Az 1992-es barcelonai olimpiára sikerült négy kimagasló képességű kajakosnőt találni, akik taktikus és érett versenyzéssel megszakították a németek győzelmi sorozatát. Azon az olimpián ez volt a 11. magyar aranyérem, és ezzel a nemzetek rangsorában a nyolcadik helyen végeztek a mieink.

Magyarország az olimpiák történetében 177 aranyérmet nyert, időrendben emlékezünk a győztesekre. Hajós Alfrédtól a rövidpályás gyorskorcsolya-váltóig.

A barcelonai olimpián a kajak-kenu versenyek nem úgy alakultak, ahogy azt remélhettük. A címvédő és éveken át veretlen férfi négyes és a szintén címvédő Gyulay Zsolt is a második helyre futott be. Az utolsó aranyat a női négyeseknek osztották ki, és ebben a számban a megelőző években rendre a németek nyertek a magyarok előtt a világbajnokságokon.

Az egyéniben második helyezett Kőbán Rita helye megingathatatlan volt a hajóban, Mészáros Erika is végig ott volt valamennyi egységben, és még előtte a szöuli olimpián is. Dónusz Éva 1991-ben csatlakozott a csapathoz, Czigány Kinga pedig közvetlenül Barcelona előtt. 20 évesen ő volt a csapat legfiatalabb tagja, az első nagy világversenyre utazott, és jobban nem is sikerülhetett volna a bemutatkozása.

Korábban az egység összeállítása vitákat, viharokat váltott ki, de abban az évben vitathatatlanul a négy legjobb kajakos került a hajóba. Fokozatosan egymáshoz csiszolódtak, és olyan harmónia volt közöttük a vízen, ami a siker egyik legfontosabb biztosítéka lett. Nemcsak ismerték egymás gondolatait, de még a kritikát is elfogadták egymástól, és nem egymásban keresték a hibát.

Az előfutamban a mieink nemcsak nagyszerű győzelmet arattak a svédek és a németek előtt, hanem az egész mezőnyben egyedül ők jutottak a félelmetesnek mondható 1:33-as idő alá. Biztató volt tehát az első evezés, ami meghozta az önbizalmat is, noha akkor még nem lehetett sejteni sem, hogy néhány nap múlva a dobogóra is ugyanazok a nemzetek állhatnak fel.

A németek igen erős összeállításban versenyeztek, ez volt az egyesült Németország első olimpiája. A volt NDK-s Katrin Borchert és a nyugatnémet Birgit Fischer is sokszoros egyéni világbajnokok voltak, utóbbi ötszázon 10 centivel verte Kőbán Ritát. Portwich és von Seck pedig párosban nyertek aranyat úgy, hogy 450 méterig Kőbán és Dónusz állt az élen, ám ők végül a harmadik helyre szorultak.

A döntőben a németek a kilences pályát kapták, a zöld hajóban evező magyarok a hetest. Féltávnál a németek vezettek, a mieink 150 méterrel a cél előtt emelték feljebb a csapásszámot, aminek köszönhetően a félméteres hátrányuk egycsapásra eltűnt. Átvették a vezetést, igaz, csak néhány centivel, ezt az előnyt azonban sikerült megtartaniuk a célig, még egy kicsit növelni is. 

1. Magyarország – 1:38,32
2. Németország – 1:38,47
3. Svédország – 1:39,79

Történelmi győzelem volt, mert addig nem sikerült aranyat nyerni női négyesben. A futam után elárulták a kisebb és a nagyobb titkokat.

Olyan volt, mintha öten ültünk volna a hajóban. Ott volt velünk az edzőnk, Fábiánné Rozsnyói Katalin

– Kőbán Rita értékelt így a Nemzeti Sportban, aki nagy sóhajok között elmondta, hogy végre győztesen szállt ki a hajóból, nem 10 centis hátránnyal, mint például egyesben. 

Később Fábiánné Barcelonában az első aranyát szerezte, de később emblematikus edző lett. Versenyzőként 1968-ban ezüstéremig jutott. A futamot nem tévéről nézte, hanem a lelátóról, és arra figyelt, megfelelő-e a csapásszám. Mészáros Erika így látta: „Szörnyű volt mindig másodiknak lenni az ezt megelőző években. Pokolian sok munka van ebben az aranyéremben. Egyértelműen a legjobbak voltunk, nem egy talált aranyérem ez. Kihajtottuk magunkat, de a németekben sem maradt cseppnyi tartalék sem.”

Dónusz azt mondta, gazdaságosan osztották be az erőiket, és most a hajrát is végig bírták, még gyorsultak is. Ő pedig végig figyelt a csapásszámra, hiszen a vezérevezősnek ez a dolga.

Rita azt kiabálta a hajóban, hogy megvan, sokáig nem mertem hinni benne, mert ha azt is láttam, hogy elsőnek minket írnak az eredményjelzőre, mégis féltem, mi van, ha megváltoztatják a sorrendet

– Czigány Kinga beszélt erről szintén a sportnapilapban.

A csapat jelzőket is kapott a nagy örömmámorban. Kőbán volt a gyöngyszem, Dónusz az élet, a második helyen ülő Czigány a küzdelem, a harmadik beülőben Mészáros pedig a nagyra becsült. Ennek a csapatnak ez volt a nagybetűs versenye, a következő években a németek simán nyertek. 1994-ben másodikok lettek a mieink, 1993-ban és 1995-ben pedig a bronzérmet kaparintották meg.

Dónusz ott volt a négy év múlva kilencedik helyezett egységben is vezérevezősként, most a hazai szövetségben dolgozik. Mészáros Erika is ott volt a kilencedik négyesben, Szentendrén él, kevés kapcsolata van a sportággal. Czigány Kinga második olimpiája már nem sikerült jól, visszavonult. Kanadában él, odaköltözött a férjével, megpróbáltatásairól ebben a cikkben beszélt. Kőbán négy év múlva egyesben is aranyérmes, róla később még lesz szó. 

(Borítókép: Kőbán Rita, Mészáros Erika, Czigány Kinga és Dónusz Éva kajakosok versenyeznek a női kajaknégyes 500 méteres versenyszám döntőjében, a XXV. nyári olimpiai játékokon. Fotó: Németh Ferenc/MTI)