Az 1988-as szöuli csapatarany után négy évvel egyéniben is a legjobb kardvívó lett Szabó Bence a barcelonai olimpián, és ez azt jelentette, hogy 1964 után ünnepelhetett egyéni aranyat Magyarország.

Magyarország az olimpiák történetében 177 aranyérmet nyert, időrendben emlékezünk a győztesekre. Hajós Alfrédtól a rövidpályás gyorskorcsolya-váltóig.

Szabó Bence 12 évesen, 1974-ben kezdte a vívást Újpesten, előtte futballozott a Vasasban és röplabdázott is. A víváshoz egy szerencsés véletlen sodorta, ugyanis az édesanyja a szövetség francia tolmácsa volt másodállásban.

Jakab László volt az első edzője, aki két éven át a lábmunkát gyakoroltatta vele. 17 évesen vette át a felkészítését Zarándi Csaba, majd 1983-ban volt először helyezett a magyar bajnokságon, ötödik lett. Az 1986-os varsói világkupát az ismeretlenségből előlépve nyerte meg. Érzése szerint ez volt az a nap, amikor senki sem tudta volna megállítani. Folyamatosan fejlődött, és az 1988-as olimpia előtt már a válogatott oszlopos tagja volt. Első olimpiáján rögtön bajnok lett, az olaszok elleni elődöntőben, a szovjetek elleni drámai döntőben is jól vívott. Csak az utolsó pillanatban vezettek a csapattal, a 8-8-as döntetlen Magyarország javára dőlt el találataránnyal.

1989-ben egyéniben ugyan megnyerte a világkupát, de a világbajnokságon nem járt szerencsével. 1990-ben vb-ezüstérmes volt csapatban, egy év múlva a hazai világbajnokságon pedig aranyérmes, de megviselte, hogy egyéniben rosszul szerepelt. Akkor határozta el, hogy az évet, a felkészülést kisebb periódusokra bontja, mert a nagybetűs versenyt nem tudja úgy megnyerni, hogy folyamatosan készenlétben van, hogy zsinórban jól teljesít. Ő már igénybe vett pszichológusi segítséget, Budavári Ágota javaslatai, meglátásai mentén acélozta a tudását. Nem adott neki extra tanácsokat, de megerősítette benne az apróságoknak látszó dolgokat.

A szezon szakaszokra bontása remekül sült el, mert 1992-ben az első versenyt megnyerte Szófiában. A Hungária Kupa előtt megint egy öthetes mini felkészülés csinált, akkor pedig második lett Budapesten. Ezek után kézenfekvő volt, hogy az olimpiára is egy öthetes etappal készül fel, hitt abban, hogy ez lesz a győzelem receptje. Mivel a világranglistán a harmadik helyen állt az olimpia előtt, az egyik esélyes volt Barcelonában. Budavári hatására meg sem nézte azonban, melyik ágra került, nem játszott el a gondolattal, mit fog majd csinálni 3-4 óra múlva, csak a következő lépésre, mindig a soron következő ellenfélre koncentrált.

A mestere, Zarándi Csaba 1982-es szívinfarktusa – a világbajnokságon lett rosszul - után megfogadta, hogy évente csak egy versenyre megy ki. Már abba is akarta hagyni, de Szabó volt az egyik, akinek kérésére folytatta.

Az olimpián természetesen ott volt Zarándi, és láthatta, hogy Szabó az első csoportmeccsen egy brittel szemben veszít. Aztán három győzelemmel felkerült a 32-es táblára, a kínai Cseng nem okozott gondot neki (2-0), majd az egyik mumusán, Beckeren is átjutott. Akkor úgy vívtak, hogy két ötös meccset - igaz 4:4 után hat találatig vívtak - kellett nyerni, a némettel szemben 2-1-re nyert. Megizzadt, és többször inkább csak terv nélkül rohant előre, de a taktikáját siker koronázta. A német sokszor ki tudta zökkenteni a korábbi meccseiken, most nem hagyta magát.

Az olasz Scalzo azonban megállította, így a vigaszágra került, és az olimpiai ezüstérmes lengyel Olech várt rá. 16 másodperc alatt hozta az első asszót (5:1), a másodikban 6:4-re győzte le, így jutott a nyolcas döntőbe. Az ágakat szemügyre véve kiderült, ha olimpiai bajnok akar lenni, akkor az olaszokat kell vernie.

Korábbi csapattársa, Szetey András az Új Magyarországot tudósította az olimpiáról, és megjegyezte, hogy a döntőre egy teljesen más Szabó tért vissza a csarnokba, aki duzzadt az önbizalomtól, kedélyesen beszélgetett a kapitánnyal. Meglio volt az első ellenfele, rajta két sima csörtében lépett át, az elődöntőben pedig visszakapta Scalzót, aki egyszer már megverte.

Az első csörtét erősen vitatott ítéletek után az olasz nyerte 5:3-ra, aztán Szabó megrázta magát, és ugyanilyen arányban egyenlített, 3:3 után ő adta a fontos találatokat. A harmadik, mindent eldöntő csatában viszont Scalzo vezetett 4:3-ra, ha még egy találatot bevisz, ő jut a döntőbe. Szabó azonban egyenlített. Az akkori szabály szerint 5:4-re nem lehetett nyerni csak 6:4-re vagy 6:5-re. A döntetlen után két remek támadással bevitte a szükséges tusokat, amivel máris készülődhetett a döntőre.

Marco Marinnal szemben mindkét korábban kiesett magyar vívott már, és Nébald György valamint Köves Csaba is legyőzte. Szabó egyszerűen megsemmisítette. Ez volt az a meccs, amikor egy pillanatra sem kellett aggódni. Minden ötlete, minden vágása ült, mindent a legjobb tempóban hajtott végre, és két 5:1-es asszóval söpörte el az olaszt. 1964, Pézsa Tibor aranyérme után született ismét egyéni aranyérem kardvívásban.

Amikor indultak a versenyre, még az olimpiai faluban Marin hátba vágta Szabót, és mondta neki, hogy ők ketten vívják majd a finálét. Szabó beleegyezett, de csak úgy, ha ő nyer.

"Csikorogtam a verseny elején, aztán mázsás terhektől szabadultam meg, amiért köszönet Ágotának. Felfedezte sportoló lelkem minden hibáját, gyengeségét. Türelmes terápiájának hatását éreztem magamon a nagy átváltozásban. Innen is köszönöm neki és kézcsókomat küldöm."

- ezt nyilatkozta Szabó a siker után.  Kovács Tamás kapitány meghatódott, nem győzte dicsérte a felkészülés alatt óriási munkát végző Szabót, aki megfogadta, ha aranyérmet nyer, akkor egy centisre vágatja le a haját, mert Darnyi Tamás is egy centiset vágatott magának. Másnap valamennyi újságban ott volt a kép, amint a fodrásznő levágja hullámos fürtjeit.

A csapatversenyben jó barátjának Abay Péternek aranyat akartak szerezni, de nem sikerült, második lett a válogatott. A Független Államok Közösségét képviselő exszovjetek nem jó hangulatban, sok feszültséggel készültek fel az olimpiára, de a döntőben ők voltak a jobbak. Négy év múlva is az oroszok nyerték a finálét, az volt Szabó harmadik, egyben utolsó olimpiája.

Visszavonulása után a sportvezetés szinte minden szintjén kipróbálta magát, vezette az Újpestet, volt a vívóválogatott kapitánya, edzősködött Venezuelában, a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) sportigazgatói pozíciójából lett a szervezet főtitkára 2012-től 2016-ig. 2017-ben elnökjelölt volt, de nem őt választotta a tagság. Jelenleg a Nemzetközi Vívó Szövetség (FIE) végrehajtó bizottságának a tagja.