Az 1972-es müncheni olimpia első aranyérmét a tatabányai súlyemelő, az 56 kilós Földi Imre szerezte. Két ezüst után, 34 évesen állhatott a dobogó tetejére, és a magyar súlyemelés első aranyérme volt az övé.

Magyarország az olimpiák történetében 177 aranyérmet nyert, a győztesekre emlékezünk. Hajós Alfrédtól a rövid pályás gyorskorcsolya-váltóig.

Kecskeméten született 1938. május nyolcadikán, és a városban járt általános iskolába is, később azért költözött Tatabányára, mert bányász akart lenni. Tajkov András vájár neve ugyanis gyakorta szerepelt az 50-es évek elején a hírekben, később Kossuth díjat is kapott.

Földi vájártanulónak jelentkezett a városba, felvették, és a sportággal ott ismerkedett meg. Előbb birkózni ment, később a súlyemelő teremben látott munka ragadta magával. Szerencséjére 1953-ban alakult meg a klub szakosztálya, majd 1955-ben indult első versenyén, öt év múlva pedig már kijutott élete első olimpiájára. Az 1960-as hatodik helyezést nagy sikerként értékelte, noha egy évvel korábban vb-bronzérmes volt. A hatodik hely újabb lökést adott neki a folytatásra.

Az 1964-es olimpiára már éremesélyesként utazott, hiszen valamennyi olimpiát megelőző versenyen érmet szerzett, és Tokióban világcsúcsot állított fel 355 kilóval ugyan, de a szovjet Vahonyin még ennél is többet emelt 2,5 kilóval. Nagy vita támadt, hogy a szovjet utolsó kísérlete szabályos volt-e, mindenesetre nem vették el tőle, így ő lett a győztes.

1965-ben Teheránban megszerezte pályafutása első és egyetlen összetett vb-aranyát, majd az 1968-as olimpián beállította a világcsúcsot, és szinte végig vezetett a versenyben, amikor az iráni Nassziri egy szenzációs lökéssel utolérte. Mivel ellenfelének 30 dekával könnyebb volt a testsúlya, az övé lett az aranyérem, Földinek pedig be kellett érnie az ezüsttel.

Nem törte meg azonban ez sem, nekivágott a következő ciklusnak is. 1969-ben a nyomásban ugyan vb-t nyert, összetettben még a dobogóra sem fért fel, 1970-ben második, 1971-ben negyedik volt. Eközben 1970-ben, a szombathelyi Európa-bajnokságon 372,5 kilós teljesítményével világcsúcsot állított fel, és természetesen nyert is.

1972-es olimpia előtt a nemzetközi szövetség (IWF) tudatta, hogy eltörli a nyomást, Földi pedig tudta, a müncheni az utolsó alkalom, hogy ő még valami világra szólót érjen el, mert ez volt a legerősebb műfaja. Földi jól érezte a verseny előtt, hogy ezúttal nem a testsúlykülönbség fog dönteni, hanem az erő. Biztos, ami biztos, most ő volt a könnyebb pár dekával az iráninál, vagyis ha holtversenyre került volna a sor, akkor ő jön győztesen ki belőle. Az utolsó napokban könnyedén adott le három kilót, és egy híres párbeszédet is megörökítettek a müncheni olimpiai faluban.

- Ebédeltél már, Imre?

- Persze. Egy hete.

A nyomásban aztán nem került előnybe nagy ellenfelével, az iráni Nasszirival szemben. Mindketten 127,5 kilót teljesítettek, ezzel vezették a mezőnyt, de mindez nem volt jó előjel. Ezután jöhetett a szakítás, Földi leggyengébb száma, ahol a verseny váratlan fordulatot vett. 107,5 kilót rakott a feje fölé, Nassziri azonban az egymázsás kezdősúlyán ragadt. A szovjet világbajnok Csetyin pontosan annyit szakított, amennyit Földi, ezért a magyar mögött ő vette át a második helyet.

A lökésben Földi a biztonságra ment: 137,5 kilót emelt elsőre. A szovjet erre 140-nel felelt, Nassziri pedig 142,5-lel. Földi így a második sorozat előtt 2,5 kilóval vezetett. Második lökését azonban elrontotta. Pihenni alig maradt ideje, mert már jönni is kellett javítani, hiszen a riválisok nagyobb súlyra jelentkeztek be. Ahogy visszatért, nagy taps fogadta. Hosszas összpontosítás után felemelte a súlyzót, és feje fölé lökte a 142,5 kilót, ezzel máris megnyugtató előnybe került.

Nassziri és Csetyin még hátra volt, ráadásul mindkettőnek még két kísérlete volt. Földi az öltözőbe ment, a gondolaiba merült, képes lesz-e megnyerni az olimpiai aranyat, és nem leskelődött a függöny mögül. Talán még az is megfordult a fejben, megint nem lesz elég a világcsúcs.

Idegtépő percek következtek. Csetyin jött először és rontott, majd másodszorra felállni sem tudott a 150 kilóval. Ezzel még nem volt vége, mert Nassziri a 152,5 kilóval próbálkozott. Elsőre és másodikra is a tömeg nyert. Illetve Földi Imre 377,5 kilós világcsúccsal. A súlylökő Varjú Vilmos rohant érte az öltözőbe, és a vállán hozta ki az eredményhirdetéshez. A 149 centis Földi visszament az emelvényre, széttárta a kezét, és mosolygott.

A végeredmény:

1. Földi Imre 377,5 (127,5 – 107,5 – 142,5)
2. Mohammad Nassziri 370 (127,5 – 100 – 142,5)
3. Gennagyij Csetyin 367,7 (120 – 107,5 - 140)

A Nemzetközi Súlyemelő Szövetség elnöke, Oscar State elsőként gratulált a győztesnek, és úgy méltatta, hogy a csalódás, a balszerencse sohasem tudta megtörni, nem veszítette el a győzelembe vetett hitét, ezért nagyon megérdemli az aranyérmet. Nassziri barátságosan átölelte, elismerte, hogy ő volt a jobb.

„Ahogy Mexikóban lejöttem a pódiumról, nem volt nap, hogy ne gondoltam volna erre a versenyre, erre a napra. Többet akartam emelni a világcsúcsnál, megtettem. És ha még ez sem elég az aranyhoz, akkor nem tehetek mást, mint gratulálok annak, aki jobb volt nálam. Megszolgáltam ezt az aranyat 1959 óta, de még eszembe sincs abbahagyni, ennyi küzdelem után már nem is lenne érdemes most befejezni. A súlyemelésben az a szép, hogy minden egyes kis eredményért küzdeni kell”

– mondta a verseny után.

Földi nem vonult vissza, már 38 éves volt következő olimpiáján, és ha kedvenc fogását ki is iktatták, az ötödik helyen végzett. Egy év múlva vonult vissza, utána edzősködni kezdett. Lánya, Csilla kilencszeres Európa-bajnok lett, de tündöklése idején még nem volt a szakág az olimpiai programban.

2007-ben választották a nemzet sportolói közé, 2016-ban Prima Primissima díjat kapott. 2017 áprilisában halt meg. A tatabányai sportcsarnok a nevét viseli.