A párbajtőröző Fenyvesi Csaba döcögősen kezdett a müncheni olimpián, a román Baragan ellen a kiesés szele is meglegyintette, a döntőben aztán megverte a címvédőt, Kulcsár Győzőt is. Az utolsó három csörtében háromszor tudták megszúrni összesen. A 68-as csapatsiker után egyéniben is bajnok lett 1972-ben.

Magyarország az olimpiák történetében 177 aranyérmet nyert, a győztesekre emlékezünk. Hajós Alfrédtól a rövid pályás gyorskorcsolya-váltóig.

Az 1972-es olimpia párbajtőr versenyét szeptember ötödikén reggel kezdték el, miközben az olimpiai faluban a Fekete Szeptember nevű terrorszervezet izraeli sportolókat ejtett túszul. A magyarok közül Fenyvesi Csaba, Kulcsár Győző és Schmitt Pál indult egyéniben, utóbbi kiesett.

A hatos döntőig négyszer kellett hatos csoportokban vívni, a 71 fős mezőny így folyamatosan rostálódott, feleződött, mert hárman kerülhettek tovább a csoportokból.

Fenyvesi rajtja nem volt a legjobb, mert az iráni és a mexikói versenyző is legyőzte, aztán három győzelemmel továbblépett. Egy idegtépő csörtéje volt már a második körben, amikor a román Baragan 4:3-ra vezetett ellene, és ha Fenyvesi kikap, akkor veszélybe kerül a továbbjutása.

A negyeddöntős kört viszonylag könnyedén hozta, csak egyszer ingott meg, az elődöntős hatos csoportban aztán minden tudására szükség volt, hogy eljusson a döntőig. Kikapott ugyanis a marosvásárhelyi Pongrátz Antaltól (2:5), a francia Ladegaillerie-től is (3:5), ezért csak az segített rajta, ha a két szovjetet, Krisszt és Valetovot felülmúlja. Nem volt kicsi a tét, mert ha Krissz és Valetov veszít, akkor mindkettőjüknek véget ért az olimpia. Fenyvesit inspirálta a helyzet, és mindkét asszót 5:3-ra hozta, így készülhetett a döntőre.

Krissz legyőzése után mert először gondolni az éremre Fenyvesi, de a merénylet miatt elhalasztották az estére a finálét, ráadásul azt sem tudták, mikor léphetnek majd pástra. Vagy egyáltalán, mit mond a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB), lehet-e folytatni. Ekkor hangzott a sokszor ismételt mondat: The Games must go on. Fenyvesinek így volt egy éjszakája, amikor lepörgethette maga előtt, mi vár rá a következő öt meccsen.

Hatodikán délben tudták meg, hogy késő délutáni a döntő időpontja. A két magyar elment sakkozni, hogy addig se foglalkozzanak a vívással, mert a szokásoknak megfelelően egymással kezdték a finálét. Fenyvesi ezt a helyzetértékelést adta a döntő előtt. „Régebben, éveken át mindig könnyen vívtam Győzővel. Alig-alig vert meg, nem tudott velem mit kezdeni. Egészen idén márciusig tartott ez a helyzet, aztán éles fordulatot vett a dolog. Azóta tíz közül hétszer ő nyert ellenem. Van miért izgulnom az első asszóban.”

Szokatlanul feszült csörte lett belőle, a sérüléssel bajlódó Kulcsár Győző jól koncentrált, de mintha többször lustálkodott volna a találatjelzője. A gépet egyébként le is cserélték az asszójuk után. Fenyvesi sportszerűen mesélte el a Képes Sportnak egy héttel a sikere után, mi történt.

„Győző úgy fejbeszúrt, hogy behorpadt a sisakom és bentmaradt a pengéje. Én csak ezután szúrtam meg őt. A találatjelző az enyémet fogadta el. Mint utóbb kiderült, azért nem jelzett nálam, mert rossz volt az érintkezés. Ha Győző pengéje nem akad bele a sisakomba, megkapja a találatot. Furcsa, nagyon vegyes érzés volt ellene győzni.”

3:2-nél történt ez az eset, és még csak nem is együttes találatot ítéltek, hanem Fenyvesinek adták a tust, miután a zsűri érvénytelenítette Kulcsár panaszát. Mivel az ötödik tust Fenyvesi adta, és már véget is ért a párharcuk. Innentől már neki kellett szurkolni, hogy nyerje meg az olimpiát. „Elbujdostam volna szégyenemben, ha nem kettőnk közül nyeri meg valaki” – mondta Kulcsár, aki soha nem tette szóvá ezeket a körülményeket, amikor a pályafutását értékelte, elfogadta, hogy kikapott. Fenyvesire ismét Ladegaillerie várt, és egy még furcsább találkozó jött. A franciák negyedórán keresztül vitattak egy tust, ami kizökkentette Fenyvesit. Amikor lejárt a vívóidő, 4:4-re álltak, ami az akkori szabályok szerint kettős vereséget jelent.

A két idegőrlő csörte után megtáltosodott a magyar, szédítő fokozatra kapcsolt, és mindegyik meccsét 5:1-re nyerte meg. Az erdélyi Pongrátz, a svéd Edling és a francia Brodin is meghajolt a tudása előtt. Ilyen fölényt a múltban senkinek sem sikerült kivívnia. A technikai malőrök ezekben az asszókban már egyszer sem tudták visszafogni lendületét és pontosságát. Brodin ellen is megállt a meccs 4:1-nél, de ahogy újra kezdődött, egy pillanat alatt lerendezte, és már ünnepelhették is.

Fenyvesi a Ráday utca 49-ben lakott 1955-ben, és azt láthatta a jellegzetes körfolyosós házban, hogy a két Kamuti, Jenő és László edzésre mennek, vívni. Később ő is csatlakozott hozzájuk. Tehetsége korán megmutatkozott, a gimnázium első két évét Debrecenben töltötte, majd miután visszatért a fővárosba, Bay Béla mester alatt kapott szárnyakat.

Sokoldalúságára jellemző, hogy ezen a müncheni olimpián is vívott a tőrcsapat tagjaként - tőrben is ő volt a magyar bajnok -, és három győzelemmel járult hozzá a Kuba elleni győzelemhez a negyeddöntőben. A legjobb négy között már nem állt a végül negyedik helyen végző csapat rendelkezésére.

Fenyvesi a csapatban is jól vívott, és fontos szerepet játszott a címvédésben, akkor lett háromszoros olimpiai bajnok. Az 1976-os olimpiára is kijutott, csapatban negyedik lett, egyéniben helyezetlenül zárt. 1980-ban hagyta abba, még volt esélye, hogy ott legyen a csapatban, de kimaradt. Már a mexikói olimpia előtt megszerezte orvosi diplomáját, előbb kórboncnok volt, majd az égési sérülések kezelése, és a plasztikai sebészet foglalkoztatta, később a daganatos betegségeket kutatta.

1986-tól 1993-ig a BVSC vívószakosztályát vezette. 1994-től egy amerikai alapítvány rákkutató intézetének orvos-igazgatója lett, 2001-től pedig a vívóválogatott menedzsere. 2015 novemberében halt meg.

(Borítókép: Fenyvesi Csaba – jobbra – a müncheni olimpia dobogójának csúcsán. Fotó: EPU / AFP)