Az ősi rivális olaszok váratlanul kiestek az elődöntőben, a magyar férfi kardcsapatnak így könnyebb lett a címvédés az 1956-os olimpián. Sikerült is. A három harcedzett kardozó mellett három fiatal volt a csapatban, akik az olimpia után az Egyesült Államokban telepedtek le.

A magyar férfi kardválogatottban a három rutinos bajnok, Gerevich Aladár, Kovács Pál és Kárpáti Rudolf mellé három fiatal versenyző került. Az idősebbek közül Berczelly Tibornak még volt esélye, hogy ott legyen a csapatban, de a feltörekvő generációnak biztosítottak lehetőséget. 

• A 28 éves Keresztes Attila, a 23 éves Hámori Jenő és a 24 éves Magay Dániel lett az Ausztráliába utazó válogatott tagja.

Keresztes és Hámori az 1955-ös világbajnok csapat tagja volt már Rómában, Magay később Palócz Endrét szorította ki. A négyes döntőért ezúttal csak egy meccset kellett nyerni, ezt a válogatott fölényes sikerrel hozta, az Egyesült Államokkal szemben mindössze egy asszót veszítettek. (9:1)

Eközben nagy dráma történt a másik páston, ugyanis azok az olaszok, akik 1920 óta folyamatosan a döntőben voltak, meglepő vereséget szenvedtek. A magyarok mögött rendre második helyen zártak az előző öt olimpián, most a franciák és a szovjetek is eléjük kerültek, így kiestek az éremért zajló küzdelmekből.

Az 1952-ben egyéniben győztes Kovács Pál azt mondta a négyes döntő mezőnyét látva, hogy a lengyelek most is kemény ellenfelek lesznek, mert a múltban már nem egyszer megnehezítették a mieink dolgát. Előbb azonban még a franciákkal kellett vívni, és a 12:4-es siker arra utal, hogy a franciák még egyszer nem tudtak magas nívón vívni. Kovács és Keresztes mind a négy meccsét megnyerte, Magay és Gerevich két győzelmet tett a közösbe.

A szovjetek elleni meccs 9:7-es szoros küzdelemre utalhatna, de a valóságban az történt, hogy a 9:4-s siker után már nem vívtak tovább, így öt meccset is a szovjeteknek írtak be. Keresztes ezen a találkozón is tartotta jó formáját, és az ő három valamint Kárpáti három sikere mellé Gerevich kettőt, Kovács egyet tett hozzá.

Két évvel korábban a luxemburgi vb-n a két csapat már találkozott a fináléban, és akkor a mieink egy 9:2-es győzelemmel átgázoltak a lengyeleken. Kárpáti azt óhajtotta, bárcsak még egyszer egy olyan könnyű győzelem jönne.

Nem lett sokkal nehezebb. A döntőt eredetileg 7 órára írták ki, de addigra már vége lett, miután már elkezdték hat órakor. A csarnok így is tele volt, mert a helyi, korábban kivándorolt magyarok nem mentek haza, és ők, ezernél is többen fergetegesen buzdították a csapatot. A magyar válogatott villámrajtot vett, és 6:0-ra elhúzott. Zablocki megállította a száguldást, de Keresztes újra nyert, Kárpáti veresége után Kovács 8:2-re növelte az előnyt.

A lengyelek hoztak két csörtét, aztán Kovács lépett a pástra Kuszewski ellen, és egy könnyed győzelemmel kialakította a végső sorrendet:

1. Magyarország - veretlenül
2. Lengyelország - 1 vereség
3. Szovjetunió - 2 vereség

A győzelem azt jelentette, hogy sorrendben hatodszor is nyert Magyarország a kardcsapatban az olimpián, ebből Gerevich ötödször vette ki a részét. A korábbi bajnok, Piller György arra hívta fel a figyelmet, hogy a magyar iskola totális győzelmét láthattuk ezen az olimpián, mert a lengyeleket Keves János oktatta, és a vonások tökéletesen körvonalazódtak. A szovjetek pedig rengeteget készültek Magyarországon, és az ő stílusukban markánsan felfedezhetőek a magyar jelek.

A kirobbanó formában lévő Keresztes Attila az egyéniben nem indulhatott el, a szakvezetés a három rutinos versenyzőnek szavazott bizalmat. A csapatból az idősebbek hazatértek, a fiatalok kint maradtak. Az iskolai éveit Egerben töltő Keresztes Attila New Yorkban telepedett le,  és1964-ban részt vett az amerikai csapattal az olimpián, de már nem volt esélye éremre. Peruban edzősködött, és 2002-es halála előtt néhány évvel költözött vissza Magyarországra.

"Bevallom, arra is büszkén gondolok vissza, hogy a világhírű sportembereknek, a három nagynak a vívózsákját cipelhettem néha, vagy ha egy- egy találatot be tudtam vinni nekik az edzéseken. Tisztában voltam azzal, hogy például Gerevich technikai tudását soha életemben nem érhetem el" - 1990-es hazatérésekor nyilatkozta ezt.

A Győrben született, de Budapesten vívó Hámori Jenő is az Egyesült Államok felé vette az irányt. New Orleansban élt, szintén a 64-es olimpián szerepelt, Keresztessel egy csapatban. A biológia professzora lett, a 2000-es évek elején vendégprofesszorként előadásokat is tartott az ELTE-n. 86 éves, az év jelentős részét Magyarországon tölti. Lányai Amerikában élnek.

Az április hatodikán 88 éves, szegedi születésű Magay Dániel San Francisco mellett él, vegyészmérnök lett, és egy nagy vegyipari konszernnek volt az igazgatója, ma már nyugdíjas. Magyar állampolgárságát nem sikerült visszakapnia, pedig tökéletesen beszél magyarul.