Tizenkét évig izgult a győzelemért, amit hidegvérrel megszerzett
További Alapvonal cikkek
- Nagy érdeklődésre számot tartó programot indított a Magyar Olimpiai Bizottság
- A műholdas nyomkövetés mentette meg az életét a vitorlásverseny egyik résztvevőjének a Balatonon
- Andrásfi Tibor, Gémesi Csanád, Siklósi Gergely és Ekler Luca az olimpia értékeit népszerűsítették
- Szabadidős sportolók foglalták el a Nemzeti Atlétikai Központot
- A 172-szeres magyar válogatott nem árul zsákbamacskát, itthon egyedi programot indított
Hetven éve, augusztus másodikán szerezte élete második olimpiai aranyérmét Elek Ilona.
A Csibi becenéven ismert tőrvívó 1936-ban nem a legjobb magyarként utazott ki a berlini olimpiára, Vargha Katalint ugyanis a verseny előtt még előrébb rangsorolták.
A zsidó származású, 29 éves Elek jó napot fogott ki, és ő lett a magyar sport első olimpián aranyérmes bajnoknője, pedig nem volt éppen barátságos a közeg.
Őrült izgalom uralkodott a teremben, a németek tapsolnak és biztatják Mayert, hosszas várakozás után Mayer kitör, szúrást csinál, ezt azonban Elek védi, és riposztja ül. Győz Elek 5:4-re
- írta a korabeli Nemzeti Sport.
Helena Mayer 1928-ban már állt a dobogó tetején, de a nürnbergi törvények nem voltak tekintettel a sportban elért eredményeire, származása miatt megfosztották német állampolgárságától. Az olimpia előtt mégis visszahívták, mert Adolf Hitler minél több német aranyat kívánt átélni.
A nőknél pedig akkor még nem volt más versenyszám, ezért különösen fontos volt, hogy otthon tartsák az aranyat. Elek Ilona erre nem volt tekintettel.
Göbbels propagandaminiszter utasításba adta: Mayer származása tabutéma, nem lehetett szóba hozni. (Vélhetően Elekét sem.)
Hátborzongató a kép, hogy Mayer vízszintesen tartja a kezét, amikor a dobogón áll, míg a harmadik osztrák Müller-Preis és Elek nem.
A háború után Eleknek eszébe sem jutott, hogy öreg lenne, és 41 évesen megvédte elsőségét. Nem volt más az egész vívósportban, aki képes lett volna erre a bravúrra. A kard egyéniben Berlinben győztes Kabos Endrétől a nácik vették el az esélyt és az életet, amikor felrobbantották a Margit hidat.
A 48-as olimpián a nála kilenc évvel fiatalabb dán Karen Lachmann lett Elek kihívója, mindketten öt győzelemmel és egy döntetlennel álltak, amikor sort került az asszójukra. Az a csata döntött az aranyról.
1-1 után a magyar vívónő kétszer talált, de riválisa nem adta könnyen az asszót, szépített. 3-2 után a kitörését befejezte, Rerrich Béla edző a pástra rohant, hogy átölelje, a zsűrielnök viszont leparancsolta onnan, és nem ítélte érvényesnek a találatot.
Eleket nem zavarta meg a közjáték, ismét jól koncentrált, hárította ellenfele támadását, és beszúrta a döntőt találatot.
Tizenkét év óta izgultam ezért a győzelemért. Nagyon jól bírtam idegekkel, az döntött. Éreztem a vívást.
Hajszálon múlt, hogy a harmadik aranyérme is összejöjjön, de a korabeli lapok tudósítása szerint 1952-ben nyilvánvaló tévedés fosztotta meg az első helytől. Az olasz Irene Camber 4-3-ra nyert, így Elek egy ezüsttel zárta pályafutását.
Testvére, Margit hatodik helyen végzett.
Az 1959-es budapesti vívó-vb dalát ő írta. Merthogy zenésznek készült. Az nem derült ki, milyen zongoraművész lett volna belőle, de az igen, hogy százévente születik olyan vívó, mint ő.
Harminc éve, július végén halt meg.