Egerszegi Krisztina az atlantai olimpián tette fel pályafutására a koronát: akkor nyerte az ötödik aranyérmét. Imponáló, soha nem látott fölénnyel fejezte be utolsó versenyét. Az öt aranya közül nagyon nehéz választani, mindegyiket szereti, de ha mégis kell, ezt, az utolsót nevezi a legkedvesebbnek. Vele idéztük fel a történteket. 

Magyarország az olimpiák történetében 177 aranyérmet nyert, időrendben emlékezünk a győztesekre. Hajós Alfrédtól a rövidpályás gyorskorcsolya-váltóig.

A barcelonai olimpián megnyert három aranyérem után Egerszegi Krisztina fél évig nem edzett, de a 93-as sheffieldi Európa-bajnokságon nem érződött a hosszabb pihenő, mert négy aranyérmet nyert. A megszokott számok (100 és 200 hát és 400 vegyes) mellett az övé lett a 200 pillangó aranyérme is. Az volt a terve, hogy az 1994-es római világbajnokságra még felkészül, de aztán abbahagyja.

Az edző Kiss László később azt mondta, hogy biztos benne, hogy Rómában meglesz az arany 200 háton, Egerszegi viszont azt gondolta, edzője ezt rosszul teszi, mert az a halálos ítélete és a temetése is lenne egyben. 

A július eleji edzőtábor alatt Kiss a sportújságot lapozgatva meglátta a verhetetlennek látszó női párbajtőrcsapat vb-ezüstérmét. Akkor volt egy elejtett félmondata, hogy ez vár majd rájuk is. Vagyis egyszer eljön a vereség ideje. Abban az időszakban elpárolgott belőlük a győzelemhez feltétlenül szükséges hit, Egerszegi 20 éves volt, már nem lehetett úgy lenyomni a torkán a munkát, mint régebben, és nem volt is volt előttük egy magasztos cél, amiért harcolnak. Az úszó falán ott volt Madách Imrétől egy idézet:

A cél halál, az élet küzdelem,

S az ember célja e küzdés maga.

De valahogy ebben az időszak nem olyan volt a cél, nem kristályosodott ki úgy, mint korábban, nem sikerült annyi motivációt gyűjteni, mint egy olimpia előtt.

1994-ben már lehetett sejteni, hogy a kínai úszók nagy formában lesznek, mert a rövidpályás sorozatban sorra döntötték a világcsúcsokat. A római vb-n aztán nemcsak előretörtek, hanem egyenesen taroltak: a 17 megnyerhető aranyból tizennégyet elvittek. Felkeltették a világ gyanakvását, hogy tisztességtelen eszközökkel söpörték be ezeket az aranyakat, de az országok többsége, ha fejcsóválva is, továbblépett.

Ho Ce-hung előbb százon, majd kétszázon is nyert. A magyar versenyző, illetve a felkészítői ha tudták is, hogy nem tart örökké a veretlenség, a vereség attól még nagyon fájó volt, egyenesen kudarcként élték meg a százon elért ötödik helyet. Amikor Egerszegi hazatelefonált a megdöbbent szülőknek, elkeseredett volt, de a mondataiba beszökött a bizakodás is. Kétszázon is a kínai nyert, Egerszegi második lett.

A sajtótájékoztatón nem volt boldog, de azt mondta, nem így, vereséggel szeretné lezárni a pályafutását, ezért folytatja. Amikor a versenyről a szálloda felé tartott, edzőjének is bejelentette ezt, aki ujjongva kiszállt a taxiból, és vásárolt neki egy csokor vörös rózsát.

„Magamnak akartam bebizonyítani, hogy ebből a helyzetből is fel tudok állni, van visszaút. Nem akartam feladni. Krízisben voltam, soha ilyet korábban nem tapasztaltam. Ez egy jó intő jel volt, félig-meddig nem lehet az úszásban a felkészülést csinálni. Nagy próba volt, de már tisztán látszott előttem a cél, harmadszor is harcba szálltam a 200 hát olimpiai aranyérméért. A technikai edzések megmaradtak, egy üres májkrémes dobozt kellett átvinnem az egyik oldalról a másikra, hogy a tartásom, a stílusom rendben legyen. Kis tempóval nem olyan nehéz, nagy tempónál azért már oda kell figyelni. Jöhetett az állóképességi munka is, és persze akaratomat is újraépítettem” – mondta 24 év távlatából most az Indexnek.

A következő, bécsi Európa-bajnokságon nyert két aranyat (200 hát és 400 vegyes), százon nem úszott, és becsúszott egy nem várt ezüstérem is, amit a 4x100-as vegyes váltó első tagjaként szerzett. Kovács Ágnes és Klocker Edit, valamint Lakos Gyöngyvér úszott még a csapatban. Ez a második hely erőt adott neki, arannyal felérő ezüstnek gondolta.

A száz kihagyása miatt egy kis keserűség mindig vegyült az örömbe, mert még a szövetség vezérkarában is értetlenkedtek néhányan, miért csak kétszázon szeretne versenyezni, holott százon is ő a legjobb. Azzal érveltek, hogy tettek már annyit a sportágért, hogy választhassanak. Az olimpián sem változott a felállás, a 400 vegyes mellett a kedvenc számát, a 200 hátat favorizálta.

A kínai versenyzők addigra olyannyira visszaszorultak, hogy az első napon megrendezett 400 vegyesre nem neveztek senkit, noha emlékezhetünk rá, hogy négy évvel korábban Lin Livel nagy versenyt vívott, a vb-t pedig Dai nyerte. Utóbbi az olimpia előtt váratlanul abbahagyta az úszást.

Az ír Michelle Smith már a bécsi Eb-n jelezte második helyével, hogy az egyik kihívó lehet, 26 évesen 3 másodpercet javulva, bombaformában érkezett Atlantába. Nyert is, Allison Wagner a második lett, Egerszegi hat másodperccel rosszabb időt úszva, mint négy évvel korábban, a harmadik helyen végzett. 

„Fáradtnak éreztem magam, mintha az átállás nem sikerült volna a legtökéletesebben, az alvás sem ment olyan jól. Nem szeretném, ha ez ennyi idő távlatából mentegetőzésnek tűnne. Az első idővel kerültem a döntőbe, de az első helyre nem volt esélyem, a másodikat pedig az amerikai Wagner szerezte meg. Örültem is, meg nem is, ennek a bronznak.

Örültem, mert bronzérmem nem volt még soha, ez az öröm azért nem volt felhőtlen, mert mégiscsak én voltam a címvédő. Hogy dacot váltott ki belőlem a hátralévő napokban, abban egészen biztos vagyok, mert nyerni mentem, és ott volt a fő számom, a 200 hát.”

A győztes Smith alakjának radikális megváltozása miatt már az olimpia ideje alatt doppinggal vádolták meg, többek között az amerikaiak legendája, Janet Evans. Smith később megbukott szteroidokkal, el is tiltották, az eredményeit azonban nem semmisítették meg.

Az olimpián hat napja maradt Egerszeginek, hogy erőt merítsen a kedvenc száma előtt, és felkészüljön a búcsúra, az utolsó futamra. A 4x100-as vegyes váltóban ott volt a rajtnál, és egy nappal a 200 hát döntője előtt olyan időt ért el az előfutamban, ami visszaadta az önbizalmát. Fél másodperccel volt jobb, mint a 100 háton győztes amerikai Botsfordé. A magyar váltó végül a tizenegyedik lett, nem került döntőbe, számára viszont nagyon jó visszajelzés volt a formájáról az időeredmény.

A 200 hát előfutamában az ellenállhatatlan Egerszegi úszott, és 2,5 másodperces előnnyel adta az amerikai Hedgepeth tudtára, itt ő nem nyerhet.

A döntőben ugyanúgy az utolsónak ugrott a medencébe, ugyanúgy az utolsónak kapaszkodott fel a rajtkőre, és ugyanúgy az első helyen ért a célba, mint ahogy megszokhattuk. Több mint 4 másodperces előnnyel nyert, az egész olimpia legfölényesebb győzelmét láttuk. Egyetlen másik aranyánál sem alakított ki ekkora fölényt.

Végeredmény:

1. Egerszegi Krisztina – 2:07,83
2. Whitney Hedgepeth – 2:11,98
3. Cathleen Rund – 2:12,06

Részidőkre bontva ilyen volt a három olimpiája a 200 háton:

Helyszín, időpont	50 méter	100 méter	150 méter	200 méter	Előny a másodikkal szemben
1988, Szöul	30,32	1:02,99	1:35,88	2:09,29	1,32 másodperc
1992, Barcelona	30,43	1:02,39	1:35,10	2:07,06	2,4 másodperc
1996, Atlanta	30,30	1:02,09	1:34,91	2:07,83	4 másodperc

„25 méterrel a cél előtt átvillant az agyamon, hogy akkor most tényleg ez az utolsó verseny? Hogy tényleg vége? Nem lesz sem felkészülés, sem edzés? Azt éreztem, hogy vezetek, de nem az előnyömmel, hanem az úszással foglalkoztam. Talán még az is átfutott bennem, hogy nem, nem lehet ennek vége. Aztán maradt minden úgy, ahogyan már előre elterveztem, nem úsztam többet.

Nagyon családcentrikus voltam, úgy gondolkodtam, az úszás után majd gyerekeket szülök, amilyen gyorsan lehet, anyuka szeretnék lenni. Álomszerű, meseszerű volt így is, minden, ami történt velem, és tudtam, nem tarthat örökké az úszás. Ezzel a győzelemmel szép és kerek lett az egész pályafutásom.

Senki másnak nem sikerült azóta sem háromszor egymás után nyerni ugyanabban a számban a nőknél.

Egerszegi az aranyérmet a hivatalban lévő amerikai elnöktől, Bill Clintontól kapta meg. Novemberben munkába állt, a Pharmavitnál kezdett dolgozni. 1998 májusában ismerkedett meg Vigassy Ádámmal, egy év múlva ő lett a férje. 2000-ben szülte első gyerekét, Bálintot, 2002-ben érkezett meg Barnabás, 2004-ben pedig Zille.

Mindig mondta, hogy nem lesz edző, mert hiányzik belőle a vasszigor, és nem képes erélyesen számonkérni, fegyelmet tartani, mert tudja, min mennek át a versenyzők, és megsajnálná őket. Manapság az egyik nagy tehetségnek, Késely Ajnának adja át bölcsességét, és sok korosztálynak lett és marad is a példaképe.

Végezetül azt kérdeztem tőle, mit gondol arról, amit rendszeresen el szoktak mondani róla, hogy százévente születik egy ilyen istenáldotta tehetség.

„Először is szerencsém volt, hogy az úszás rám talált. Az alkatom az úszásnak megfelelt, és szerettem versenyezni. Azért is szerencsém volt, mert egy olyan korban születtem, amikor a tévéközvetítés miatt már nagyon sokan ismerhettek, és így a teljesítményem sokakhoz eljuthatott. Biztosan vannak az élet számtalan területén olyanok, akik hozzám hasonló tehetséggel rendelkeznek, és alig ismerjük őket. A karantén alatt kaptam egy levelet, egy könyvtáros írta. Az volt benne, emlékszik arra, hogy odament az édesapjához, aki az ölébe vette, és arra kérte, hogy maradjon csendben, mert én fogok úszni a tévében, és a szöuli versenyt szeretné nézni, végigizgulni. Leírta, engem tart a példaképének, de nem az eredményeim, hanem a példamutató küzdésem, a kitartásom miatt, és mára, felnőtt emberként a hétköznapjaiban is hatással vagyok rá, ezt tovább is adta egy előadáson az általános iskolás gyerekeknek. Úgy meghatódtam, hogy percekig alig láttam a könnyeimtől. Mert én akkor csak úsztam, ahogy tudtam.”

A Magyar Köztársaság Érdemrend Középkeresztjét kétszer is megkapta, a két győztes olimpia után, másnak nem járt ez a tisztesség. Hogy csak néhány dolgot említsünk: az egyetemes úszás halhatatlanja, megkapta a NOB elnökének különdíját, Prima Primissima díjas, Budapest díszpolgára.

(Borítókép: Egerszegi Krisztina 1996-os XXVI. nyári olimpián. Fotó: Mark Sandten/Bongarts/Getty Images)