Az 1952-es helsinki olimpián a tizedik aranyérmet a kardválogatott szerezte. Mint több korábbi olimpián, ezúttal is az olaszok ellen volt a döntő, és egy hatalmas feltámadással sikerült az első helyet elvinni az örök rivális elől.

Magyarország az olimpiák történetében 177 aranyérmet szerzett. A tokiói olimpia július 24-i nyitányáig a győztesekről emlékezünk meg.

A kardozók most is favoritként érkeztek az olimpia helyszínére, és a csapatban nem volt változás, a négy évvel korábbi győztesek egytől-egyig ott álltak a páston.

• Berczelly Tibor, Gerevich Aladár, Kárpáti Rudolf, Kovács Pál, Papp Bertalan, Rajcsányi László

Ujjgyakorlatokkal indított a társulat, Portugáliát és Németországot könnyedén verték, mindkétszer 15:1-re. A következő szakaszban a dánokon 9:0-val gázoltak át, Belgiumot és Franciaországot 13:3-mal intézte el a csapat. Az Egyesült Államokkal szembeni 9:4 egy kicsivel szorosabb küzdelemre utalt, de akkor is a mieink akarata és technikai tudása érvényesült. Ezek után jöhetett az aranyéremről határozó mérkőzés.

Az olaszok jó ismerőseink voltak, Pinton, Daré és Racca is ott volt négy évvel korábban az olimpián, és természetesen szerettek volna visszavágni. Az olaszok szája íze szerint alakult a mérkőzés, ráadásul Gerevich Aladárnak nem ment jól. 5:5-ös döntetlennél Gerevich Ferrarit kapta ellenfélnek, az olasz pedig az asszót végig uralva nyert. Kovács Pál pedig hiába vezetett már Vincenzo Pintonnal szemben 4:2-re, az ötödik találatot nem tudta beadni, az olasz ellenben kihasználta azonnal első esélyét. Az olaszok tehát 7:5-re elhúztak összesítésben, és olyan hangulat volt a teremben, hogy most meglehet a szenzáció, megszakíthatják a magyarok 1924 óta tartó egyedülálló győzelmi sorozatát.

Kárpáti egy gyors kupaktanácson arra figyelmeztette a társait, még nincs semmi sem veszve, és figyeljenek a folytatásban a találatarányra, mert annak még komoly jelentősége lehet.

A 48-as döntő hőse, Berczelly 5-0-ra lesöpörte a pástról Nostinit, akit addig sohasem vert meg, és ezzel megadta a jelet a felzárkózásra. Kárpáti jött Ferrari ellen, ő sem akart lemaradni a társától, szintén kapott találat nélkül, 5:0-ra hozta az asszóját.

Ez a két nagyarányú győzelem az egyenlítés mellett azt is eredményezte, ha az addig győzelem nélkül álló Gerevich legyőzi azt a Pintont, akinek egyáltalán nem kedvelte a stílusát, akkor az utolsó, tizenhatodik csörte eredményétől függetlenül megvan az újabb magyar arany. 8:8-nál ugyanis a találatarány dönt, de akkorra már behozhatatlan lenne a magyarok előnye.

Hatalmas feszültség volt, de Gerevich négyszeres bajnokhoz méltó kisugárzással érkezett. 1936 óta vívtak folyamatosan egymás ellen, az olasznak rendre csak ezüstök jutottak. Gerevich négy évvel idősebb, már 42 éves volt akkor. Sok emlékezetes asszója volt Gerevichnek pályafutása alatt, de talán ez volt mind közül az egyik legkomolyabb fordítása. A helyszínről tudósító Barcs Sándor így jegyezte fel, mi történt.

"Gerevich vezet. 1:0. Pinton azonnal egyenlít. 1:1. Parádriposzttal vezet is. 2:1. Gerevich fejvágással egyenlít. 2:2. Pinton elővágása ül: 3:2 az olasz javára. Lélegzetvisszafojtva figyelünk.

— Nyugodtan, Ali! Győzni kell! — hallunk valahonnan egy magyar hangot.

Gerevich rövid támadását Pinton átveszi. Gerevich véd, aztán visszavág: 3:3. Fejcsel, oldalvágás és Gerevich 4: 3-ra vezet. Még egy találat kell és olimpiai bajnok a magyar csapat! Pinton támad, Gerevich véd és visszavágása Pinton hasán ül. Győzött, győztünk! A találatarányunk olyan jó, hogy az olaszok már ki sem állnak a következő csőriére. Pillanatok alatt egy gomollyá válik a magyar tábor. Végigcsókoljuk az izzadt fiúkat. Megvan a tizedik bajnokság!

Mágikus győzelem volt, Rajcsányi azt mondta utána, ugyan az anyakönyve 46 évet mutat, de mivel 25 évesnek érzi magát, így minden rendben van vele.