A szöuli olimpiai szereplés a magyar sport egyik legnagyobb sikere volt. 11 aranyérem mellett, egyaránt 6 ezüst- és bronzérem született. A nemzetek versenyében úgy is hatodik lett Magyarország, hogy egy ezüstérmet dopping miatt elvettek.

A világbajnok súlyemelő, Szanyi Andort zárták ki. A negyedik helyezett Csengeri Kálmán eredményét is érvénytelenítették, szintén dopping miatt. Ugyanazt a tiltott szert, a sztanozololt mutatták ki náluk, mint a kanadai sprinter Ben Johnsonnál, akit szintén megfosztottak aranyérmétől, és a 100 méteren elért 9,73 másodperces világrekordjától.

Csengeri az eset után egy évvel megjelentetett egy könyvet, amelyikben leírta, hogyan is működött a szocialista sport egy szelete.

„Mi, magyar súlyemelők — és nemcsak súlyemelők — nem azért csaptuk be a világot, mert eredendően rosszak vagyunk. Hanem azért, mert a világ is becsap minket. Ugyanakkor meggyőződésünk: azért buktunk meg, mert sokszor nemcsak a világot — egymást is becsaptuk" - írta a nem ilyen hírnévre vágyó Csengeri. 

Sok véletlen összejátszása kellett ahhoz, hogy ez a leleplező könyv egyáltalán megjelenhessen. Nem azért, mert működött a cenzúra. 

• Ha ötödik helyen végez, nem kell doppingvizsgálatra mennie.
• Ha gondosan töltik meg a pisilőgépet, boldog negyedik lehetett volna.

A Becsaptuk a világot az egyik legnagyobb hatású könyv volt, mert nyíltan és addig nem jellemző bátorsággal feltárta a sportág viszonyait. A többi keleti nemzet sem volt ártatlan persze, ebben a sportágban különösen nem, és atlétikában is vannak mindmáig megközelíthetetlen szovjetek, csehszlovákok által tartott csúcsok. Döbbenetes adat: Szöulban a keletnémet sportolók 37 aranyérmet nyertek, a nyugatnémetek tizenegyet, és összesen 40 érmet vihettek haza.

Hogy valójában mi történt, senki se fedte fel. Nem bosszúból írom ezt a könyvet, nem az ellenségeimnek akarok visszavágni. Azt szeretném, ha szembenéznék a valósággal

- állította még Csengeri az előszóban.

A súlyemelőnek nem fizették ki a negyedik hely után járó 60 ezer forintot, noha ő csak azt tette, amit mindenkor máskor, edzett, emelt, tonnákat mozgatott meg, versenyzett, miközben az orvosoktól szereket kapott, amiket be kellett vennie, nem tagadhatta meg a központi utasítást. Riportermagnóval kereste fel a versenyzőtársait, akik hozzá hasonló alapossággal és részletességgel mesélték el, melyik szerből mikor és mennyit kaptak.

Csengeri Ózdról került Csepelre, 250 ezer forintos átigazolási díjat fizettek ki érte, ami akkoriban magasnak számított. Azért is, mert érmet nem szerzett Európa- vagy világbajnokságon.

Csengeri kíméletlen őszinteséggel írta le, hogyan működött az öntőgép, a magyarok találmánya. Egy lufiba garantáltan tiszta vizeletet raktak – az orvos vagy a gyúró kölcsönözte -, amit az alsónadrágba raktak, onnan préselték bele a mintavételi pohárba, amit aztán ellenőrizhettek az orvosok.

Részlet a könyvből: „Már negyedórája állunk. A doki megvakarja a fejét. Szerintem ő is izzad, akárcsak én. Én az idegességtől, ő a koncentrálástól. Sóhajtok egyet, mintha nem menne. Közben két ujjammal próbálom előpiszkálni a cső végét.

A doki inkább az arcomat nézi, mintha arról akarná leolvasni, csalok-e vagy sem. Az arcomat csak nézd! Már a helyén a cső, most megnyomom a léggömböt. Már csurog is, aminek csurognia kell. Nyertem.

A versenyző azonban nem hagyhatta el a termet, mert utánarohantak, hogy menjen vissza, mert nem elég a kamuvizelet, amit leadott. Ezt a vizeletet – általában 75 milliliternyit -, ahogy mindig, a válogatott edzője és gyúrója készítette ki. Minimálisan, de valamiért kevesebbet raktak a gépbe, vagy néhány csepp félrement.

Csengeri megpróbált vizet csempészni hozzá, de ezt kiszúrták az orvosok. A kapitány kiöntötte a becsempészett mintát, és azt mondta Csengerinek, pisiljen nyugodtan, mert tiszta, már kiürült a szervezetéből a dopping.

Két nap múlva kiderült, nagy tévedés volt. A versenyző akkor hallotta először a sztanozolol szót, amit a szervezetében találtak. Nem tudta, hogy azt írták fel neki. Kiderült azonban, rosszul mérték be ennek a csodaszernek a kiürülési idejét, ezért akadt fenn a vizsgálaton.

A sportvezetés úgy gondolta, az a legegyszerűbb, ha Csengeri elviszi a balhét, mintha nem központi doppingolás lett volna, hanem ő vett be olyan szert, ami tiltólistás volt. A versenyző azt mondta, ő mindent pontosan úgy csinált, ahogy kérték tőle, nem tud kitalálni semmit, tegyék meg ezt helyette. Megtették.

Csengeri a szöuli olimpiai faluban napokig a szobájában feküdt nem volt kedve kimenni a városba vásárolni, itthon úgy adták elő az esetét, hogy bujdokolt.

A sztanozololt a sportvezetésben csodaszernek gondolták, mert a korábban szedett Nerobol felett már eljárt az idő, és ki tudták mutatni az ellenőrök. A Nerobol kiürülési ideje három hét volt, míg a Sportkórház mérése szerint a sztanozololé hat nap. Az Állami és Ifjúsági Sporthivatal (ÁISH) azt mondta, a szer beszerzése nem lehet probléma, meg is tette a szükséges lépéseket. Az olimpia után ismét bemérték a sportkórházban a sztanozololt, és akkor már nyolc napos volt a kiürülési periódus.

Ez lett Csengeri veszte, két nappal később megbukott Szanyi is. 407,5 kilót emelt, nem volt kirobbanó formában, de az ezüstöt simán megszerezte volna.

A sportág megtisztulása nem volt a legmintaszerűbb, mert 30 éve novemberben újra elkaptak egy súlyemelőt az országos bajnokságon, akit már nem neveztek meg. 1992 decemberben nagy hatású műsort közölt a ZDF, amikor a német riporter nagy mennyiségben Nerobolt szeretett volna vásárolni, és nagy mennyiségben kapott is az MTK szakosztályának akkori vezetőjétől.

Csengeri hamarosan abbahagyta a sportot, nemrég talált vissza a sportághoz, jelenleg a Honvéd edzője. Az 1990-es világbajnokságra Szanyi eltiltása után tisztességesen felkészült, és lett hatodik, kijutott a következő olimpiára is, de már nem volt esélye az éremszerzésre. Szanyi keveset tartózkodik az országban, Németországban dolgozik.

(Borítókép: Aradi László / Index)