Az 1960-as olimpián fejeződött be a kardcsapat remeklése zsinórban szerzett hét aranyéremmel, és 28 évet kellett arra várni, hogy ismét aranyat ünnepelhessünk. Kitalálni sem lehetett volna izgalmasabbra a döntőt, amikor Gedővári és Alsan állt szemben a páston egymással. 

Magyarország az olimpiák történetében 177 aranyérmet nyert, időrendben emlékezünk a győztesekre. Hajós Alfrédtól a rövidpályás gyorskorcsolya-váltóig.

1960 után valami mindig közbejött, amikor a férfi kardcsapat volt a páston az olimpián. Kalmár János disszidálása, Gerevich Pál sérülése vagy éppen bírói ellenszél. Ahogy sejteni lehetett, hogy a kardcsapat tündöklése nem tart örökké, de abban is joggal lehetett bízni, hogy valamelyik társulat majd a nagy elődök nyomába lép, és a gyengébb sorozatot megszakítva megnyeri az olimpiát. Még akkor is, ha sem 1986-ban, sem 1987-ben nem állt világbajnoki dobogón a magyar csapat.

A bizakodást az táplálta, hogy Nébald György egyéniben 1985-ben aranyérmes volt, egy év múlva Bujdosó Imre ezüstérmes. 1987-ben Nébald lett második. Az Újpestből a Vasasba viharos körülmények közt átigazoló Gedővári Imre pedig a júliusi országos bajnokságon megszerezte hetedik egyéni aranyérmét, amivel befogta a hatszoros olimpiai bajnok Kovács Pált.

A szöuli olimpián az egyéni versenyt egy héttel a csapat előtt bonyolították le, és Nébaldot a nyolc között az olasz Scalzo állította meg, míg az abban az évben összetett világkupa-győztes Bujdosó nem jutott el a nyolcig, ő is kikapott az olasztól, és a francia Guichot-tól is. A harmadik olimpiáján szereplő Gedővárinak sem jött össze a nyolc közé jutás.

Az előjelek tehát lehettek volna jobbak is a csapatverseny előtt, amelyben a válogatott megrázta magát. A franciákat és a bolgárokat kapta a csoportjában a magyar válogatott, vagyis két nehéz ellenfelet. A bolgároknál egyéni világbajnok is vívott, Vaszil Etropolski, és a 9-2-es eredmény hallatlan fölényt tükröz. A franciák négy évvel korábban ezüstérmesek lettek, Lamour pedig aranyat nyert egyéniben, de ők sem tudták megszorítani a mieinket. (9-4)

Ezzel azonban még csak a hatos tábláig jutott el a csapat, ahol a szovjetek és az olaszok kiemeltek voltak. A mieinknek viszont a mindenkire veszélyes lengyelekkel kellett mérkőzniük, hogy egyáltalán a címvédő olaszokkal vívhassanak a négy között.

5-3-as vezetésnél valószínűleg senki sem gondolt arra, hogy a lengyelek elleni meccsnek szoros is lehet a vége. De az lett. 8-7-re ugyanis a lengyelek vezettek, amikor Csongrádi László lépett a pástra, akit Gedővári helyére cserélt be Kovács Tamás kapitány. Ő lett a befejező ember, Kostrzewa ellen 3-3 után adott két találatot, és a 8-8-as döntetlen a kedvező találatarány miatt a magyarok továbbjutását jelentette. A csapat vezére Bujdosó volt három győzelemmel, Csongrádi és Nébald kétszer nyert, Szabó egyszer.

Az olaszok elleni elődöntőben 4-4 után, a harmadik körben eldőlt a meccs. Azt a kört 3:1-re hozta a magyar csapat, 8-5 után pedig Szabó Bence Marinnal szemben lezárta a meccset. Szabó és Nébald háromszor nyert, de Bujdosóra sem lehetett panasz, mert Scalzót 5-0-ra, Marint pedig 5-1-re verte.

Az ellenfél 5-2-re meglépett a döntőben, de Nébald két győzelme tartotta a lelket a csapatban. Szabó Bence nagyon fontos meccset nyert meg Pogoszovval szemben, Nébald azonban megsérült - később kiderült részleges szakadása lett -, és Burcev ellen nem volt esélye. A szovjetek 6-3-ra vezettek, Szabó újabb meccset nyert, de az utolsó kör előtt 8-4 volt az állás, oda.

Mind a négy hátralévő csörtét meg kellett nyerni, különben nem volt esély a sikerre. De még a találatarányra is figyelni kellett, mert hiába egyenlítünk, ha 8-8-as állásnál a szovjetek a lezajlott csörtékben többször találtak.

Így alakult a követező három csörte

• Csongrádi-Mindirgaszov 5-3
• Szabó-Burcev 5-2
• Bujdosó-Pogoszov 5-2

Mindirgaszov és Burcev sem kapott még ki a fináléban eddig, akkor azonban elbuktak. Jött a mindent eldöntő asszó, ahol a 37 éves és addig nyeretlen Gedővári és az egy győzelemig jutó Andrej Alsan csapott össze. A bakui születésű Alsan mind a négy világbajnoki aranyat szerző csapatban benne volt. Gedővári megígérte a sérült Nébaldnak, nem jön le vesztesen a pástról, mert pontosan tudta, 20 év munkája forog kockán az utolsó asszóban, ugyanis neki biztosan nem lesz már több olimpiai döntője.

Alsan 3-1-re vezetett, majd Gedővári adott három találatot. Aztán kapott is egyet. (4-4) Elsőre nem sikerült befejezni a meccset. Az akkori szabály szerint kedvezményezettet sorsoltak ki. Ha együttes találat van, akkor a kedvezményezett, kapja a találatot. Aki nem kedvezményezett, annak mindenképpen olyan találatot kell adnia, hogy a másik nem találja el. Előbb Alsannál volt a kedvezmény, aztán a magyarnál. A védekező fél nem tudott védés visszavágást bemutatni, ezért 5-5 lett. 5-5 után azonban már csak az egyik félnek jár a kedvezmény, a riválisnak nem. Valamelyik félnek 6-5-re nyernie kell. Nem túl igazságos a szabály, de valahogy el kellett dönteni, ki a jobb.

A szovjet volt a szerencsésebb, ismét megkapta a kedvezményt, vagyis ha együttes találat van, akkor az övé a csörte, és a szovjeteké a győzelem.

Ahogy a videón is látszik, Alsan egy pillanatra megtorpant, az önkívületbe kerülő, és a külvilágot tökéletesen kizáró bal kezes Gedővári ezt remek érzékkel használta ki, és egy közbevágással eltalálta. A zsűrielnök is úgy ítélte meg, hogy Gedővári jól időzítette a támadását, olyan tempót csípett el, hogy ezt nem lehet együttes találatnak adni. Vagyis nemcsak a csörtét nyerte meg, hanem az egész meccset, ezzel Magyarországé lett az aranyérem.

„Gedővári szenzációs volt. a sors nagy igazsága, hogy annyi egyéb siker után megkapta azt is, ami minden sportoló álma”

- így értékelt Batizi Sándor, Bujdosó nevelőedzője. Gedővári viccesen csak annyit mondott a siker után, amikor már a levegőben volt: megvan a nyugdíjam. Arra célzott, hogy az akkori törvény szerint a bajnokok nyugdíját nyolcezer forintra kell felkerekíteni. (1997-től olimpiai életjáradékot kapnak a bajnokok.)

A nevelőedzője, Zarándi Csaba azt a kérdést tette fel a Képes Sportban, el tudja-e valaki képzelni, mit érzett Gedővári annál az utolsó tusnál. „Támadott, de elvágta a vágást, vagyis csak levegőt ért, visszafelé pedig mélyet, közben én indítottam és belevágtam. A kérdés csak az volt, hogyan vezeti le a zsűrielnök. Biztos voltam benne, hogy én adtam a tust, a mai kardgépek nem is jeleztek volna Alsannak találatot. Évekig vitatták ezt a jelenetet, hiszen a tévé egy kicsit csal, a lassítás pedig még jobban.

Más a tempó, a dinamika, a vívás nem olyan, mint a labdarúgás, hogy lassítva egyértelmű a les. Huszonöt év után is leizzadok, amikor a tévében megnézem az utolsó akciót, pedig láttam jó néhányszor, sőt ott voltam”

– mondta Gedővári a 25 éves évfordulón a Nemzeti Sportnak.

Aktív pályafutása alatt Gedővári két diplomát szerzett, volt az Újpest elnöke, 2014-ben halt meg 62 éves korában.

Nébald György négy év múlva eljutott harmadik olimpiájára, a barcelonai ezüstérmes csapat tagja volt. 64 éves, a Honvédelmi Sportszövetség alelnöke. A Magyar Olimpiai Bajnokok Klubjának az elnöke.

Csongrádi Lászlónak ez volt egyetlen olimpiája, a döntőben és a lengyelek elleni is nagyszerűen szállt be.

A 61 éves Bujdosó Imre Berettyóújfalun született, ahol elültették azt a tölgyet, amit a tragikus sorsú Kabos Endre a berlini olimpián kapott. A barcelonai ezüstérmes csapat tagja, a 90-es évek közepétől Németországban edzősködik, a lánya, Alexandra német színekben versenyzett a pekingi olimpián. Bujdosó amúgy azt ígérte, hogy nemzeti színekre festi a bajuszát a győzelem után, ez végül nem jött össze, de a hajára jutott egy kis piros festék. 

Szabó Bence 1992-ben egyéniben is bajnok lett. 

Borítókép: Gedővári Imre kardvívót, a kardcsapat utolsó mérkőzésének győztesét a levegőbe dobják csapattársai. Olimpiai bajnok lett a magyar kardcsapat a XXIV. nyári olimpián. MTI Fotó: Németh Ferenc