Nemcsak mozgásával, kisugárzásával is nagy hódolatot váltott ki a világban a tornász Ónodi Henrietta, aki 18 évesen aranyérmes lett a barcelonai olimpián. Hajszál híján meglett még azon az estén a második aranya is, de öt századnyi pont hiányzott neki. Így is álomszerű volt a szereplése, edzői sem számítottak erre. 

Magyarország az olimpiák történetében 177 aranyérmet nyert, időrendben emlékezünk a győztesekre. Hajós Alfrédtól a rövidpályás gyorskorcsolya-váltóig.

Ónodi Henrietta tehetségét már az 1988-as olimpia előtt számon tartották a sportág egyik nagyhatalmává váló Egyesült Államokban is, mert 14 évesen a gerendán már volt egy olyan elem, amit a világon egyedüliként csak ő tudott megcsinálni, ezt később róla is nevezték el, és mindmáig előjön egy-egy döntőben. A szöuli olimpiára 14 évesen a korhatár miatt nem juthatott ki, pedig már abban az évben mind a négy szeren ő volt a magyar bajnok. Ha ott lehetett volna, a csapat szinte biztosan előbb végez a nyolcadik helynél.

Az 1974-ben, Békéscsabán született Ónodi 5 évesen kezdte a tornát, az egy évvel idősebb nővérével együtt szúrták ki őket még az óvodában. Barbara volt a rosszcsont, Heni a szófogadó. 10 évesen jött egy komoly mélypont, amikor a nyomdában dolgozó szülők már egyre nehezebben tudták összeegyeztetni a programjukat az edzésekkel. Henrietta viszont nem akarta abbahagyni, és ez a kitartás gyorsan megtérült. Önmagát strapabírónak jellemezte, folyamatosan tanult az edzéseken, és mindegyik szeren gyarapította a tudását.

Magyarország 1989-ben, a belgiumi Eb után ismerte meg a nevét. A brüsszeli Európa-bajnokságon aranyérmes lett, és a nők között ő lett sportág első magyar Eb-győztese a felemás korláton elért sikerével. 15 éves, 143 centi és 30 kiló volt akkor. A következő értékelés a Népsportban jelent meg, még az esemény előtt:

„Heni alkatilag és egyéniségében is alkalmas arra, hogy a következő olimpiáig kitartson és az élmezőnybe verekedje magát. A felfogóképessége gyors, rendkívül jó a mozgáskoordinációja is, nagyon ügyes kislány. Lényegében mind a négy szeren jó, tehát az összetettben is vannak reményei a szép eredményekre, de a legerősebb gyakorlata kétségkívül a felemás korláton és a gerendán van.

Edzéseken igényli az edző társaságát, ösztönzi a munkára, ha a férjemmel ott állunk a közelében. Igazság szerint jó alaptermészetű gyerek; érzékeny, de nem mimóza, olykor befelé fordulónak nevezném. Az mindenesetre nagyon biztató, hogy fiatal kora ellenére is nagyon éretten értékeli az ifi korában elért sikereket, és tisztában van a fokozottabb követelményekkel, amelyek immár a felnőttek között várnak rá.”

Unyatyinszkiné Karakas Júlia jellemezte így, aki a férjével, Unyatyinszki Mihállyal ketten teremtették meg Békéscsabán a tornaiskolát. A műhelyből Ónodi után is jó versenyzők kerültek ki, Varga Adrienn például - Kalmár Zsuzsa és Lukács József tanítványa - Európa-bajnok lett.

A házaspár, miután Brüsszelben megszületett a történelmi siker, így nyilatkozott: „ez nagyon szép eredmény. Benne van Heniben a sok munka, talán érthető emberi érzés, hogy most szeretnénk egy igazolást arról: jó volt, amit eddig csináltunk. Ez nem egyfajta kapzsiság, eredményhajszolás. Megáll az eszem akkor, amikor azt halljuk, hogy a sikerért mi, edzők veszélyes helyzetekbe hajszoljuk a gyerekeket. Ilyenre egy jóérzésű ember, aki apró koruk óta foglalkozik a gyerekekkel, soha nem lenne képes.”

Az 1990-es Európa-bajnokságon nem sikerült a címvédés Athénban, az egyéni összetettben és a talajon szerzett bronzérmekkel tért haza. Az 1991-es világbajnokságra már a talaj mellett az ugrás lett a legerősebb szere, két ezüstérmet nyert Indianapolisban. Ugrásban a román Milosovici lett az első (9,949), mögötte Csuszovityina és Ónodi végeztek holtversenyben (9,918)

1992-ben a július végén kezdődő barcelonai olimpia elé még beraktak egy világ- és egy Európa-bajnokságot, utóbbit ő kihagyta. A vb-n egy helyet előrelépett, 9,95-ös pontszámot kapott, vagyis abszolút favoritként utazhatott az olimpiára a párizsi vb-arany után. Boginszkaja (9,943), Csuszovityina (9,937), Milosovici (9,906) volt mögötte a sorrend. A szovjet utódállamok aranyérem nélkül maradtak akkor.

A júniusi magyar bajnokságon mind a négy aranyérmet megszerezte, azért tették ki ekkora terhelésnek, hogy az olimpián jól viselje az esélyesség terhét, ami másfajta nyomás, mint sok gyakorlatot bemutatni, de a koncentrációt tökéletesíti.

A sportág amerikai szaklapja így jellemezte:

"Róla mindig tudjuk, mit érez; sugározza a győzelem örömét vagy vállalja a vereség szomorúságát. Heni számára nincs középút. Nem olyan mint például Boginszkaja, aki mindig ugyanazt a közömbösséget mutatja, ha győz, ha veszít.

És persze itt van a hihetetlenül nagyszerű tornája. Minden szeren szinte mindenre képes. Nem tudni, hogyan intézte el, de száznegyven-egynéhány centis termetével is mindig kimagaslik a mezőnyből, eközben ragyognak zöld szemei. Ha netán nem lesz érmes, egyvalamit biztosra vehetünk, a közönség rokonszenvét meg fogja szerezni az olimpián.”

Az ugrás döntőjébe a második legmagasabb pontszámmal került be, az amerikai Shannon Miller megelőzte, de az volt az általános értékelés, hogy őt felfelé pontozták, és korántsem biztos, hogy a döntőben meg fogja kapni ugyanazt a pontszámot és támogatást.

• A selejtező sorrendje így alakult: 1. Miller 19,875, 2. Ónodi 19,862, 3. Zmeskal (amerikai) 19,85 4. Milosovici (román) 19,837

Ónodi azt mondta egy nappal a döntők előtt, az esélyekről nem szeretne már beszélni, van a nyolcas mezőnyben olyan, aki nem nyerhet, de napnál világosabb, kik között dől el az aranyérem sorsa, ezek közül természetesen az egyik ő. Boginszkaja a nyolcadik helyen éppen csak besurrant a döntőbe.

"A beleállás nagyon fontos lesz. Aki szépen érkezik, nagyon fontos tizedeket gyűjthet. Nekem nincs más hátra, mint az önbizalmam megerősítése. Amikor már nincs nagy hőség, a tengerparton járkálok, ott is készülök a versenyre.

Az utolsó edzésen mindkét ugrásomat megcsináltam háromszor, és a talajra is készültem, az összekötő elemeket gyakoroltam” – így nyilatkozott a finálé előtt a Nemzeti Sportnak.

A döntőre új dresszben lépett a közönség elé, amit erre az alkalomra tartogatott, és amiben nagyon bízott, hogy szerencsét hoz neki. Hófehér volt az alapszín, amit piros és zöld lángnyelvek díszítettek.

• Ez volt a két gyakorlata: kézenátfordulás előre szaltóval, félfordulattal, másodszorra pedig Jurcsenko-szuplé egész csavarral.

Boginszkajáé volt az első ugrás, de a második gyakorlata nem sikerült szépen. Mivel akkor átlagot számoltak, mindkét ugrásra figyelni kellett. Miller és Zmeskal, a két nagy ellenfél ugyancsak hibázott. Ötödiknek ugrott Milosovici és 9,925-tel zárt.

Hatodiknak jött a magyar versenyző, és az első ugrására 9,925-öt kapott, amivel befogta a románt. A képlet egyszerűvé vált, ha a második ugrására is ugyanilyen pontszámot kap, akkor holtversenyben átveszi a vezetést. Az ugrás remekül sikerült, a közönség felhördült. Arra is 9,925-öt kapott, amivel az élre került.

A hetediknek sorra kerülő exszovjet Liszenko is két nagyszerű gyakorlatot mutatott be, volt némi ok az izgalomra, de a pontszáma (9,912) végül hajszál híján nem érte el a vezető párosét, ahogy a nyolcadik versenyzőé sem, így Ónodi Henrietta megszerezte az aranyérmet.

„Az eredményhirdetés előtt a két Kisherceg-lelkű tornakirálynő spontán őszinteséggel ölelte át egymást. A mozdulat, a pusziváltás nem megrendezett volt, mindkét lányon látszott, hogy nemcsak egymás eredményeit tisztelik, hanem azt a rengeteg munkát is, amely a gyakorlatokat kiérlelte.”

– ezek a román riporter szavai voltak. Volt szimbólum abban, hogy egymás mellett álltak, hiszen a két ország két évvel azelőtt nyerte vissza szabadságát, és 1990. márciusban a görgényvölgyi románok a marosvásárhelyi magyarokra támadtak.

Az ugrásban szerezett arannyal viszont még nem volt vége az estének, mert talajon a harmadik legmagasabb pontszámmal jutott a fináléba a békéscsabai versenyző. Milosovici 10 pontot kapott, Ónodi 9,95-öt, ezzel az öt századdal szorult a második helyre. Liszt Ferenctől választotta a Magyar rapszódiákat zenének, amivel nagy sikert aratott, de a bírók nem szerettek volna még egy holtversenyt, és minimális különbséggel a nála három évvel fiatalabb románt hozták ki győztesnek.

Ónodi a hazatérés után érettségizett, a sportnapilap arról is beszámolt, milyen tételeket húzott. A versenyzőt felkészítő edzőházaspárnak igaza lett, nem folytatta a tornát, hanem abbahagyta.

Kint még nem tudta felfogni, milyen sikert ért el, amikor hazajött, akkor értette meg, milyen hatást váltott ki gyakorlataival, hihetetlen népszerűségnek örvendett, ami nem csoda, mert 36 év után lett a sportágnak olimpiai bajnoknője. (Azóta sincs.)

Amerikába ment tanulni, kicsit már edzősködött is, amikor 1996 előtt elhatározta, ha már ilyen könnyen visszajönnek a mozdulatai, és újra van kedve, és ha még hasznára lehet a magyar válogatottnak, akkor visszatér. Ott volt az atlantai olimpián a kilencedik helyet elcsípő csapatban, aztán második visszavonulása már végleges volt. Édesapja korai halála miatt a korábban megálmodott békéscsabai fitneszcentrum nem valósult meg. Amerikában talált rá a szerelem, Jim Haley öttusázó lett a férje, Ónodi előbb edzősködött Minneapolisban, aztán ahogy a férje megszerezte a képesítéseit (csontkovács és orvos lett), rendelőt nyitottak a floridai Lake Cityben, férje szülővárosában, aminek az üzleti vezetése végzettségének megfelelően az ő feladata. Elismerte, a férje karrierje volt a fontosabb, nem az övé. Három gyereket nevelnek.

„Nekem másféle gyerekkorom volt, de ez nem volt kevesebb, mint a korombeli gyerekeké. Engem ez vonzott, nem a mozi vagy más elfoglaltság. Szívvel csináltam a tornát, és az egész életben az a legfontosabb, hogy amit teszünk, azt szívvel tegyük”

– adott útravalót legutóbbi hazatérésekor, 2017-ben a békéscsabai televízióban a májusban 46 éves Ónodi.

(Borítókép: Ónodi Henrietta 1990-ben. Fotó: David Madison / Getty Images)