Két testvérével együtt egyedül nevelte fel özvegy édesanyja az 1948-as olimpia 54 kilós ökölvívó bajnokát, Csík Tibort. Stílusával most világhírű lenne, lehengerlő győzelme után két évvel mégis abbahagyta a bokszolást.

Magyarország az olimpiák történetében 177 aranyérmet szerzett. A tokiói olimpia július 24-i nyitányáig a győztesekről emlékezünk meg.

Forray Árpád, a Magyar Ökölvívó Szövetség ügyvezetője már akkor az olimpia titkos favoritjának nevezte Csik Tibort, amikor még nem is volt biztos az indulása a játékokon. A jászberényi születésű, harmatsúlyú versenyzőnek három próbát kellett kiállni.

• A magyar bajnokságon az Eb-aranyérmes Bogács Lászlót kiütve megnyerte az aranyat.
• Még egy különmeccsen meg kellett vernie Bogácsot, akkor pontozással volt jobb.
• Amikor a magyar küldöttség a belgiumi Oostendében hajóra szállt London felé, Kárpáti Rudolf kiszúrta, hogy Csík rossz hajóra szállt fel, és még mielőtt elment volna Szenegál fővárosába, Dakarba, a vívó még időben figyelmeztette.

Ezek után jöhetett az olimpia, ahová 30 ország küldte el a legjobb 54 kilós versenyzőket, és ahol Csík egyáltalán nem kapott könnyű sorsolást, mégis magabiztosan menetelt. 10 ezren voltak kíváncsiak egy-egy versenynapra, akik biztosították a jó hangulatot. Így tört előre Csik:

• Manuel Nascimento (brazil) – kiütés
• Rivera Saenz (perui) – pontozás
• James Carutther (ausztrál) – visszalépett
• Juan Venegas (Puerto Rico-i) – pontozás
• Giovanni Zuddas (olasz) – pontozás

Nagy lendülettel kezdett, a brazil ellenfelét simán kiütötte. A folytatásban perui riválisa a harmadik három perc végére elkészült az erejével, Csík viszont remek kondícióban volt, és csak azért nem kiütéssel zárta le ezt a meccset is, mert az utolsó pillanatban megszólalt a meccs végét jelentő gong. Venegas jobb felépítésű volt, erősebbnek tűnt nála, de Csík szokásos harcmodorát választva nekiment. Kicsit talán túlzott hévvel is harcolt, és egy szabálytalan ütés miatt megintette őt a mérkőzés vezetője. Venegas arca több helyen vérzett, Csik viszont lankadatlanul rohamozott, így nem volt kétséges, hogy a pontozók őt hozzák ki győztesnek.

A döntőre legnagyobb pechjére nem tudott nyugodtan készülni, mert begyulladt a bölcsességfoga – a végső megoldás az lett, hogy a döntő előtti éjjelen felkerestek egy fogorvost, aki megszabadította a fogától. Battista Zuddasnak, az olasznak egyetlen esélye lehetett Csík ellen: valahogy meg kellett fékeznie a kinti újságoktól Magyar Tornádó becenevet kapó ökölvívót, akit tigrisként is emlegettek a tudósításokban. Zuddas ezért azt a taktikát választotta, hogy egyet ütött, majd fogott, fejelt, minden eszközzel próbálta magyar ellenfelét kizökkenteni a ritmusból. Az elején sikerült, aztán Csík becenevéhez méltón támadta és múlta felül ellenfelét.

A Sport című lap így adta vissza a szorítóban történteket. „A harmadik menetben irtózatos nagy harc kezdődik. Az olasz már nem áll olyan biztosan a lábán, mint Csík. A magyar fiú egy pillanatig sem engedi szóhoz jutni az olaszt, állandóan hajtja, sorozza, és kemény horgokat ver az állára.

Az olasznak itt még vannak pillanatai, amikor tud védekezni, az utolsó percekben azonban Csík hengerel. Vitathatatlanul jobb volt Csík és győznie kell, mégis izgulunk, amikor a gong megszólal.

Az olasz tábor »Itália... Itália...« kiáltással igyekszik befolyásolni a pontozókat, de – eredménytelenül. Megszólal a hangszóró és hirdeti, hogy »Csík!«... De tovább már nem halljuk, mert a magyar tábor fergeteges tombolásba kezd. »Éljen Csík!... Éljen Csík!...« Néhány perc telik el, míg az emelvényre állnak. A magyar tábor húzza, vonszolja, ölelgeti Csíkot és úgy teszi fel az emelvény közepére. Megszólal a magyar himnusz, felhúzzák a magyar lobogót. Csík lihegve, izzadtan, de feszesen áll az emelvényen.”

A meccs különös pikantériája volt, hogy Zuddast az a magyar származású Steve Klaus készítette fel, aki az 1936-os olimpián Harangi Imrének adott tanácsokat, és azt a cselt választotta, hogy mindkét szemét beragasztotta, nehogy kiderüljön, melyik sérült meg az elődöntőben. Klaus a meccs után elismerte, a magyar jobb volt, megérdemelten nyert. Egy svájci csokigyárosnak annyira tetszett a stílusa, hogy aranykeresztet küldött neki.

Csík még haza sem tért, amikor a munkahelyén, a pamutgyárban előléptették.A korábbi olimpiai ezüstérmes gerelyhajító, Szepes Béla a sport után karikatúrákat rajzolt, és amikor Csíkot örökítette meg, akkor annyit írt a neve mellé, hogy nem cséphadaró, hanem a legnagyobb gyorsaságra beállított légcsavar acélszárnyai.

„Ellenfeleire lidércnyomásként nehezedett ez az ütészuhatag, nemcsak hogy támadni, de védekezni sem tudtak, még levegőhöz sem jutottak mellette”

– így jellemezték. 1949-ben megnyerte a főiskolai világbajnokságot, 1950-ben megnősült, Kázmér Margitot vette feleségül, és 23 évesen abba is hagyta a sportot.

1952-ben elhagyta a pamutgyárat, és a Dózsa Sport Club Rendőr Sportszázadába került főhadnagyi rangban, 1955-ig ott szolgált. Amikor hazatért szülővárosába, és szóvá tette az akkor kötelező beszolgáltatásokat, ezért letartóztatták izgatás vádjával. 1956 szeptemberében disszidálni próbált, de nem sikerült a terve. A forradalomban aktív szerepet vállalt, 1956. december ötödikén hivatalosan hagyta el az országot, Bécsbe ment. Úgy volt, hogy felesége, és egyéves kislánya is vele tart, de meggondolták magukat. Ausztriából Londonba, nagy sikere helyszínére került, ahol szabóként dolgozott.

Londonból 1959-ben érkezett Ausztráliába, ahol mindent újra kezdett a nulláról. Hajókat pakolt, a legkeményebb fizikai munkákat is elvállalta. Jászberényben díszpolgárnak választották az olimpia után, ám miután elhagyta az országot, ettől a címétől megfosztották. 1991-ben ezt visszakapta, a város ökölvívó klubja az ő nevét viseli, a városban utcát is neveztek el róla.

1976-ban, 48 évesen halt meg, Sydney-ben temették el, hamvait nem hozták haza. A 2000-es olimpia idején Orbán Viktor Schmitt Pállal együtt megkoszorúzta síremlékét.