Női kajakpárosban korábban nem volt aranyérme Magyarországnak, az athéni olimpián tört meg a jég. Janics Natasa a magyar küldöttség legeredményesebb versenyzője lett, az aranygép pilótafülkéjéből ő integetett a hazatérés után.

Magyarország az olimpiák történetében 177 aranyérmet nyert, időrendben emlékezünk a győztesekre Hajós Alfrédtól a rövidpályás gyorskorcsolya-váltóig.

A női kajaknégyes 1992-es győzelme, majd négy év múlva Kőbán Rita egyesben elért sikere után 2000-ben a női szakág arany nélkül maradt az olimpián, a négyes és a Szabó, Kovács páros is a második helyen végzett a németek mögött.

A feladat adott volt, össze kell rakni egy aranyesélyes párost, mert párosban még nem volt aranyérme a szakágnak. A feladat elsősorban Fábiánné Rozsnyói Katalinra hárult, aki az előző két olimpiai aranyban kulcsszerepet játszott.

Az athéni olimpiai előtti ciklusban a Szabó Szilvia, Bóta Kinga duó sorra nyerte az aranyérmeket, úgy látszott, megtalálták a szakemberek a nyerő párost. Háromszor lettek világbajnokok (2001, 2002, 2003), fix pontnak látszottak, mígnem jött az első hazai válogató a 2004-es olimpiára. Ott két fiatal, a Paksy, Benedek páros meglepetésre legyőzte őket. A szakág erejét mutatta, hogy ők éppen nem Fábiánné csoportjához tartoztak, mégis eredményesek tudtak lenni.

A két válogató közé ékelt Európa-bajnokságon is a legjobbak lettek Poznanban, aztán jött a második válogató, amire Fábián László ötlete nyomán a felesége merészet húzott: az egyesben vereséget szenvedő Kovács Katalint épp a legyőzőjével, Janics Natasával rakta össze, abban bízva, hogy együtt kitűnő párost alkothatnak. Nagyszerűen ráérzett, mert ugyan óriási riválisok voltak egyesben, de Janics stílusa remekül egészítette ki Kovácsét, tökéletesen idomult a technikájához.

A második válogatón ez meg is látszott, Kovács és Janics sokkolta a többieket, és nem várt nagy fölénnyel nyertek. Az eredményt látva a kapitány Angyal Zoltán megadta az esélyt a Kovács, Janics párosnak annak ellenére, hogy az egyes és a páros futam elég közel volt egymáshoz a programban. Kovács és Janics a szétlövésben is gyorsabb volt a Paksy, Benedek egységnél, ezért a páros megkapta az olimpiai esélyt is. A németek a sportág emblematikus alakját, Birgit Fischert a nála 22 évvel fiatalabb Carolin Leonhardttal küldték csatába. Fischer 2000-ben Katrin Wagnerrel aranyat nyert Sydney-ben, ő volt tehát a címvédő.

A két egység két különböző előfutamba került, mindkettő megnyerte a sajátját, nem elhanyagolható viszont, hogy a mieink másfél másodperccel voltak gyorsabbak a németeknél.

A döntő persze egészen más téthelyzetet jelentett, főleg azután, hogy a négyesben is aranyesélyesnek tartott magyar hajó kikapott a Fischerrel felálló németektől. Fischer még oda is szúrt egyet a magyaroknak, mert azt nyilatkozta, el sem fáradt igazán.

Janics a páros döntője előtt egy órával megnyerte az egyest, ez egészen biztosan feldobta a hangulatát, mégis le kellett higgadnia, és Kovács mögött még egyszer maximális teljesítményt kellett leadnia a hajóban.

A németek nagyon jól kezdtek, erőtől duzzadtak, jó stílusban eveztek, és a hajó orra egy méterrel a riválisok előtt volt. Féltávnál viszont már csak 3 tizeddel vezettek a mieink előtt, és a lengyelek is versenyben voltak még addig.

250 méternél a magyar hajó érezhetően ritmust váltott, és három csapással rögtön egy méterre nőtt a különbség, négy újabb csapás után pedig már két méterre. Ahogy közeledett a cél, a többiek nem tudták felvenni ezt a tempót, a különbség így még nagyobb lett, az ellenfelek leszakadtak, és az utolsó 100 méteren már csak az volt a kérdés, mekkora előnnyel érnek be az első helyen a magyarok.

1. Magyarország – 1:38,101
2. Németország – 1:39,553
3. Lengyelország – 1:40,077

Janics a finálé után azt mondta, hogy egyesben csak Kovács lehetett volna az ellenfele, könnyebb volt a döntő, mint a magyar válogató. A párosban nem így érezte, ott könnyebbnek tartotta a kvalifikációt, mint az olimpiai döntőt, hiszen mégiscsak a hétszeres olimpiai bajnok Fischer volt az ellenfelük, aki a verseny végén nagyon sportszerűen gratulált nekik. Ő is érezte, ezúttal nem volt esélye az aranyra.

„Hatalmas kő gördült le a szívemről, amikor a párossal célba értünk. Tudtam, hogy el kell jönnie ennek a pillanatnak. Eb-ket, vb-ket nyertem az elmúlt években, és szerénytelenség nélkül mondhatom: éreztem, hogy képes vagyok az olimpiai győzelemre. Sydney óta bíztam a sikerben, amikor azt tapasztaltam, hogy már nagyon közel vagyok az aranyhoz. Azóta évről évre fejlődni tudtam, bár a 2004-es évemről eddig a pillanatig nem mondtam volna azt, hogy szépen alakult” - foglalta össze érzéseit Kovács a sportnapilapban.

Kovácsot bántotta a négyes ezüstje, ezért a párosban kivívott aranyát a többieknek ajánlotta. A négyesből kimaradó Janics pedig azoknak, akik Magyarországon és Szerbiában szurkoltak neki. Szegeden egy nagy óriásposztert feszítettek ki a főtérre, annyira büszkék voltak rá.

Angyal Zoltán kapitány megsiratta ezt az aranyat, és szerinte a sors igazságtalansága lett volna, ha egy olyan egyedülálló képességekkel rendelkező versenyző, mint Kovács nem koronázhatja meg már addig is kivételes pályafutását olimpiai arannyal, ami addig hiányzott neki az életéből. A szakember úgy értékelt, hogy eddig érthetően nem ettek egymás tenyeréből, de az aranyérem után remélhető, hogy oldódik a viszonyuk, és a jövőben akár egymás mellett is versenyezhetnek. A szakember mintha a jövőbe látott volna, bár hogy min mennek keresztül a páratlanul sikeres szegedi vb után a pekingi olimpiáig, azt senki sem láthatta.