Az 1992-es olimpián a 100 méteres hátúszásban kettős magyar győzelmet láthattunk: Egerszegi Krisztina és Szabó Tünde sikerét. Negyven évvel korábban már előfordult, hogy két magyar úszónő, Gyenge Valéria és Novák Éva álljon a dobogó tetején, nekik 100 gyorson sikerült a duplázás.

Magyarország az olimpiák történetében 177 aranyérmet nyert, időrendben emlékezünk a győztesekre. Hajós Alfrédtól a rövidpályás gyorskorcsolya-váltóig.

Az NDK-s Kristin Otto a szöuli olimpia győzelme után már félig visszavonulóban volt, de még bevállalta az 1989-es Európa-bajnokságot, ahol 100 háton 58 századdal a 15 éves Egerszegi Krisztina előtt végzett. Ő maga gondolta úgy, hogy a Kristin-korszak után jöhet Krisztina időszaka. Nem tévedett.

Az 1991-es perth-i világbajnokságon 100 háton már Egerszegi lett az első, mögötte mindössze két tizeddel maradt le Szabó Tünde. Az amerikai válogatott egyik edzője, a miskolci születésű Jon Urbanchek azt mondta, hogy Janie Wagstaff ugyan jó formában van, de előre oda lehet adni a győzelmet Egerszeginek, annyival jobb, hogy csak fatális hiba foszthatja meg az első helytől.

„Szerettem volna, ha Tünde a dobogón végez, de arra nem számítottam, hogy második lesz, mert eredetileg az amerikai és a német rivális látszott veszélyesebbnek”

– mondta a győzelme után a sportág első magyar világbajnoknője.

1991. augusztusban az Európa-bajnokságon is megmérkőztek, Egerszegi akkor döntötte meg a világcsúcsot (1:00,31), és Szabó kerek egy másodperccel lemaradva lett mögötte a második. Márciustól már változtattak a fordulók szabályain, ami gyorsított az úszáson is, mindez némi magyarázat arra, miért nem sikerült Ina Kleber világcsúcsának átírása már a 91-es világbajnokságon, és miért az Eb-n jött el a pillanat.

Az olimpia előtt egy hónappal az országos bajnokságon Szabó elhúzódó betegsége miatt nem tudott indulni, de az olimpia rajtjára felépült, így minden esély megvolt arra, hogy mindketten érmesek legyenek. Ezen az ob-n egyébként Egerszegi 1:01,09-et úszott, ami a világ negyedik legjobb ideje volt – az erősebb kísérletek közül kettő is Egerszegié volt. A Komjádi uszodában teljesen egyedül versenyzett, csak az óra volt az ellenfele, mert a második helyezett már 4 másodperccel maradt le mögötte.

Ennek megfelelően a legjobb idővel került a döntőbe, Szabó a harmadik helyen követte, az amerikai Lea Loveless ékelődött közéjük. A világbajnokság bronzérmese, Wagstaff csak az ötödik helyen jutott be, a formája alapján ezen az olimpián nem kellett tőle tartani. A két magyar mellett két-két ausztrál és amerikai, egy exszovjet és egy japán versenyző biztosította a helyét a legjobb nyolc között.

A döntőben Egerszegi 29,61-gyel fordult az első helyen, Szabó a harmadik volt. A második ötvenen Egerszegi végig vezetett, a balján az amerikai visszaesett, Szabó ezt kihasználva feljött, és remek benyúlással megszerezte az ezüstérmet.

A végeredmény:

1. Egerszegi Krisztina – 1:00,68
2. Szabó Tünde – 1:01,14
3. Lea Loveless – 1:01,43

Ezzel az aranyéremmel Egerszegi a legeredményesebb magyar úszónővé vált, mert előtte csak Szőke Katónak volt két olimpiai aranya. Egerszegi és Szabó Schmitt Páltól, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság magyar tagjától kapták meg az érmeket.

A tudósítók világcsúcsot szerettek volna látni, ezért a győzelem után erről faggatták elsőként az olimpiai bajnok. A rekordra azonban a versenyző szerint semmi esélye nem volt, mert 28 percet csúszott a program a férfi 100 gyors döntője miatt, így a bemelegítés után az izmai nem a legmegfelelőbb állapotban voltak, mire végre elindulhattak. Edzője, Kiss László egyébként rekordot várt, de egy olimpián az csak plusz, ha még nagyszerű időeredmény születik, sokkal fontosabb volt az aranyérem.

Egy amerikai újságírónő azt kérdezte Egerszegitől a sajtótájékoztatón, külön örömet jelent-e, ha legyőzi az amerikaiakat. A kissé érthetetlen és kevéssé sportszerű kérdésre nem is ő válaszolt, hanem Zemplényi György menedzser, aki provokatívnak nevezte a kérdést, és tudatta, semmilyen extra örömet nem okoz az amerikaiak legyőzése.

„Száz méteren nem kell taktikázni, a jó rajt nagyon fontos, emellett az erős kezdés, és végig nagyon erősen haladni, és figyelni a fordulóra, mert ott nagy előnyt lehet szerezni. Egy sprintszámnak ennyi a lényege. Azt hiszem, a fordulóm nem sikerült a legjobban, de a delfinezés nagyon jól ment, és előnyben voltam. Ennyi év távlatából is emlékszem a szurkolók biztatására, és nagyon boldog voltam, hogy a négy évvel korábban megszerzett második helyről egyet előre tudtam lépni. Nagyon örültem Tünde második helyének is. Mi tényleg nagyon jóban voltunk, nemcsak megjátszottuk ezt a kamerák előtt. Sok edzőtáborban sok napot töltöttünk együtt. Sok minden eszembe jut, ha róla van szó, amikor például titokban együtt fagyiztunk. Nekünk nem szabadott akármennyit ennünk, mert egy megfázással értékes napok veszhetnek el a felkészülésből. Nagyon szerettük viszont, hiszen többnyire melegben edzőtáboroztunk.

Volt olyan is, hogy magnóra vettük, amikor interjút csinálunk egymással. Bár lehet, hogy ezt nagyképűség interjúnak nevezni, de mi hatalmasakat kacagtunk a kérdezz-felelek alatt. Jó érzés volt, hogy nem egyedüli magyarként állok a dobogón, ez volt az egyetlen olyan aranyam, amikor nemcsak én képviseltem Magyarországot, és nemcsak nekem, hanem Tündének is szólt a Himnusz”

– mondta most a bajnoknő az Indexnek, a győzelemre visszaemlékezve.

Egy kettős győzelem jól érzékelteti egy ország erejét, nem véletlen, hogy erre a magyarnál többször csak hasonló nagyhatalmak (USA, NDK, Szovjetunió, Ausztrália) voltak képesek.

Szabó örült második helyének, megnyert ezüstnek, nem pedig elvesztett aranynak tekintette, és egészen biztos volt abban, hogy pár nap múlva kétszázon is Egerszegi lesz a győztes.

„Tudom, megkerülhetetlen, ha az életemről beszélek, hogy csak második lettem, de én egyszer sem hazudtam, legkomolyabban mondtam, nagyon örültem mindegyik érmemnek. Közelről láttam Kriszti tehetségét, szorgalmát. Hogy Egér győzött le, annak már csak azért is örülni lehetett, mert Magyarországnak szereztünk dicsőséget” – nyilatkozta az Indexnek Szabó 2011-ben.

Szabó Tünde vesegyulladása miatt egy év múlva visszavonult, a Magyar Úszó Szövetség főtitkári pozíciójából lett 2015-ben az államtitkári rangban a hazai sportirányítás első embere.

Egerszegi a harmadik versenyszámáról, a 200 hátról visszafogottan értékelt, Dagmar Hase annál magabiztosabban. A német a 400 gyors megnyerése után még egy aranyat akart hazavinni, de most már tudjuk, ez a célja nem teljesült, sőt esélye sem volt rá.

(Borítókép: Szabó Tünde és Egerszegi Krisztina a 100 méteres női hátúszás versenye után, Ausztráliában 1991-ben. Fotó: Simon Bruty / Allsport / Getty Images)