Az 1952-es helsinki olimpia első magyar aranyérmét két különös távirat előzte meg, mindkettőt az ország vezére, Rákosi Mátyás küldte. A tornász Korondi Margit tökéletes gyakorlatával lett meg minden idők legsikeresebb olimpiáján az első magyar arany.

Magyarország az olimpiák történetében 177 aranyérmet szerzett. A tokiói olimpia július 24-i nyitányáig a győztesekről emlékezünk meg.

Korondi Margit egy nyaralás közben született 1932. június 24-én, a szlovéniai Celjében. Mivel tornatanár volt az édesapja, lényegében a Vasas pasaréti csarnokában nőtt fel.

Édesapám már a pólyában a lábamnál fogva himbált, hogy mutassa, mennyire erős vagyok, és ő már akkor tudta, olimpiai bajnok lesz belőlem, annak fog nevelni. Azt hiszem, bennem akarta saját magát látni, mert neki nem sikerült kijutni az olimpiára, pedig igazán közel állt hozzá

– mondta az Indexnek 2006-ban.

Éppen elmúlt 20 éves az olimpia idején, ahová egyrészt a magyar küldöttség egyik legfiatalabb tagjaként, másrészt egyáltalán nem favoritként érkezett. Az ötödik versenynap reggelén még úgy tűnt, ha megfeszül, akkor sem lehet aranyérmes. Egy soha nem cáfolt legenda szerint Rákosi Mátyás ugyanis azt a táviratot adta fel az olimpiai faluba:

Akárhogy tornázhattok, de nem nyerhettek, stop.

Délelőtt tíz óra magasságában a kapitány, Herpich Rezsőné, vagyis Vali néni újabb táviratot kapott. Ugyancsak Rákosi volt a feladó. Időközben a Magyar Kommunista Pártban rájöhettek arra, hogy az nem jó, ha egy újabb nap telik el magyar aranyérem nélkül.

Tégy meg mindent, hogy nyerjünk, stop.

Nem volt nehéz kódolni egyik üzenetet sem. A szovjet Maria Gorohovszkaja, az összetett egyéni verseny győztese volt a magyarok nagy ellenfele, és mivel Rákosi meggondolta magát, Korondi Margit, ha a tudása legjavát nyújtja, akkor legyőzhette a felemás korláton. Korondi összetettben egyébként bronzérmes lett. 

A kötelezőkben Korondi kapta a legmagasabb pontszámot (9,7), de csak hét századdal előzte meg a szovjetet, akinek 9,63 állt a neve mellett. A magyar versenyző a szabadon választott gyakorlatban is ugyanilyen magas pontszámot kapott, és mivel a szovjet nem tudott előzni, a 134 versenyzőt felvonultató mezőnyben megnyerte az olimpiát.

A sorrend:

1. Korondi Margit – 19,4 pont
2. Maria Gorohovszkaja – 19,26 pont
3. Keleti Ágnes – 19,16 pont

Ők hárman kerültek a 19 pontos határ fölé, a másik hat szovjet nem tudott átlépni ezen. Az első tizennégy helyen csak magyar és szovjet tornászok voltak.

"Reggel nagyon ideges voltam, de kaptam hazulról három levelet, és ezek a levelek megnyugtattak. Amikor megfogtam a karfát, már úgy éreztem magam, mintha csak a Sportcsarnokban lennék, összpontosítottam, és minden sikerült. Nem hiába gyakoroltam ezt hónapokon át. Higgyék el, már akkor is nagyon boldog voltam, amikor bekerültem az olimpiai keretbe, most se merem elhinni, hogy én vagyok az a kis Korondi, aki olimpiai bajnokságot szerzett hazájának. Nem is tudok többet mondani, csak szeretnék elvonulni valahova, hogy jól kisírhassam magam az örömtől" - így értékelt a versenye után.

Korondit az olimpia után ünnepelték, osztályvezetőnek léptették elő a Ganz Villamossági Vállalatnál, egészen pontosan kreáltak neki egy osztályt. 1953-ban viszont megsérült, majd 1954-ben munkanélküli lett, mert racionalizálták a működést. 1954 novemberében a Szabad Ifjúságban jelent meg egy cikk Maszek olimpikon címmel: Korondi ekkoriban kötöttáru üzletet akart nyitni, noha előképzettsége nem volt. Meg akarta tanulni, hogyan kell harisnyát kötni, hiszen mivel nem volt válogatott, gondoskodni akart a megélhetéséről.

Valószínűleg Korondi nem lett kisiparos, ehelyett inkább felépülése után visszavette a helyét a válogatottban, és az 1956-ban a győztes kéziszercsapat tagja lett. Akkor szerezte meg második aranyát, és ahogy megérkezett Melbourne-be, már pontosan tudta, nem tér haza. Mindig napfényre vágyott, ezért örömmel utazott a Sports Illustrated amerikai sportmagazin által szervezett kaliforniai túrára. Karácsonykor érkeztek meg Kaliforniába.

Biztos állás nem várta, eleinte úszásoktatásból tartotta fenn magát, majd később teljesen helyrezökkent az élete. Akkortájt az Egyesült Államokban még alig ismerték a most igen népszerű sportágat, az egészséges életmódra, a táplálkozásra viszont már nagyon figyeltek, és ennek lett az egyik előfutára. Fogyókúrás tanfolyamokat hirdetett, vele reklámozták azokat, televíziós showműsorokban szerepelt, egyre ismertebb lett. 

„Amíg versenyeztem, mindig olyan természetesnek tűnt, hogy nyerek, akkor nem értékeltem, mit értem el, hogy olimpiai bajnok lettem. Idősebb koromra kezdem megérteni, mit értem el. A sors legnagyobb ajándéka, hogy olyan géneket örököltem, amivel a sportban sikeres lehettem. Hatalmasabb dolgot nem kaphattam, és nem is kérhettem volna.

Mindig kérdezik tőlem, hogy elveszítettem-e a gyerekkoromat, mert tornásztam. Hogyan veszíthettem volna el, amikor imádtam? Nagyon hálás vagyok a tornának, mert önfegyelmet, tartást adott. Én ugyan pici vagyok, de a sportnak köszönhetően be tudtam lépni úgy egy társaságba, hogy elegáns legyek, és figyeljenek rám.

Emellett minden testrészem mozgott, az alakmegőrzéséhez ez elengedhetetlen volt. Az agyamat is megtornásztattam, hiszen egy gyakorlatot nem lehet anélkül tökéletesen végrehajtani, hogy előtte ne gondoljam végig, mit és miként fogok tenni, amikor engem szólítanak a szerhez.”

A Las Vegasban letelepedett Korondi Margit a 90-es években már gyakran hazatért, ahogy később is. Autóbalesetet szenvedett pár éve, azóta nem hallani a most 87 éves olimpiai bajnokról.