Index Vakbarát Hírportál

Bevált a Dugovics Titusz-taktika, nagy magyar győzelmet hozott

2020.04.20. 08:09

A Waszeda egyetem sportcsarnokában negyedszer is felcsendült a magyar Himnusz a tokiói olimpián, és a helyiek már kezdték megismerni a dallamot. Pedig a férfi párbajtőrcsapat győzelmére kevesen gondoltak, Kulcsár Győző azonban szárnyalt, vívásban pedig ez volt a legsikeresebb olimpia.

Magyarország az olimpiák történetében 177 aranyérmet nyert, a győztesekre emlékezünk. Hajós Alfrédtól a rövid pályás gyorskorcsolya-váltóig.

A magyar férfi párbajtőr-válogatott az 1959-es budapesti világbajnokságon aranyérmes lett, a római olimpián viszont a csapat lemaradt az éremről. Az 1964 előtti 4 évben Kausz István egyéniben első lett (1962), csapatban azonban mindössze egy vb-bronzérem született, ezért nem tartottak minket számon a nagy favoritok között. Az egyéni ráadásul rosszul sikerült, a nyolc közé nem jutott be senki a magyarok közül.

A csapatversenyben azonban a sebezhetetlen arcát mutatta a válogatott.

A 24. születésnapját a helyszínen ünneplő Kulcsár Győző pályafutásában először mutatta meg energiáját, technikáját, a sebességét. A már említett Kausz mellett a 23 éves Nemere Zoltán, Gábor Tamás és Bárány Árpád volt a csapatban.

Két bemelegítésnek megfelelő győzelem (Irán és Japán) után az osztrákok sem tudták megszorítani a csapatot (8:1), noha az ellenféltől Losert egyéniben világbajnok volt (1963), mégsem tudott egy csörtét sem nyerni. A szovjetek már egy egészen más nívón voltak, 1961-ben ők nyerték a vb-t.

A 8:4-es győzelem önbizalmat adott a mieinknek. A világranglistát vezető franciákat tartották a legnagyobb favoritnak, ezért is volt különösen értékes az ellenük elért 9:3-as siker. Az elsöprő lelkesedés mellett a technikai tudást is kiemelték a tudósításokban.

A címvédő olaszok vártak a magyarokra a döntőben, akiket az 1959-es vb-n Kausz vezérletével legyőztek a magyarok.

Az olaszok 2:0-val kezdtek, Gábor és Kausz szenvedett vereséget. Nemere és Kulcsár két 5:2-es asszóval egyenlített, különösen utóbbi volt elemében, mert virtuóz találatokat adott. Így az első teljes kör után 2:2 volt az állás.

A következő szakaszban Gábor és Kausz a kettős vereséget látta legcélszerűbbnek. Az azon a meccsen nem vívó Bárány Árpád úgy magyarázta el, miért jó ez a harcmodor: ha a vívó győzni már nem tud, akkor Dugovics Titusz módjára magával rántja az ellenfelet. Ez a taktika persze csak úgy ért valamit, ha valaki a győzelmeket is hozza, és mivel ezt Kulcsár és Nemere is megtette, a féltávnál 4:2-vel a magyaroknál volt az előny.

Kausznak azonban nem ment, ezért a többiek vívtak érte is, és mivel mindhárman nyertek, máris 6:3-ra módosították az állást. Kulcsár asszójáról megjegyezték a beszámolók, hogy amikor már úgy látszott, hogy Breda eltalálja a lábát, akkor egy villámgyors mozdulattal elkapta, és tőre hegyével finoman megtámasztotta riválisa fejét.

Gábor újabb sikere után az egész nap veretlen Kulcsár elegánsan befejezte a döntőt Saccaro ellen. A Népsport hasábjain jelent meg a következő tudósítás.

„Az olasz megkísérelte a lehetetlent. Energikus támadással igyekezett meglepni Kulcsárt, de a támadás végrehajtása annyira lekötötte, hogy beleszaladt ellenfele remek tempójú közbeszúrásába. De nem csüggedt, Kulcsár támadásába ő szúrt jó időben közbe és máris 1:1-re álltak. Hosszú ideig csak idegtépő pengejáték folyt. Mindkét vívó igyekezett a lehető legjobban előkészíteni következő szúrását. A fémes zaj, mely a pengék találkozását kíséri. egy pillanatra megszűnt: Kulcsár abbahagyva a tapogatózást, katonásan támadott — talált. 2:2-re még egyenlített Saccaro, innen azonban már nem tudott lépést tartani Győzővel, aki ellenállhatatlanul rohamozva 5:2-re győzött — nevéhez méltóan.” Kulcsár amikor autogramot adott, a nevét japán betűkkel írta le. A győzelem után így értékelt.

„Azt mondták a vezetők és versenyzőtársaim: most úgy versenyeztem, ahogy kell. Egyetlen pillanatra sem hagytam ki, nem felejtettem el, hogy az olimpián nem gyakorolni, tanulni kell, hanem, amit tud az ember, azt kell minél biztosabban, célratörőbben megvalósítani. Ezt tartottam végig szem előtt, talán azért sikerült a csapatbajnokság során száz százalékos teljesítményt elérnem.

Nemere a csapategységre vezette vissza a siker titkát. "Vannak világklasszisok, akiknek a neve hosszú éveken át fémjelez egy sportágat és a legnagyobb siker, az olimpiai arany mégis elérhetetlen marad számukra. Gondolok például Sidlóra, Thomasra. Nekünk Győzővel — váratlanul gyorsan sikerült. A közös akarásban nagyon összeforrt a csapatunk, mindenki előtt egyetlen vágy lebegett: minél jobban szerepelni! Mi teljes bizalommal fordultunk az öregek, Kausz doktor, Bárány és Gábor Tamás felé, és mi is végig éreztük, hogy ők is bíznak bennük. Ilyen hangulatban sokkal könnyebb versenyezni."

Kulcsár és Nemere négy év múlva ismételtek, sőt Kulcsár még három olimpián is volt, négyszeres olimpiai bajnok lett.

  • Az 1932. augusztusában született Kausz István már az olimpiai alatt is praktizáló doktor volt. Később ő lett az úszóválogatott orvosa, Budapesten él.
  • Az 1931-ben született Bárány Árpád egy év múlva lemondott a válogatottságról, később testnevelő lett, majd az MTK edzője, versenybíró. Budapesten él.
  • Gábor Tamás (1932-2007) az olimpia alatt a Royal szállóban dolgozott, később elvégezte a kereskedelmi főiskolát. Három évvel az olimpiai siker után hagyta abba, a sportágtól nem szakadt el, 1977 és 1980 között a válogatott kapitánya volt.


Rovatok