondokkal küszködött. Még a leghíresebb Montreal Canadiens is Clevelandbe menekült egy rövid időre a teljes összeomlás elől. 1926-ban alapították a Chicago Black Hawks-t (akkor még így, különírva), amelyben csak amerikai születésű hokisok játszhattak. Ez azért volt furcsa, mert sokáig csak Taffy Abel volt az egyetlen amerikai, aki a ligában játszott.

1942-ig összesen négy franchise szűnt meg, így jutottunk el az Original Six-es időszakhoz. Az Eredeti Hat csapat fogalma nem az alapítókat jelenti, hanem azt a hat klubot, amely 1942 és 1967 között minden évben elindult. Ezek a Detroit Red Wings, a Boston Bruins, a Toronto Maple Leafs, a Montreal Canadiens, a Chicago Black Hawks és a New York Rangers.

Az Original Six-éra

Ez a hat csapat alkotta tehát az NHL-t 25 éven keresztül, és ez időszak alatt a Boston és a Rangers egyetlen bajnoki címet sem tudott szerezni, a Montreal 10-szer, a Toronto 9-szer, a Detroit 5-ször, míg a Chicago egyszer vihette haza a Stanley-kupát. 1947-ben rendeztek először All Star-gálát, és sorra születtek a legendák. Maurice „Rocket” Richard volt az első NHL-játékos, aki 1967-ben elérte az 500 gólos álomhatárt, és az első hokis lett, aki 50 meccsen 50 gólig tudott eljutni. 1952-ben a kanadai televízió először közvetített jégkorongmeccset.

Nem csak Original Six-nek, hanem a Dinasztiák időszakának is nevezték ezt a korszakot, utalva a két kanadai csapat összesen 19 bajnoki címére.

Detroitban pedig megszületett a polip legendája. 1952-ben két testvér, Pete és Jerry Cusimano egy döglött polipot dobott a jégre, ezzel is inspirálva a Red Wingst a bajnoki címre. A Detroit nyert a Montreal ellen, a polipot pedig azóta is rendszeresen hajigálják a jégre a Detroit szurkolói. Ami pedig a legnagyobb sorozatot illeti: a Montreal 1956 és 1960 között ötször egymás után tudott bajnok lenni.

Az Expansion-éra

A klubtulajdonosok évre-évre összegyűltek, hogy megvitassák a liga ügyes-bajos dolgait. 1963-ban William Jennings, a Rangers vezetője bemutatta társainak az ötletét, miszerint a nyugati part felé terjeszkedve új csapatokat kellene létrehozni. Nem váltott ki osztatlan elismerést az ötlet, de az egyre jobban erősödő igénynek a tulajok egy idő után nem tudtak ellenállni. Végül 1966 februárjában úgy döntöttek, hogy Los Angelesbe, Minnesotába, Philadelphiába, Pittsburgh-be, Oaklandbe és St. Louisba is franchise-t telepítenek. A liga így 1967-ben, 12 csapattal vágott neki a szezonnak, az Original Six így is egy csoportban játszott az alapszakaszban.

1968. január 13-a megint sok mindent megváltoztatott az NHL-ben. Bill Masterton az első hokis lett a liga történetében, aki meccsen szerzett sérülésbe halt bele. Egy Oakland elleni meccsen olyan durván ütközték le, hogy a jégre esett és súlyos fejsérülést szenvedett, két nappal később a kórházban meghalt. Bár akkor még nem volt kötelező, de ekkortól egyre többen kezdte el sisakot viselni. Masterton nevét egy vándordíj viseli, amelyet az kap, aki a sportszerűségével, a kitartásával és a jégkorong iránti elkötelezettségével példát mutat.

A 12 csapatból aztán 1991-re már 22 csapat lett. 1970-től kétévente folyamatosan csatlakoztak az új franchise-ok, persze olyan is akadt, amely megszűnt vagy éppen másik városba költözött. Sorban álltak a városok a csatlakozásért, az NHL egyre nagyobb üzlet lett, főleg az USA-ban. A kanadai csapatok száma aránytalanul kevesebb lett, és az egykori alapítók is kezdtek hátrébb szorulni. Bár a Montreal megint produkált egy négyidényes győzelmi sorozatot, feltűntek olyan csapatok nevei a trófeán mint például a legendás Al Arbour-féle, egymás után négyszer bajnok New York Islanders, a Pittsburgh Penguins, az Edmonton Oilers, a Calgary Flames, vagy  a Philadelphia Flyers, amelyet brutális harcmodora miatt is sokan Broad Street Bullies-nak, a csapat első otthonára utaló, bunyós csapatnak tartottak.

1978 egy ifjú tehetség kezdte meg pályafutását az Edmontonban, hogy aztán a legnagyobbként, Great One-ként vonuljon vissza. Wayne Gretzky minden idők legjobb NHL-játékosa, az összes létező statisztikában az első helyét azóta is őrzi. Soha, senki nem lőtt nála több gólt, nem adott több gólpasszt, nem szerzett több pontot, mint ő. NHL-karrierje során 1487 meccsen 894 gólt ütött, 1963 gólpasszt adott és 2857 pontot szerzett, megdönthetetlennek tűnő rekordok. Az Edmontonnal négy Stanley-kupát nyert.

Már a hetvenes éve közepén jelen voltak az európai játékosok az NHL-ben, de az igazi áttörésre még közel egy évtizedet várni kellett. A svéd Borje Salming, valamint a finn Jari Kurri és Esa Tikkanen voltak az elsők, akik hivatalosan, a csehszlovák Peter és Anton Stastny pedig az elsők, akik titokban érkeztek meg a ligába. A Stastny fivérek disszidálása megnyitotta az ajtót az elsősorban csehszlovák és szovjet játékosok előtt. Bár az NHL-ben draftoltak szovjet hokisokat, 1988-ban Szergej Prjahin volt az első válogatott játékos, aki engedéllyel szerződött az NHL-be.

A Modern-éra

Gary Bettman 1993. február 1-e óta az NHL komisszárja. Az ő irányítása alatt lett az NHL-ből 4,1 milliárd dolláros forgalmú vállalkozás, a világon az ötödik legnézettebb sportliga. Bettmant nem érdekelte, hogy sportszakmailag a jégkorong, mint sportág érdekeit szolgálja, sokkal fontosabb volt, hogy üzletileg megalapozott döntéseket hozzanak. Így történhetett meg, hogy 1992 óta nem éppen mély gyökerű hokihagyományokkal rendelkező városok kaptak indulási jogot. Így például a Florida Panthers, a Tampa Bay Lightning, az Anaheim, a San Jose Sharks, vagy éppen idén a Las Vegas Golden Knights.

Azt is Bettman hibájának róják fel, hogy a liga történetében 2004 volt az az év, amikor a bérviták miatt a teljes szezon elmaradt. Ennek maximum az európai rajongók örülhettek, hiszen rengeteg NHL-sztár jött európai – kettő, Jason Strudwick és Rob Niedermayer a Ferencvároshoz – csapatokhoz az úgynevezett lockout idején, és a világbajnokságra is mindenki bombaerős keretekkel érkezett.

Ma már 31 csapat alkotja a ligát, amelyből csak nyolc kanadai van, az alapítók elfogytak, és inkább a gazdagabb területeknek számító amerikai nagyvárosokból kerültek ki a franchise-ok. A sorban állók között is inkább amerikaiak vannak, Kanadából az 1995-ben Coloradóba költöző Quebec és a Toronto elővárosának számító Hamilton álmodik NHL-es jövőt. 

Lehet utálni, vagy legalábbis nem szeretni Bettmant, de tény, az NHL még sosem volt olyan népszerű, mint az elmúlt időszakban. A fejlesztés, a liga bővítése nem áll meg.  Ahogy a liga hivatalos honlapja is írta, a 100 év csak most kezdődik.