Csík Tibor kissé váratlan aranyérme után a nagy esélyes, a középsúlyú (73 kilós) Papp László is olimpiai bajnok lett 1948-ban. Első győzelme után még kétszer lett olimpiai bajnok, szóval nagy mázli, hogy 1947-ben abbahagyta a futballt.

Magyarország az olimpiák történetében 177 aranyérmet szerzett. A tokiói olimpia július 24-i nyitányáig a győztesekről emlékezünk meg.

Papp László 1926. március 25-én született Angyalföldön. Az osztálytársa, Krebs Lajos vitte először az edzőterembe még 1942-ben, aztán később a kedvéért a MOM szakosztály alapított, de Budán nem érezte jól magát, mert a Fóti úttól lényegesen közelebb volt a BVSC Hernád utcai edzőterme. Podány Sándor lett a második edzője, a háború után pedig Adler Zsigmond. Nem sokkal a háború után Romániába mentek a magyar bokszolók, és a román bajnokot kiütéssel intézte el Papp, ez a győzelem is kevés volt azonban ahhoz, hogy ne tegyen egy kitérőt a futball kedvéért.

1947-ig a labda sokkal jobban érdekelte, ráadásul a MÁV csapatában nagyon ügyesen mozgott. Podány hatására azonban visszatért az ökölvíváshoz, rábeszélte, hogy az 1947-es őszi csapatbajnokságon mutassa meg erejét. Az ereje első látásra, már 17 évesen szembetűnő volt. Úgy tartották akkoriban, legalább annyira erős, mint Torma Gyula, aki csehszlovák színekben lett válogatott versenyző, miután nem tért vissza a háború után Budapestre.

Az olimpián sem lassított, Londonban így jöttek a meccsei:

• Valle Resko (finn) – kiütés
• Jeannot Welter (luxemburgi) – kiütés
• Auguste Cavignac (belga) – kiütés
• Ivano Fontana (olasz) – pontozás
• Johnny Wright (brit) – pontozás

A finn Resko magasabb volt nála, kicsit talán tartott is tőle, aztán felmérte, hogy egy nagy ütéssel lerendezheti a meccset, így hát meg is tette. Welter is kapott egy nagy ütést, őt végül leléptették, de ezt is kiütésnek számolták el. Cavignac se tudta kihúzni a második menetig. Ekkor kapta a vasöklű becenevet, mert rajta kívül nem akadt más ökölvívó, aki mindhárom meccsét kiütéssel nyerte volna meg az olimpián.

Az elődöntő és a döntő kilenc percig tartott, vagyis végigment, de a pontozás egyhangúan Pappot hozta ki győztesnek. Az olasz Fontanát úgy múlta felül az elődöntőben, hogy a sorsolás szeszélye folytán egy nap két meccsen szólították a szorítóba. A korabeli tudósítások egytől-egyig megjegyezték, egy kicsit fáradtabban mozgott Papp az este tizenegykor kezdődő összecsapáson, nem úgy, ahogy azt tőle megszokták.

Kéri Béla edző szinte elnézést kért, amiért a KO elmaradt, és remélte, hogy otthon nem haragszanak azért, mert nem tudta elsöpörni a tartózkodóan küzdő, és jobb híján a védekezésre összpontosító olaszt, akit a magyar származású Steve Klaus készített fel.

A döntőben orkánszerű biztatásban részesítették Wrightot, de ahogy elkezdődött a meccs, ez a buzdítás aggodalomba csapott át, mert csak azért szurkolhattak a hazai nézők, nehogy gyors kiütés legyen. A második és harmadik menetben macska-egér harcot láthattak a nézők, az angol többnyire kettős fedezékben töltötte a perceket, eközben Papp pattogósan, gyorsan mozgott, szüntelenül támadta ellenfelét, és villámgyorsan és erősen ütött is. Egyszer meg is rendítette Wright-ot, aki támolyogva, vörös paprikára emlékeztető fejjel ment pihenőre, alig állt a lábán az első menet után. Önmaga vallotta be, lábmunka nélkül biztosan kiütötte volna őt Papp, aki viszont olyan friss volt, hogy még egy menetet könnyedén elvállalt volna.

Ez a két meccs rontotta el egyébként imponáló mérlegét, mert 1948 augusztusáig 51 meccsből 48-at kiütéssel nyert meg.

„Most már bevallhatom, tavasszal szerzett kézsérülésem egy kissé idegesített. Azonban a döntő fontosságú mérkőzéseken elfelejtettem, hogy a kezemnek valami baja van.

Végtelenül boldog vagyok, hogy megmutathattam itt az olimpián, hogy egy magyar munkásfiú mire képes. Örülök, hogy megfeleltem a sok-sok ezer dolgozó bizalmának. Az angol egyáltalán nem zavart, csak arra figyeltem, hogy űzzem és hajtsam az ellenfelem” - mondta a Világosság című lapnak.

Az angol lapok Pappot választották az olimpia legnagyobb sztárjának, és arról írtak, ilyen produkciót még nem láttak.

de amikor erről kérdezték a magyar újságírók, sejtelmesen csak annyit mondott, szeretne már inkább otthon lenni, és édesanyját a kezébe venni, ahogy az edzőtábor idején. Már akkor megállapították a szakemberek, ha javít lábtechnikáján, és fejleszti az állóképességét, a világ legnagyobb bokszolójává válhat. Így sem volt csekélység amit elért, elég csak annyit mondani, amikor az évszázad sportolói gáláját Bécsben rendezték 1999-ben az egyik ő volt, akit a magyarok közül meghívtak. 

„Csendes, szerény, előzékeny, jó modorú”

- ezt a jellemzést a MÁV-nál adták róla, ahol előbb segédtiszt volt, majd az olimpiai sikere után főtiszt.

„Köszönjük azt a sportszerű magatartást, amelyet megőriztek odakint a nem mindig barátságos, esetenként ellenséges, az igazi sporttól idegen magatartással szemben is. Ezzel bizonyságot tettek árról, hogy a magyar népi demokrácia a sportban is új, magasabb erkölcsi felfogást hoz létre” - ezek Kádár János szavai voltak, aki Budapesten köszöntötte legjobbjainkat.

Papp 1952-ben és 1956-ban két kilóval lejjebb mérlegelt, és a nagyváltósúlyúak (71 kiló) között lett bajnok. Természetesen azokat a győzelmeit is felelevenítjük majd.