A világcsúcshoz közeli eredménnyel nyerte a 400 vegyest Egerszegi Krisztina a barcelonai olimpián. A döntőben a kínai világbajnok egyre inkább feljött rá, ahogy a cél felé közeledtek, de kitartott az előnye.

Magyarország az olimpiák történetében 177 aranyérmet nyert, időrendben emlékezünk a győztesekre. Hajós Alfrédtól a rövidpályás gyorskorcsolya-váltóig.

Egerszegi Krisztina a szöuli olimpián fantasztikus úszásával az ország kedvence lett, 14 évesen ilyen hatást sportoló még sohasem váltott ki az országban, ezért óvni is kellett a népszerűségtől, és az olykor tolakodó rajongóktól. 1988. novemberben elkezdte a gimnáziumot, addig kapott egy kis pihenőt a megerőltető nyár után. Nemcsak áhítattal teli levelek érkeztek hozzájuk zsákszámra, amit az édesapa kezelt, hanem egy olyan feladó nélküli is, amelyik doppingolással cukkolta.

Ezek a körülmények érzékeltetik, hogyan kezdődött a felkészülés a következő olimpiai ciklusra. Az aranyéremért járó olimpiai jutalomból építkezésbe fogtak, hogy legyen egy saját szobája a nyaralójukban. Hiszen a versenyek jöttek, neki pedig készülnie kellett, biztosítani a megfelelő regenerációt. Arra is fel kellett készülnie, hogy mostantól már nemcsak egy törékeny kislány versenyzik, hanem valamennyi rivális arra pályázik, hogy az olimpiai bajnokot szeretné legyőzni. Emellett pedig még mivel fejlődésben volt a szervezete, folyamatosan átalakult, ezzel együtt a vízfekvése is.

Az 1989-es országos bajnokságon 11 aranyérmet szerzett, a leedsi ifjúsági Európa-bajnokságon nyert három aranyat, a felnőtt Eb-re már esélyesként, de betegen érkezett. Ezt a versenyt 1989-ben a nyugatnémet fővárosban, Bonnban rendezték augusztus második felében. A keletnémetek pedig erőt akartak demonstrálni, és két kivétellel a nőknek kiosztható összes aranyat elvitték. (Akkor még nem lehetett tudni, hogy küszöbön áll az ország újraegyesítése.) Ez a két kivétel nem Egerszegi versenyszáma volt. Kristin Otto legyőzte 100 háton, 200-on Dagmar Hase lett a jobb, 400 vegyesen Daniela Hunger. Így is ő lett az év legjobb sportolónője itthon, ami nem kis elismerés egy olyan országban, ahol csak az aranyak számítanak.

Nem foglalta le minden idejét az úszás, de a napi adag, a 6 órás edzésekből nem lehetett engedni. Októberben a szöuli olimpia négy érmes versenyzője nyílt levelet írt, amit szinte valamennyi újság leközölt. Ezek arról szóltak, hogy az úszószövetségben zajló viták és a lemondások nem tesznek jót senkinek, van véleményük az ügyről, de nem szeretnék, ha megzavarnák a vb-felkészülést. Az 1991-es vb-t január elején, az ausztrál nyárban rendezték meg, Perthben. Akkor már százon és kétszázon is a leggyorsabb lett, ezzel a sportág első magyar világbajnoknője is lett egyben. Augusztusban Athénban rendezték meg az Európa-bajnokságot, ahová már a világcsúcs megjavításának szándékával érkezett. Ez sikerült százon és kétszázon is, tizenhét éves volt ekkor.

„Emlékszem a kétszázas időmre, 2:06,62. Ha muszáj, és mindenképpen kell csúcspontot választani a pályafutásomban, akkor az athéni Eb lenne az. Az aranyak itt ugyanis rekordokkal párosultak, és mert ott tényleg olyan könnyedén ment minden” – emlékezett vissza az Indexnek. 

A világcsúcsát Kirsty Coventry 2008-ban tudta csak átírni, az akkor engedélyezett szuperdresszben, és már egészen más, gyorsabb fordulótechnikával, mint ami 1991-ben még érvényben volt. Nemcsak játék a számokkal, hogy ezért az időért 2019-ben még bronzérem járt volna a 200 hát világbajnoki döntőjében. És akkor jött az olimpia, ahol az eskü szövegét már ő mondta el a kajakos olimpiai bajnok Gyulay Zsolttal együtt.

Akkor már rám rakták a pakkot. Már majdnem 18 éves voltam, és már sokkal tudatosabban éreztem, mennyi munka van egy ilyen felkészülésben, és már vannak elvárások, amik ráadásul egyre csak nőnek. Már mindenki azt számolta, akkor a két aranyérem háton természetesen már egészen biztos, de meglesz-e a harmadik? A 400 vegyes. Mert országos csúcsot úsztam a hazai bajnokságon egy hónappal az olimpia előtt, amikor még messze volt a csúcsforma.

A korábbi kapitány, Tóth Ákos számolgatta, hogy nem eszik azért olyan forrón a kását, mert én abban a számban először fogok úszni a világgal szemben, miközben az előző vb-n iszonyúan erős mezőny jött össze, amelyik ott lesz majd Barcelonában is. Ettől még úgy voltam vele, mindent beleadok, ha nem is a fő számom, de azért megpróbálom. Tele voltam energiával, mert ez volt az első női döntő. Igaz, mindenki másra igaz volt, hogy pihenten állt a rajthoz, a fáradtságra senki sem foghatta a szereplését” – idézte fel a múltat a bajnoknő.

A mezőny erősségéről: a kínai Lin Li volt a vb-címvédő, aki ezen a távon elképzelhetetlenül kis különbséggel, egy századdal végzett mögötte, valamint az ausztrál Hayley Lewis, aki a 200 gyors világbajnoka volt. A bronzérmes pedig az a Summer Sanders volt, aki a 200 pillangón győzött. Hozzájuk csatlakozott Barcelonában a vb-n 200 háton győztes Egerszegi Krisztina. Nem utolsósorban ott volt még a német Hunger, aki az 1989-es Európa-bajnok volt. Egerszegié volt az 1991-es Eb-arany, ő azzal nevezett be erre a nem mindennapi versenyre.

Tóthnak abban volt fontos szerepe, hogy ő gyűjtötte be a riválisok adatait, és mivel itthon akkor még nemhogy internet, de még email sem volt, ezért levélben küldték el neki, telefonba diktálták be a részidőket, ami alapján következtetéseket lehetett levonni. Egy nagy A3-as lapra írta fel, milyen adatokat gyűjtögetett be, amik hasznosak voltak a felkészítő stábnak, elsősorban persze Kiss Lászlónak.

Szakmai ínyenceknek való feladat, ki lesz a legjobb? Melyik specialista (pillangó, gyors vagy a hát) érvényesül a legjobban? Mennyire számít, hogy a specialista mekkora előnyt képes kiharcolni kedvenc úszásnemében? Vagy épp a leggyengébb számában kell jól úsznia a sikerért?

A július 26-i előfutamban Egerszegi 4:43,83-at ért el, és 12 századdal megelőzte Sanderst, és majdnem két másodperccel Lint. Ettől még nem lehetett megnyugodni, mert a kínai ennél lényegesen jobb időre volt képes, és tipikusan délelőtti úszást bemutatva tartalékolt. Az amerikaiak a summer time kifejezést használták, de nem jött el Sanders ideje a délutáni döntőben.

Darnyi ezúttal is ott volt vele a call roomban, ezt a szokást megőrizték négy évvel korábbról, hiszen akkor bevált. A legjobban pillangózó Sanders vezetett az első száz után, ez nem volt meglepetés, egy másodpercet vert a második helyen haladó magyarra. Háton természetesen Egerszegi visszavette a vezetést, a mellúszás egyik résztvevőnek sem a specialitása, itt az volt a cél, hogy lőtávolon belül maradjon Sandershez képest. Azt a magyar és az amerikai is tudta, hogy Lin mellen fel fog zárkózni. Így is történt, és átfordultak a gyorsúszásra.

Sanders meglepetésre gyorson gyorsan visszaesett, és Egerszegi az élre állt, de egy pillanatra sem nyugodhatott meg, mert szorosan ott volt a sarkában a kínai. 25 méterrel a cél előtt úgy látszott, sikerülhet előnyt elérni, de a kínai négy öt karcsapással jelezte, van még benne erő, és tapadt rá. Ahogy közeledett a cél, úgy közeledett felé a kínai. Egerszegi mindent kiadott magából, és visszaverte riválisa támadását, és 20 centivel előbb érte el a falat. Igazolta, hogy nemcsak kiugró tehetség, hanem csodálatra méltó harcos is. 1:03,31-es utolsó százat úszott, tekintélyt parancsolón.

A már említett adatok mutattak rá, hogy az utolsó 25 méteren előnyt kell szerezni, különben a nagyon erős és vállas Lin képes lesz a maga javára fordítani a küzdelmet. Ezt az előnyt pedig már jó erőbeosztással 350 méternél megtette Egerszegi.

A végeredmény:

1. Egerszegi Krisztina – 4:36,54
2. Lin Li – 4:36,73
3. Sanders – 4:37,58

Édesapja negyvenhatodik születésnapjára ezzel az arannyal kedveskedett, de csak titokban, mert arra gondolni, hogy ebben a hihetetlen erős és kiegyenlített mezőnyben összejöhet ez az első hely. A magyar küldöttség első aranyérme volt ez a barcelonai olimpián.

„A szüleim nagyon örültek, amikor megismételték idén áprilisban az olimpiák történéseit, alig várták, hogy ismét lássák ezt a futamot. A nagyfiam is odakapcsolt az ismétlésre, fel is vette. Láttam a szemében az elismerést, megdicsért a tekintetével, már csak ezért megérte megnyerni. Nagy verseny volt, szoros, nagyon jött a kínai, nemcsak az ismétlésből tudom, hanem a saját bőrömön éreztem. Szerencsére 400 méter volt a táv, és nem 401 vagy 402 méter, így nyerni tudtam. Azt hiszem, tényleg ez volt az egyik legkeményebb csatám, mert itt egy rossz mozdulat azt jelentette volna, be kell érjem a második hellyel. Édesapám az ezüstnek is biztosan örült volna, de hát ajándéknak mégiscsak az arany az igazi.

Mindig mondták nekem, hogy nem tudok látványosan örülni, a levegőbe csapkodni egy arany után. Ó, dehogynem tudok örülni. Csak legbelül. Ez nekem nagyon sokat jelentett, olyan megnyugvást, ami máshoz nem hasonlítható.

A fő számom, a 200 hát még hátra volt, szokás szerint az utolsó napra írták ki, de egy ilyen versenyben megszerzett siker után más hangulatban készültem a következő napokra. Ez az uszoda egyébként egy igazi katlan volt, hatalmas mobillelátókkal, nagyon szép környezetben. Nemrég jártam Barcelonában, el is mentem ide, de én teljesen más benyomásokat őriztem magamban a Picornell uszodáról, az olimpián egészen másként nézett ki, mint manapság. És ebbe az uszodába tértem vissza a fő számom előtt, a 100 méteres hátúszásra is” – mondta a történtekről. 

Borítókép: Egerszegi Krisztina olimpiai bajnok úszó áll a női 200 méteres hátúszás eredményhirdetésén a XXV. nyári olimpiai játékokon. MTI Fotó: Németh Ferenc