Az olimpiák történetében először nyert Magyarország futballcsapata. Mágikus nap volt 1952. augusztus másodika: Gyenge Valéria győzelme után a vízilabdázók is a csúcsra értek, és a futballstadionban is lehetett ünnepelni, majd jött Papp László. Finnországban 70 ezren még soha nem néztek futballmeccset.

Magyarország az olimpiák történetében 177 aranyérmet szerzett. A győztesekről emlékezünk meg.

A labdarúgó olimpia július 15-én kezdődött, és augusztus másodikán ért véget. Sebes Gusztáv legjobb játékosait küldhette pályára, az Aranycsapat mítosza ekkor alakult ki, nézzük is gyorsan végig, milyen ellenfeleken keresztül vezetett az út a döntőig. A tornán nem volt kiemelés, semmilyen irányítás a sorsolásban, egy 32-es táblát kell magunk elé képzelni, úgy jutottak el egyenes kieséses rendszerben a döntőig a csapatok.

• Románia – 2–1 (selejtező)
• Olaszország – 3–0 (nyolcaddöntő)
• Törökország – 7–1 (negyeddöntő)
• Svédország – 6–0 (elődöntő)

A románok négy magyarral a soraikban álltak fel, és a 86. percben szépítettek tudtak a szoros és nagy küzdelmet hozó meccsen. A Népsport másnapi értékelésében azt írta: az olyan kemény védelem ellen, mint amilyen a román volt, a jövőben a mi csatárainknak is több keménységgel, több eréllyel kell játszaniuk. Azt senki sem vitatta, hogy a technikásabb csapat nyert. A következő meccsen, az olaszok ellen a szövetségi kapitány Sebes ezt a csapatot nevezte:

• Grosics – Buzánszky, Lóránt, Lantos – Bozsik, Zakariás – Csordás, Kocsis, Palotás, Puskás, Hidegkuti.

Budai az első meccsen kezdett, Dalnoki is, őket kihagyta, és Czibort ugyan dicsérték a beszámolókban, de ő sem került be a második meccsre. A mérkőzésen aztán Palotás duplája és Kocsis gólja elég is volt a magabiztos sikerhez.

Megállapították, hogy különösen az első félidőben volt jobb a magyarok játéka, és a nagyobb tudásuk mellett érezhetően jobb volt a csapat erőnléte is. Palotást ugyan a sportlap nem említette a legjobb magyarok közé, de azt írta róla, hogy az első félidőben kitűnően játszott, és gyakran ellenállhatatlanul tört a kapura, amit két pompás gólja is bizonyít. Szünet után már egy kissé az ő játéka is elhalványult, az utolsó negyedórában azután újra magára talált.

A törökök a sorsolás szeszélyének köszönhetően keveredtek a legjobb nyolc közé – kimaradtak a selejtezőből, majd a Holland Antillákat kapták. Az első pillanattól az volt csak a kérdés, mennyit lőnek nekik a magyarok. Palotás már a 18. percben megszerezte a vezetést, és a félidőben ugyan még csak 2-0 volt az állás, de a vége Kocsis és Puskás dupláival, illetve Lantos és Bozsik egy-egy találatával 7-1 lett.

A svédek jöttek az elődöntőben, akik a legjobb nyolc között óriási hajrával 3-1-re verték az osztrákokat, és mindhárom góljukat a 80. perc után szerezték. A svédek az 1950-es világbajnokságról bronzéremmel térhettek haza, fejlett futballkultúrával rendelkeztek, aminek megteremtésében nagy szerepe volt Nagy Józsefnek, és más magyar edzőknek is.

Az elődöntőben Puskás az első percben megszerezte a vezetést, Palotás az első negyedóra végén a második gólt, és volt még egy öngól is, így a meccs pedig már az első félidőben eldőlt. Ettől még a mieink nem tartalékoltak, hanem berámoltak még hármat, így 6-0 lett a vége. Az elismert német szaklap, a Kicker arról írt, napokig elnézték volna még a magyar csapat játékát.

Nagyszerűen gördültek a magyar csapat támadásai, időnként kitűnően futballozott a csapat, lelkendezett a magyar tudósító.

Jöhetett a jugoszlávok elleni döntő. Sebes annak a csapatnak szavazott bizalmat, amelyik átgázolt a svédeken. Itt még Sebes Palotást játszatta a hátravont center szerepkörében, később jött rá, hogy azon a poszton Hidegkuti hatékonyabb:

• Grosics – Buzánszky, Lóránt, Lantos – Bozsik, Zakariás – Hidegkuti, Kocsis, Palotás, Puskás, Czibor.

Az első félidő izgalmas, változatos játékos hozott, és a 36. percben a kiugró Kocsist csak szabálytalanság árán tudták megfékezni a védők. Puskás állt a labda mögé, de nem erős, és gyengén helyezett labdáját Beara másodikra megfogta. Puskást megviselte a hiba, Csajkovszki gúnyosan megveregette a vállát. A félidő hátralévő részében Puskás kihúzódott a vonal mellé.

"Ne szomorkodj, Öcsi. Azzal nem segítesz. Menj be középre, és javítsd ki a hibát"

- Sebes Gusztáv ezzel a tanáccsal küldte ki a második félidőre. Ahol aztán a magyar csapatkapitány a 70. percben a kapuba továbbított, miután elvitte a védők és a kapus mellett is a labdát. A második gólt Czibor szerezte két perccel a lefújás előtt. Sokan álltak előtte, passzolni nem tudott, ezért inkább a lövést választotta, a labda pedig a bal alsó sarokban kötött ki.

A mérkőzés után a Népsport így értékelte Puskást.

„Gyengén kezdett, eleinte jóval kisebb területen játszott, mint ahogyan azt megszoktuk tőle. Cselei sem sikerültek, több ízben szerelték. Egy 11-est kihagyott, ez láthatóan kedvezőtlenül befolyásolta őt a játékban. Szünet után azonban csaknem teljes fényében csillogott a tudása, lendületes volt, keményen harcolt minden labdáért, jó átadásokkal szöktette társait és gólt is lőtt.”

Úgy látták, hogy Bozsik, Lóránt, Grosics és Zakariás emelkedett ki a magyar tizenegyből a fináléban, a kapusnak kifejezetten sok dolga volt, végig együtt kellett élnie a játékkal. Az olimpián mutatott játék közrejátszott abban, hogy létrejött az angolok elleni meccs 1953. novemberben, és a 6:3-as győzelem. Az 54-es világbajnoki döntőben Puskás és Czibor ismét betalált, de akkor a németek fordítani tudtak, így Magyarország világbajnoki ezüstérmes lett. 

Az olimpiai bajnok névsora

• Bozsik József (1925-1978) - Vb-ezüstérmes, 101-szeres válogatott, a Honvéd szakosztályának vezetője lett, volt szövetségi kapitány is, ahogy a fia is. Kispesten stadion viseli a nevét
• Budai László (1928-1983) - Vb-ezüstérmes, 39-szeres válogatott, 1960-ban egy lábtörés vetett véget pályafutásának, edző lett később. Rákospalotán stadion viseli a nevét.
• Buzánszky Jenő (1925-2015) - Vb-ezüstérmes, 49-szeres válogatott. Edzősködött, technikai vezető is volt. Dorogon stadion viseli a nevét, haláláig a nemzet portolója volt.
• Czibor Zoltán (1929-1997) - Vb-ezüstérmes, 43-szoros válogatott. 1956 után Barcelonában telepedett le, BEK-döntőn is gólszerző volt. 1990-ben tért vissza Komáromba.
• Csordás Lajos (1932-1968) - 19-szeres válogatott, a Vasasban és a Csepelben futballozott. 1966-ban már edző, és a bajnok a Vasassal.
• Dalnoki Jenő (1932-2006) - 14-szeres válogatott, a Ferencvároshoz kötődött egész életében. Bajnokcsapat edzője is lett.
• Grosics Gyula (1926-2014) - Vb-ezüstérmes, 86-szoros válogatott. Meghurcolták az elveszített döntő után, majd 1956-ban tért vissza a válogatottba. Haláláig a nemzet sportolója volt. Általános iskola, és akadémia viseli a nevét. 
• Hidegkuti Nándor (1922-2002) - Vb-ezüstérmes, 69-szeres válogatott. Edzőként, 1961-ben megnyerte a Fiorentinával a KEK-et. Az MTK stadionja viseli a nevét. 
• Kocsis Sándor (1929-1979) - Vb-ezüstérmes, 68-szoros válogatott, ezeken 75 gólt szerzett. 1956 után a Barcelona játékosa, 1961-ben játszott az elveszített BEK-döntőben. 
• Kovács Imre (1921-1996) - 8-szoros válogatott, 1984-ig edzősködött.
• Lantos Mihály (1928-1989) - Vb-ezüstérmes, 53-szoros válogatott. Bukovi segédezője lett a görög Olympiakosznál, Komló, Videoton, ZTE, itthon ezt az ívet járta be.
• Lóránt Gyula (1923-1981) - Vb-ezüstérmes, 37-szeres válogatott. Az internáló táborból 1949-ben Sebes közbenjárására szabadult. 1965-től külföldön edzősködött, megfordult a Bayernnél is. A kispadon lett rosszul, amikor a PAOK edzője volt, és meg is halt.  
• Palotás Péter (1929-1967) - Vb-ezüstérmes, 24-szeres válogatott. 
• Puskás Ferenc (1927-2006) - Vb-ezüstérmes, 85-szörös válogatott. 1956 után Madridban telepedett le, a Real játékosa lett, háromszoros BEK-győztes (1959, 1960, 1966), a 60-as BEK-döntőben 4 gólt lőtt. Edzőként a Panathinaikoszt vezette az 1971-es BEK-döntőbe. Volt a magyar válogatott kapitánya is, a tavaly átadott Puskás Arénát róla nevezték el.
• Zakariás József (1924-1971) - Vb-ezüstérmes, 35-szörös válogatott. 

(Borítókép: Az Aranycsapat: Lóránt Gyula, Buzánszky Jenő, Hidegkúti Nándor, Kocsis Sándor, Zakariás József, Czibor Zoltán, Bozsik József, Budai II László, guggol: Lantos Mihály, Puskás Ferenc, Grosics Gyula. Fotó: Fortepan/Erky-Nagy Tibor)